Egy fizikus szerint a "paradoxonmentes" időutazás elméletileg lehetséges

Az időutazás régóta lenyűgözi a tudósokat és a történetmesélőket, noha eddig még senki sem utazott az időben - legalábbis tudomásunk szerint...

Az időutazás régóta lenyűgözi a tudósokat és a történetmesélőket, noha eddig még senki sem utazott az időben - legalábbis tudomásunk szerint.

Az olyan ikonikus filmek, mint a Terminátor és a Vissza a jövőbe, valamint a gondolatébresztő történetek, például a Donnie Darko, izgalmas lehetőségeket és zavarba ejtő kihívásokat vetnek fel. Ezek közül az egyik legismertebb az úgynevezett "nagypapa-paradoxon."

Ez a paradoxon azt kérdezi: ha visszautaznál az időben, és megakadályoznád a nagyszüleid találkozását, hogyan létezhetnél, hogy visszautazz? Az ilyen kérdések látszólag szembemennek az univerzum alapvető szabályaival, ezért az időutazás lehetetlennek tűnt - egészen mostanáig.

2020-ban Germain Tobar, az ausztrál Queenslandi Egyetem fizikushallgatója egy olyan megoldást javasolt, amely feloldja ezt a paradoxont. Fabio Costa fizikus vezetésével Tobar úttörő kutatása azt vizsgálta, hogyan működhetne az időutazás az okság szabályainak megsértése nélkül. (1)

Tobar elmagyarázta, hogy a klasszikus dinamika - amely a mindennapi rendszereket irányítja - azt sugallja, hogy ha egy rendszer állapotát ismerjük egy adott időpontban, megjósolhatjuk annak teljes történetét. Einstein általános relativitáselmélete azonban lehetővé teszi az időhurkok létezését, amelyekben egy esemény egyszerre lehet a múltban és a jövőben. Ez komoly kihívást jelent az okság hagyományos felfogása számára.

Tobar fejlett matematikai modellek segítségével kimutatta, hogy az idő-tér elméletileg képes alkalmazkodni, hogy megakadályozza a paradoxonokat. Vegyünk például egy időutazót, aki visszamegy a múltba, hogy megakadályozza egy betegség terjedését. Ha sikerrel járna, a betegség már nem létezne, ami indokolná a visszautazást. Tobar egyenletei szerint azonban a betegség más módon, más útvonalon mégis felbukkanna, megőrizve az univerzum következetességét.

Ez a munka determinisztikus folyamatokat vizsgál - amelyek kimenetele előre jelezhető és nem véletlenszerű - több idő-térbeli régióban. Tobar kimutatta, hogy az időhurkok együtt létezhetnek a klasszikus fizikával és a szabad akarattal. "A matematika működik," mondta Costa, "és az eredmények a tudományos-fantasztikum határát súrolják."

Korábban az a hipotézis létezett, hogy az időutazás lehetséges, de az időutazókat korlátozná az univerzum, hogy ne hozzanak létre paradoxonokat. Tobar modellje azonban eltávolítja ezeket a korlátokat, teljes szabadságot adva az időutazóknak, miközben biztosítja, hogy az univerzum elkerülje az ellentmondásokat.

Bár Tobar számításai logikai alapot adnak az időutazásnak, a gyakorlati kihívások továbbra is fennállnak. Az idő és tér meghajlításának koncepciója jelenleg csak elméleti modellekben létezik. Ennek ellenére sok tudós, köztük a néhai Stephen Hawking, úgy vélte, hogy az időutazás egy nap valósággá válhat.

Ha egyszer sikerül megfejtenünk az időutazás titkait, ez a kutatás egy izgalmas forgatókönyvet vetít előre: megváltoztathatnánk a múlt eseményeit anélkül, hogy aggódnunk kellene az univerzum "megtörése" miatt. Az Univerzum természetesen újrakalibrálná magát, hogy befogadja a változásokat. "Bárhogy próbálkoznál paradoxont létrehozni," mondta Costa, "az események mindig alkalmazkodni fognak, hogy elkerüljék az ellentmondásokat."

Tobar eredményei jelentős előrelépést jelentenek az időutazás elméleti megértésében. Új lehetőségeket nyitnak meg, és azt sugallják, hogy a múltba való utazás nemcsak lehetséges, hanem paradoxonmentes is lehet. (2)

(1) - https://iopscience.iop.org/article/10.1088/
(2) - https://www.sciencealert.com/a-physicist