A népességrobbanás vége: Miért fog csökkenni a világ népessége?

Évtizedeken át az emberiség arra készült, hogy a világ népessége folyamatosan növekedni fog. Korábbi előrejelzések szerint a század végére a...

Évtizedeken át az emberiség arra készült, hogy a világ népessége folyamatosan növekedni fog. Korábbi előrejelzések szerint a század végére akár 12,3 milliárd főre is emelkedhetett volna. Azonban egy meglepő fordulat figyelhető meg: a népességnövekedés drámai mértékben lassul, és a globális létszám várhatóan már az 2060-as években tetőzik valamivel 10 milliárd felett, mielőtt csökkenni kezdene.

A gazdagabb országokban ez a tendencia már régóta érzékelhető. Japán például óránként nettó 100 fővel csökken, és sok nyugati országban, valamint Kelet-Ázsiában - például Dél-Koreában és Kínában - is drasztikusan visszaesik a születési ráta. Még a közepes és alacsony jövedelmű országok is, amelyeket korábban a népességnövekedés motorjainak tartottak, hasonló változás elé néznek a közeljövőben.

Ez egy monumentális demográfiai átalakulás, amely mély gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel jár. A környezetvédők évtizedeken át attól tartottak, hogy a túlnépesedés éhínséghez és környezeti pusztuláshoz vezethet, ahogyan azt az 1968-as The Population Bomb (A népesedési bomba) című könyv is megjósolta. Most azonban a népességfogyás természetes módon következik be, főként az oktatás terjedésének, a gazdasági fejlődésnek és a nők szélesebb körű reproduktív döntési lehetőségeinek köszönhetően. Ez pedig egy fontos kérdést vet fel: mit jelent majd a csökkenő globális népesség a bolygó számára?

Népességcsökkenés világszerte

A népességfogyás egyes régiókban nem új jelenség. Sok európai országban és Észak-Amerikában már több mint 70 éve folyamatosan csökken a termékenységi ráta. Az egészségügyi ellátás és az életszínvonal javulása miatt az emberek tovább élnek, ami elöregedő társadalmakhoz vezet, ahol a kevesebb születés nem ellensúlyozza a halálozási rátát.

Kína, amely sokáig a világ legnépesebb országa volt, most gyors népességcsökkenéssel néz szembe. Az ország 1980 és 2016 között fennálló egykepolitikája drasztikusan csökkentette a születési rátát, és annak ellenére, hogy a korlátozást feloldották, a születésszám nem állt helyre. Előrejelzések szerint Kína népessége a század végére kétharmadával zsugorodhat.

Japán is drámai visszaesést tapasztal. Egykor a világ 11. legnépesebb országa volt, de 2100-ra a népessége akár a felére is csökkenhet. Az elöregedő társadalom hatásai már most is érezhetők: kevesebb munkavállaló, gazdasági stagnálás és növekvő szociális kiadások az idősgondozásra.

Mi okozza mindezt? A válasz egy jól dokumentált jelenségben, a demográfiai átmenetben rejlik. Ahogy a társadalmak az agrárgazdaságokról ipari és szolgáltatásalapú gazdaságokra állnak át, a születési ráta csökken. Ennek legfontosabb oka a nők nagyobb döntési szabadsága abban, hogy mikor és hány gyermeket vállaljanak. Az oktatáshoz és a karrierlehetőségekhez való szélesebb körű hozzáférés miatt sok nő később vállal gyermeket, és összességében kevesebbet.

A népességfogyás gazdasági és társadalmi kihívásai

Bár a népességcsökkenés kedvező fejleménynek tűnhet a túlnépesedéssel kapcsolatos aggodalmak miatt, jelentős kihívásokat is magával hoz.

Az egyik legsürgetőbb probléma a csökkenő munkaerő miatti gazdasági teher. Kevesebb munkavállaló kevesebb hozzájárulást jelent a nemzetgazdaságokhoz, a nyugdíjrendszerek fenntartásához és az idősödő népesség ellátásához. Sok ország már most igyekszik ösztönözni a magasabb születési rátát, ám az olyan intézkedések, mint az adókedvezmények, a gyermekgondozási támogatások és a szülési szabadság, eddig korlátozott eredményt hoztak.

A gazdasági következmények nem korlátozódnak az egyes országokra. A gyors népességcsökkenést tapasztaló országok akár korlátozásokat is bevezethetnek a kivándorlásra, hogy ne veszítsenek el még több munkaerőt. Eközben a képzett munkaerőért folytatott verseny várhatóan fokozódik, mivel a nemzetek igyekeznek fiatal, magasan képzett munkavállalókat vonzani külföldről.

A migráció azonban nem tökéletes megoldás. Bár segíthet egyes országok munkaerőpiacának feltöltésében, nem változtatja meg a globális népesség méretét - csupán átrendezi az embereket. Ráadásul, amikor az emberek alacsonyabb jövedelmű országokból magasabb jövedelmű országokba költöznek, általában növekszik a szénlábnyomuk az életmód és a fogyasztási szokások változása miatt, ami újabb környezeti kérdéseket vet fel.

Áldás a környezetre - vagy mégsem?

Első ránézésre a kisebb globális népesség pozitív hatással lehet a környezetre. Kevesebb ember kevesebb élelmiszert, vizet és energiát igényel, ami csökkentheti az erdőirtást, a szennyezést és az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A valóság azonban ennél összetettebb. Egy kritikus tényező az egy főre jutó fogyasztás. Az egyéni energiafelhasználás jellemzően 35 és 55 éves kor között éri el a csúcsát, majd kissé csökken, de 70 éves kor felett ismét növekedni kezd. Az idősebb emberek több időt töltenek otthon, gyakran nagyobb házakban élnek egyedül, ami növeli az energiaigényt. Tekintve, hogy a világ népessége elöregszik, az egy főre jutó energiafogyasztás valójában emelkedhet, ellensúlyozva a népességcsökkenés esetleges környezeti előnyeit.

Egy másik fontos kérdés a fogyasztásbeli különbségek a gazdagabb és szegényebb országok között. Egy amerikai vagy ausztrál állampolgár szénlábnyoma majdnem kétszerese egy kínai emberének, annak ellenére, hogy Kína a világ legnagyobb összkibocsátója. Ahogy a fejlődő országok gazdagodnak, lakosaik hajlamosak erőforrás-intenzívebb életmódot kialakítani, ami tovább növeli a globális kibocsátást. Ha a gazdasági növekedést nem sikerül leválasztani a szén-dioxid-kibocsátásról és a környezetpusztításról, a népességcsökkenés önmagában nem lesz elegendő a bolygó megmentéséhez.

Migráció, klímaváltozás és a jövő népességmozgásai

Mivel a születési arányok tovább csökkennek, sok ország várhatóan egyre liberálisabb bevándorlási politikát fog alkalmazni a munkaerőhiány enyhítésére. A migráció már most meghaladja a 2050-re vonatkozó korábbi előrejelzéseket, ami azt jelzi, hogy ez a tendencia gyorsul.

Nem minden migráció lesz azonban önkéntes. A klímaváltozás tömeges elvándorlást idézhet elő, mivel emberek milliói kényszerülhetnek elhagyni otthonaikat az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, a tengerszint-emelkedés és az erőforráshiány miatt. Becslések szerint 2050-re akár 216 millió ember válhat klímamenekültté. Ez a globális népességeloszlás kiszámíthatatlan átalakulását eredményezheti, tovább nehezítve a kibocsátás csökkentésére és a környezeti károk mérséklésére irányuló erőfeszítéseket.

A globális népesség és a környezet bizonytalan jövője

Évtizedeken át azok, akik a túlnépesedéstől tartottak, attól féltek, hogy az emberiség megállíthatatlan növekedése elpusztítja a bolygót. Ironikus módon most teljesülni látszik a kívánságuk - nem szigorú intézkedések, hanem egyéni döntések és társadalmi-gazdasági fejlődés következtében.

Ez a változás azonban nem garantálja a környezet számára a jobb jövőt. Bár kevesebb ember bizonyos természeti erőforrásokra kisebb nyomást helyezhet, végső soron az energiafogyasztásunk és termelésünk módja határozza meg bolygónk sorsát. Ha nem hajtunk végre jelentős változásokat gazdasági és környezetvédelmi politikáinkban - például nem állunk át megújuló energiára, nem csökkentjük a hulladéktermelést és nem ösztönözzük a fenntartható fogyasztást -, akkor a népességcsökkenés önmagában nem lesz elég az ökológiai katasztrófa elkerüléséhez.

Röviden: bár a gyors népességnövekedés korszaka véget érhet, az igazi kihívás még előttünk áll - biztosítani, hogy a gazdasági jólét ne menjen a bolygónk rovására. (1)

(1) - https://theconversation.com/global-population