A természeti katasztrófák rendkívüli utóhatásaként egyre többen látnak szellemeket

Az utóbbi években több természeti katasztrófa is sújtotta a világ különböző régióit, legyen szó pusztító erdőtüzekről, hurrikánokról vagy so...

Az utóbbi években több természeti katasztrófa is sújtotta a világ különböző régióit, legyen szó pusztító erdőtüzekről, hurrikánokról vagy soha nem látott áradásokról. Ezek a tragédiák olyan nyomokat hagytak az érintett közösségekben, amelyek nem csupán az anyagi pusztítást jelentik, hanem mély érzelmi sebeket is ejtenek.

Érdekes módon, a tragédiák után egyre többen számolnak be különös és megmagyarázhatatlan találkozásokról - szellemekkel, titokzatos jelenségekkel, mintha a természet magával hozta volna ezeket a kísérteteket.

Leslie Hartley Gise, a katasztrófák okozta pszichológiai traumák szakértője, aki többek között a 2023-as hawaii erdőtüzek túlélőit is segítette, azt mondja: "Az emberek gyakran látják és hallják az elhunyt szeretteiket, és sokszor azt hiszik, hogy kezdenek megőrülni." Az ilyen élmények azonban lehetnek a gyász feldolgozásának tükröződései, ahogy azt több pszichológus is megjegyzi.

Például a 2020-as COVID-19 világjárvány idején a brit Spiritualists’ National Union nevű spiritiszta szövetség, amely hisz abban, hogy kapcsolatba lehet lépni az elhunytak lelkével, 325%-os növekedést tapasztalt a jelentkezések számában az első lezárások után. A halálesetekkel és a nagy traumákkal járó időszakok alatt, mint amilyenek a hawaii erdőtüzek, a líbiai áradás vagy a japán Tōhoku földrengés és cunami, sokan szintén különös élményekről számolnak be.

Hogyan teremtik meg a traumák a "szellemeket"?

Biológiai szinten a gyász és a trauma stresszhormonok, például a kortizol felszabadulásához vezethet, ami számos tünetet okoz, beleértve az alvászavarokat és az érzékszervi túlterhelést. Ezek a tényezők gyakran hallucinációkat válthatnak ki, amelyek sokszor annyira életszerűek, hogy valós emlékeknek tűnhetnek. Ezért sokan számolnak be arról, hogy látják vagy hallják elhunyt szeretteiket.

A katasztrófa sújtotta területeken a valóságérzet könnyen megváltozhat. Az állandó szirénázás, a villódzó fények és az elhagyatott épületek, utcák képe mind-mind fokozza a feszültséget, így az emberek hajlamosak olyan dolgokat érzékelni, amelyek valójában nincsenek ott.

"A túlélők gyakran érzik úgy, hogy a világ nem valós, vagy hogy már nem azok az emberek, akik korábban voltak," - mondja Gise, "vagy tükörbe nézve úgy érzik, nem látják saját magukat." Ez az élmény, amelyet "derealizációnak" vagy "deperszonalizációnak" hívnak, azt jelzi, hogy az egyének nem feltétlenül látnak tényleges szellemeket - sokkal inkább úgy érzik, mintha maguk lennének szellemek.

Ezek az érzések tovább erősödhetnek a környezet által is. Egy pusztító katasztrófa után gyakran megjelennek az elhagyott, romos épületek, ipari területek, amelyek veszélyes vegyi anyagokat, például higanyt vagy arzént bocsáthatnak ki, amelyek súlyos egészségügyi hatásokat idézhetnek elő, beleértve a hallucinációkat is.

Ahogy a közösségek küzdenek a helyreállítással, a gondozatlan mezőgazdasági területek is szellemek megjelenésének helyszínei lehetnek. A rothadó növényekben például fejlődhet ergot, egy erős pszichoaktív gomba, amely egyes kutatók szerint a salemi boszorkányperek során is hallucinációkat okozott.

A szellemtörténetek állandó jelenléte

Christine és Todd VanPool antropológusok, a Missouri Egyetem munkatársai úgy vélik, hogy a szellemtörténeteknek több célja van, mint hogy csupán félelmet keltsenek. A történetek segítenek megőrizni és védelmezni a közösségeket, gyakran figyelmeztetnek a veszélyes helyekre vagy emberekre.

Christine szerint a szellemek akár "metaforikus veszélyként is felfoghatók, amelyek arra figyelmeztetnek minket, hogy tartózkodjunk a mohóságtól, a haragtól vagy más antiszociális jellemvonásoktól." Todd szerint azonban a szellemek megjelenése nem mindig emberi formában történik.

Egyes helyeken, mint például a svájci-olasz Alpokban, az emberek "gyászoló tájként" is érzékelik a környezetet, például egy-egy gleccser elvesztése miatt. Ez a jelenség világszerte megfigyelhető azokban a közösségekben, ahol a természeti környezet radikális változásokon megy keresztül.

Az, hogy miért is szeretjük szándékosan megijeszteni magunkat, szintén fontos kérdés. Christine szerint a szellemtörténetek gyakran összekovácsolják a közösségeket, megerősítik a társadalmi normákat, biztosítják a rituálék betartását, vagy ösztönzik a közösségeket arra, hogy együtt dolgozzanak a halottak munkájának folytatásán. Ez különösen válsághelyzetekben fontos. Például a 2023-as törökországi földrengés után a túlélők nehezen tudták rendesen elgyászolni a szeretteiket, mivel a pusztítás szinte ellehetetlenítette a gyászmunkát.

Szellemekkel a kapcsolatteremtés reményében

Japánban a 2011-es cunami és nukleáris katasztrófa után feléledt a kaidankai, a hagyományos szellemtörténet-mesélés szokása. Richard Loyd Parry újságíró, aki Ghosts of the Tsunami című könyvében dolgozta fel a katasztrófát, beszámol arról, hogy a túlélők aktívan remélték, hogy látni fogják elhunyt szeretteik szellemét, mert ezáltal kapcsolatot és lezárást találhatnak.

Az ilyen katasztrófák pszichológiai hatásai messze túlmutatnak a közvetlenül érintett területeken. A 2011-es cunami után Gise kollégái segítettek a Hawaii-szigeteken élő japán közösség tagjainak is, akiket mélyen megrázott a Csendes-óceán túloldalán történt tragédia.

A túlélők számára az ilyen élmények, a kísértetek megjelenése egyfajta gyászfeldolgozási formává válhatnak. Gise szerint, ahogy a katasztrófák és a kapcsolódó szorongások tovább növekednek, valószínűleg egyre több ember tapasztal majd szellemekkel kapcsolatos élményeket. (1)

(1) - https://www.nationalgeographic.com/envir