Terry Lovelace története az egyik legmegrázóbb és legfélelmetesebb UFO-eset, amelyet valaha feljegyeztek. A korábbi amerikai légierős egészs...
Terry Lovelace története az egyik legmegrázóbb és legfélelmetesebb UFO-eset, amelyet valaha feljegyeztek. A korábbi amerikai légierős egészségügyi szakember azt állítja, hogy 1977-ben elrabolták az idegenek az arkansasi Devil’s Den Állami Parkban.
Évtizedekig elfojtotta a borzalmas élmény emlékét - egészen addig, amíg 2012-ben egy váratlan röntgenfelvétel valami különöset nem mutatott ki a lábában. Ez a felfedezés elindított egy döbbenetes utazást az igazság felé, amely során Lovelace meglepő részletekre derített fényt földönkívüli kísérletekről, kormányzati eltussolásokról és annak lehetőségéről, hogy azóta is ismeretlen erők figyelik őt.
A felfedezés, ami mindent megváltoztatott
2012-ben Lovelace egy orvoshoz fordult, miután hirtelen éles fájdalmat érzett a lábában, amely miatt el is esett. Az orvos röntgenfelvételt készített, és egy apró, négyzet alakú tárgyat fedezett fel mélyen a férfi lábában, amelyből két vékony vezeték futott ki. A lelet megmagyarázhatatlan volt - Lovelace soha nem esett át olyan műtéten vagy sérülésen, amely magyarázatot adhatott volna az idegen tárgy jelenlétére.
A radiológus különösen megdöbbent, mivel nem volt semmilyen sebhely vagy vágás, amely azt jelezte volna, hogy az eszközt műtéti úton ültették be. Még rejtélyesebb volt, hogy további idegen tárgyakat találtak Lovelace vádliizmában. Ez a felfedezés olyan emlékeket hozott a felszínre, amelyeket Lovelace régóta eltemetett magában, és visszarepítette őt egy borzalmas éjszakára 1977-ben, a Devil’s Den parkba.
Az éjszaka, ami mindent megváltoztatott
Miután 1973-ban befejezte a középiskolát, Lovelace csatlakozott az Egyesült Államok Légierejéhez, ahol mentőtisztként/EMT-ként szolgált. Missouri államban, a Whiteman légibázison állomásozott - egy olyan létesítményben, amely fontos szerepet játszott a Stratégiai Rakéta Szárny és számos nukleáris fegyverrel felszerelt ICBM-siló működésében. Feladatai közé tartozott a mentőautó vezetése, társával, Tobyval, aki szintén érdeklődött a csillagászat iránt.
1977 júniusának egyik éjszakáján a két férfi úgy döntött, hogy kiszakad a mindennapi rutinból, és elmegy kempingezni a Devil’s Den Állami Parkba. Ahogy a tábortűz mellett ültek, furcsa csend borult a környezetre - nem hallottak tücsköket, békákat, semmilyen zajt, csupán egy hátborzongató némaságot. Ekkor három fényes pontot pillantottak meg, amelyek feléjük közeledtek.
A fények egy hatalmas, fekete, háromszög alakú UFO-hoz tartoztak, amely hangtalanul lebegett felettük. Egy kék lézersugár pásztázta végig a környéket - és hirtelen elvesztették az eszméletüket.
Eltűnt idő és furcsa emlékek
Amikor Lovelace magához tért, Toby döbbenten bámult kifelé a sátorból. Követte a tekintetét, és körülbelül tizenkét kis termetű alakot látott egy közeli mezőn állni. Összezavarodva megkérdezte:
"Miért vannak itt ezek a gyerekek ilyen késő este?"
Toby válasza jeges rémülettel töltötte el:
"Ők nem gyerekek. Nem emlékszel? Elvittek minket... és bántottak."
Ebben a pillanatban Lovelace elméjébe emlékek villantak vissza a borzalmas éjszakáról. Az évek során hipnózis segítségével további részleteket is felszínre hozott. Visszaemlékezett, hogy az UFO belsejébe vitték, ahol furcsa lények orvosi kísérleteket végeztek rajta.
A teremtmények humanoidok voltak, de egyértelműen földönkívüliek. Nem beszéltek, hanem telepatikusan kommunikáltak. Lovelace egy vizsgálati asztalon feküdt, képtelen volt sikítani vagy mozogni, de tisztán hallotta gondolataikat. Egy üzenet újra és újra visszhangzott a fejében:
"Ne félj. Épségben visszaviszünk."
Miközben bénultan feküdt, egy vakító fehér fény szkennelte végig a testét, és egy erős nyugtató érzés lett úrrá rajta. Ismét elvesztette az eszméletét.
Horror az űrhajó fedélzetén
Lovelace egy hatalmas, hideg helyiségben tért magához, ruhátlanul feküdt egy gumiszerű padlón. Ruhái gondosan összehajtva pihentek a mellkasán. A levegő vegyszerek szagát árasztotta, és egy mély, monoton zúgás vibrált a térben. Jobbra fordulva észrevette, hogy legalább tíz másik ember - férfiak, nők, sőt még gyerekek is - mozdulatlanul feküdtek körülötte, szemükben rettegéssel.
Lebegő, korong alakú szerkezetek vitték át a gyerekeket a terem egyik végéből a másikba. Ekkor Lovelace meglátta őket: kis, szürke bőrű lények, hatalmas fekete szemekkel, szürke ruhában. De ami még megrázóbb volt, az emberek jelenléte az idegenek között - férfiak bézs egyenruhában, narancssárga jelvényekkel, akik úgy viselkedtek, mintha az idegen legénység részei lennének.
Egy különös lény kiemelkedett a többiek közül: egy hat láb magas, rózsaszín bőrű entitás, amely puszta jelenlétével is megrémítette Lovelace-t. Ahogy ráemelte a tekintetét, Lovelace érezte, hogy a teremtmény behatol az elméjébe, mintha kifürkészné gondolatait és emlékeit.
Majd a szürkék felemelték őt, és egy folyosóra vitték, amelynek falait üvegkamrák szegélyezték. Néhányban bizarr lények voltak - egyesek földi állatokra emlékeztettek, mások teljesen ismeretlenek voltak. Az egyik tartály rózsaszín folyadékkal volt tele, és egy újszülött kutyára emlékeztető lényt tartalmazott. De amikor kinyitotta a szemét, Lovelace rájött, hogy az egyáltalán nem kutya volt.
A kísérlet
A szürkék egy sterilizált, kórházi vizsgálószobára emlékeztető helyiségbe vitték Lovelace-t, ahol egy meleg fémből készült asztalra fektették. Ekkor két hatalmas lény lépett be - kilenc láb (kb. 2,7 méter) magas teremtmények, amelyek egy imádkozó sáskához hasonlítottak. A kisebb szürkék az oldalára fordították Lovelace-t, majd a sáskaszerű lények fájdalmas beavatkozást kezdtek végrehajtani az alsó hátán.
A fájdalom elviselhetetlen volt. Bár próbált sikítani, egy hang sem jött ki a torkán. Az egyik sáskaszerű lény telepatikusan megdorgálta:
"Miért sikoltozol? Hagyd abba. Tudod, hogy nem bántunk. Tudod, hogy visszaviszünk."
Ezután a lény megérintette Lovelace homlokát - és minden elsötétült.
Visszatérés a Földre, de már nem régi önmagaként
Lovelace és Toby a kocsijuk mellett tértek magukhoz, zavartan és teljesen dezorientáltan. Testükön súlyos égési sérülések voltak, beleértve a talpukat is. Amikor visszatértek a légibázisra, mindkettőjüket kórházba szállították kiszáradás és sugárzási égési sérülések miatt.
Röviddel ezután két fekete öltönyös férfi jelent meg nála, akik az Amerikai Légierő Különleges Nyomozó Hivatalától (OSI) érkeztek. Kemény kihallgatásnak vetették alá őt, mintha már pontosan tudták volna, mi történt. Olyan dokumentumokat írattak alá vele, amelyeket nem olvashatott el, és szigorúan megparancsolták, hogy soha ne beszéljen az esetről.
Toby-t hirtelen Japánba helyezték át - Lovelace soha többé nem látta őt.
Évekig próbálta elfelejteni az élményt. Sikereket ért el, ügyvéd lett, és látszólag normális életet élt. A trauma azonban nem múlt el - visszatérő rémálmok és megmagyarázhatatlan szorongás kísérte mindennapjait.
A következmények: Megfigyelés és megválaszolatlan kérdések
Miután "Incident at Devil’s Den" című könyve megjelent, Lovelace egy újabb hátborzongató jelenséggel szembesült. Rejtélyes katonai repülőgépek - sötétzöldre festve, látható azonosítószámok nélkül - rendszeresen megjelentek Dallas melletti otthona felett. Néha hetente többször, sőt, akár naponta is feltűntek.
Lovelace kapcsolatba került a UFO-kutatás néhány ismert alakjával, köztük Tom DeLonge-gal (a To The Stars Academy alapítójával), Neil McCasland tábornokkal és Lue Elizondóval. Különösen az őt ért orvosi vizsgálatok és a lábában talált rejtélyes objektum keltette fel érdeklődésüket, amelyre még mindig nincs magyarázat.
A félelmetes valóság
Lovelace meg van győződve arról, hogy az idegenek léteznek - és hogy észrevétlenül járnak közöttünk. Ugyanakkor figyelmeztet: nem mindegyikük jóindulatú. Visszaemlékezve a történtekre, így írt:
"A lények, akikkel találkoztunk, szörnyetegek. Elrabolnak embereket, és terrornak, valamint kegyetlenségnek vetik alá őket saját céljaik érdekében. 100%-ban céltudatosak, és teljesen nélkülözik az empátiát, legyen szó emberi vagy állati szenvedésről. Mi csak laboratóriumi patkányok vagyunk számukra. Ha egyszer megjelöltek mint példányukat, akkor egy életre megjelöltek."
Vajon Terry Lovelace elrablása egy véletlen személycsere volt? Egy félresikerült katonai kísérlet? Vagy egy idegen civilizáció hosszú távú tervének része?
Bármi is legyen az igazság, az ő története a valaha feljegyzett egyik leghátborzongatóbb idegen elrablási eset.
És még ma is együtt kell élnie azzal a nyomasztó felismeréssel, hogy ha egyszer kiválasztottak, nincs menekvés.
