A hózivatar rejtélye: Egy különös téli jelenség

A hózivatar, azaz a hóvihar közben tapasztalható villámlás és mennydörgés jelensége már régóta lázban tartja az időjárás iránt érdeklődőket ...

A hózivatar, azaz a hóvihar közben tapasztalható villámlás és mennydörgés jelensége már régóta lázban tartja az időjárás iránt érdeklődőket és tudósokat. Ez a ritka természeti esemény sokáig megosztotta az embereket: egyesek saját élményeik alapján biztosra vették létezését, mások azonban képtelenségnek tartották.

Napjainkra a tudomány bebizonyította, hogy a hózivatar létező jelenség, amely mögött bonyolult folyamatok húzódnak meg. Bár sok mindent megtudtunk már róla, a teljes megértése még mindig előttünk áll.

Az első lépések: a hitetlenségtől a bizonyítékokig

Patrick Market, a Missour-i Egyetem Természeti Erőforrások Iskolájának igazgatója több mint két évtizede kezdte kutatni a hózivatar jelenségét. Emlékei szerint munkája kezdetén kétféle reakcióval találkozott: "Az egyik tábor köszönetet mondott, hogy végre bizonyítást nyerhet, amit láttak, de senki nem hitt nekik. A másik csoport pedig azt mondta, hogy ilyen nem létezik, télen nem lehet villámlás, és az egész pénzkidobás."

Bár sokan kételkedtek benne, mára egyértelművé vált, hogy a hózivatar nemcsak létezik, hanem fontos következményei is vannak. Ha valaki hóvihar közepette mennydörgést vagy villámlást észlel, az szinte biztos jele annak, hogy jelentős mennyiségű hó esik. Market 2006-os tanulmánya szerint a hózivatar események 86 százaléka olyan viharokhoz kapcsolódik, amelyek 24 órán belül legalább 15 cm havat hoznak. Ez a mennyiség súlyos közlekedési problémákat okozhat, és komoly károkat tehet az infrastruktúrában.

Ugyanakkor a kutatások arra is rávilágítottak, hogy bár a hózivatar események gyakran együtt járnak erős havazással, az erős havazás önmagában nem feltétlenül eredményez villámlást. Ez az aszimmetria az egyik legnagyobb megoldatlan kérdés, amely továbbra is foglalkoztatja a tudósokat.

Mi okozza a hózivatart?

A hózivatar kialakulásának mechanizmusa hasonló a nyári zivatarokéhoz. A légkörben tapasztalható turbulencia miatt a talaj közeli, viszonylag meleg, páradús levegő felszáll. Ahogy ez a levegő emelkedik, kondenzálódik, és olyan felhőket hoz létre, amelyekben apró jégkristályok, túlhűtött vízcseppek és hódara, azaz puha jégeső található. Ezek a részecskék összeütköznek, elektromos töltést generálnak, amely végül villámláshoz vezet.

Téli viharok esetén azonban a "meleg" levegő is fagypont alatti hőmérsékletű, és kevesebb túlhűtött víz képződik, mint nyáron. Ez a különbség kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan jön létre a villámlás a hózivatar során. Sebastian Harkema, az alabamai Huntsville Egyetem kutató doktorandusza ennek a kérdésnek szenteli kutatásait. Előzetes eredményei azt sugallják, hogy a túlhűtött víz és a hódara szerepe a téli villámlásokban kevésbé jelentős, mint a nyári viharokban. Az azonban, hogy miért van így, továbbra is rejtély.

A ritka és nehezen megfigyelhető jelenség

A hózivatar kutatását nehezíti, hogy rendkívül ritka jelenségről van szó, és észlelni is nehéz. Évtizedekkel ezelőtt főként szemtanúk beszámolói alapján tudtunk róla, de ezek az elmondások gyakran pontatlanok vagy hiányosak voltak. Télen a hó rendkívül hatékonyan elnyeli a hanghullámokat, így a mennydörgés csak néhány kilométeren belül hallható. A villámlást pedig a hóvihar fehér hátterében könnyű figyelmen kívül hagyni.

Az utóbbi évek technológiai fejlődése azonban megkönnyítette a jelenség megfigyelését. Az okostelefonok, kamerák és ajtócsengő-rögzítők segítségével egyre több ember rögzíti és osztja meg a hózivatar pillanatait. "Manapság télen szinte kéthetente látni egy új videót az Instagramon," - jegyzi meg Market. De vajon valóban gyakoribbá vált a hózivatar, vagy csak jobban észrevesszük? A válasz valószínűleg mindkettő.

A városi környezetekben például a rádiótornyok és szélturbinák is szerepet játszhatnak a hózivatar gyakoribb megjelenésében, mivel ezek az építmények elektromos vezetőképességük miatt elősegíthetik a villámlás kialakulását.

A technológia szerepe a hózivatar azonosításában

A modern technológia, például a geostacionárius villámlástérképező (GLM) műhold, jelentősen segíti a hózivatar jelenségének kutatását. A GLM képes egy egész féltekén belül érzékelni a villámokat, és ha ezek az adatok hóeséssel fedik át egymást, a tudósok biztosak lehetnek benne, hogy hózivatar esemény történt.

A kutatások szerint a hózivatar különösen gyakori az Egyesült Államok bizonyos régióiban, például a Colorado Front Range területén, a Nagy-síkság északi részén és a Nagy-tavak környékén. Ugyanakkor olyan melegebb éghajlatú helyeken is előfordulhat, mint például Huntsville, Alabama, ahol a ritka hóviharokat gyakran kísérheti mennydörgés.

A GLM nemcsak a hózivatar események helyét azonosítja, hanem lehetőséget nyújt arra is, hogy a villámok természetét tanulmányozzuk. Bár a hózivatar során kevesebb villámcsapás történik, ezek a villámok jellemzően nagyobbak és veszélyesebbek lehetnek, mint a nyári zivatarokban.

A kutatások jelentősége

A hózivatar mélyebb megértése nemcsak a tudományos kíváncsiságot elégíti ki, hanem gyakorlati előnyökkel is jár. Az előrejelzések pontosabbá válhatnak, lehetővé téve a hatóságok számára, hogy időben figyelmeztessék az embereket a nagy havazásokra és a villámlások veszélyére. Ez különösen fontos a közlekedés, az infrastruktúra és az általános közbiztonság szempontjából.

A hózivatar villámlásának tanulmányozása ráadásul nemcsak télen hasznos. Az ebből származó tudás hozzájárulhat ahhoz, hogy más típusú viharokat is jobban megértsünk, és javíthatjuk a repülőgépek és rakéták biztonsági előírásait.

Ahogy a kutatások folytatódnak, a hózivatar nemcsak egy lenyűgöző természeti jelenség marad, hanem olyan téma, amelynek eredményei mindennapi életünkre is pozitív hatással lehetnek. (1)

(1) - https://www.nationalgeographic.com/environ