A fény, mint gyógyító erő: Az ősi napimádattól a modern fényterápiáig

Évezredeken át az emberek egyetlen alapvető, megbízható fényforrásra támaszkodtak - a Napra. Megértettük, hogy a napfény létfontosságú a túl...

Infravörös fény: A krónikus fájdalom és stressz ellenszere?

Egy édesanya napenergiával működő fényterápiás eszközt készített, hogy megmentse a csecsemőket egy gyakori betegségtől

Elmekontroll és gyógyítás fény segítségével - Ez az optogenetika feltörekvő világa

Évezredeken át az emberek egyetlen alapvető, megbízható fényforrásra támaszkodtak - a Napra. Megértettük, hogy a napfény létfontosságú a túlélésünk szempontjából, nemcsak a világítást, hanem a meleget is biztosítja.

A Nap életünkben betöltött jelentősége valószínűleg az oka annak, hogy számos ősi vallás és kultúra középpontjában állt. Egyiptomtól Indiáig, Görögországtól Dél-Amerikáig a Nap tisztelete és erejének megértése fontos szerepet játszott abban, hogy a korai civilizációk miként tekintettek az egészségre és a gyógyításra.

Érdekes módon számos ősi vallás nemcsak tisztelte a Napot, hanem gyógyító hatást is tulajdonított neki. A betegek gyakran sámánhoz, paphoz vagy papnőhöz fordultak segítségért, akik a napfényt beépíthették gyógyító rituáléikba. Ezek az ősi gyakorlatok bonyolultabbak és átgondoltabbak voltak, mint elsőre hinnénk.

Ősi gyógyítás napfénnyel és hővel

Ma már kevés bizonyíték van arra, hogy az ókori civilizációk úgy gondolták, hogy a napfény önmagában gyógyítani tudja a betegségeket. E helyett inkább a Nap melegét használták gyógyító eljárásaik során.

Például az Ebers-papirusz, egy Kr.e. 1500 körüli egyiptomi orvosi tekercs egy receptet tartalmaz egy "az ínakat hajlékonnyá tevő" kenőcsre. Az összetevők között szerepelt bor, hagyma, korom, gyümölcs, tömjén és mirha. Az elkészült kenőcsöt a beteg testére kenték, majd közvetlen napfényben helyezték el, valószínűleg azért, hogy a nap melege segítsen ellazítani és megnyugtatni az izmokat.

Egy másik gyakori módszer az volt, hogy az összetevőket a napfényen hagyták, hogy meleg hatására erősebben összeérjenek és hatékonyabbá váljanak. Ez a technika megjelenik az ókori görög orvosi írásokban is, különösen Hippokratésznek tulajdonított írásokban.

A 2. századi görög orvos, Aretaiosz szerint a napfény enyhíthette a krónikus "letargiát," amit ma depresszióként ismerünk. Szerinte a betegeknek napfényre volt szükségük, hogy megküzdjenek ezzel az "árnyékos betegséggel," amely a test természetes melegének hiányával állhatott összefüggésben.

A napfényt a középkori muszlim tudós, Ibn Szína (vagy Avicenna) is gyógyító erőként tartotta számon. "A gyógyászat kánonja" című művében leírta, hogy a forró nap segít asztma, felfúvódás és hisztéria esetén. Emellett úgy vélte, hogy a napfény serkenti az agyműködést, és jót tesz például a méh tisztítására, bár akkor még nem ismerték a napfény és a bőrrák közötti kapcsolatot.

Fény és mágia: A tudomány és a hit közötti vékony határ

A tudományos megértés fejlődésével az új felfedezések gyakran elmosták a határt a tudomány és a misztikus hit között. Az angol tudós, Isaac Newton kísérletei kimutatták, hogy a fehér fény színekre bontható, amely a napfény spektrumának új megközelítését hozta. E felfedezés új lehetőségeket nyitott meg a fény gyógyító alkalmazása terén, de az új elméletek gyakran mágikus hatásokkal is összefonódtak.

Például a német misztikus, Jakob Lorber szerint a napfény szinte minden betegségre a legjobb gyógymód. Az 1851-ben írt "A napfény gyógyító ereje" című könyve több mint egy évszázadon át népszerű maradt, és még 1997-ben is kiadták.

A közegészségügy egyik úttörője, Florence Nightingale is a napfény jótékony hatásaiban hitt. 1859-ben kiadott híres "Notes on Nursing" című könyvében arról írt, hogy a betegeknek nemcsak levegőre, hanem közvetlen napfényre is szükségük van, mert az a természetes ellensége a baktériumoknak és vírusoknak. Ez részben igaz is, mivel a napfény valóban elpusztít bizonyos kórokozókat.

Ebben az időszakban született meg a kromoterápia vagy színterápia is, amely a fény és a színek gyógyító hatásán alapuló terápia. Bár egyes támogatói állítják, hogy az ókori Egyiptomból ered, erre kevés bizonyíték létezik. A modern színterápia elsősorban az amerikai orvos, Edwin Babbitt érdeme, aki 1878-ban írt "A fény és szín alapelvei" című köynvében a színes fény gyógyító hatásáról értekezett. Babbitt egy Chromolume nevű készüléket is feltalált, amely színes üvegablakokon át engedett fényt, és célja a test természetes energiáinak kiegyensúlyozása volt.

A színterápia felfutása és bukása

A színterápia hamar talált magának elkötelezett követőt az indiai származású Dinshah Ghadiali személyében, aki az Egyesült Államokba költözött, és saját kromoterápiás eszközt fejlesztett ki, Spectro-Chrome néven, az 1920-as években. Ghadiali szerint az emberi test négy elemből épül fel, amelyek mind egy-egy színnel társíthatók: az oxigén kékkel, a hidrogén vörössel, a nitrogén zölddel, a szén pedig sárgával. Amikor ezek a színek kibillentek egyensúlyukból, az betegségeket okozott.

A Spectro-Chrome alkalmazásával, amely különféle színes fényekkel világított, Ghadiali azt állította, hogy helyre lehet állítani az egyensúlyt és az egészséget. Például a zöld fény állítólag a hipofízis mirigyet támogatta, míg a sárga fény az emésztést segítette. Ghadiali körülbelül egymillió dollárt keresett a készüléke eladásával, ám az amerikai orvosi hatóságok később betiltották használatát tudományos bizonyítékok hiányában.

Modern fényterápia és annak alkalmazása

Bár ezek a korai kezelések mai szemmel nézve furcsának tűnhetnek, a tudomány mára bebizonyította, hogy bizonyos típusú fény valóban jótékony hatással van az egészségre. A fototerápia például kék fény alkalmazásával enyhíti az újszülöttek sárgaságát. Hasonlóképpen, a szezonális affektív zavar (SAD), amelyet téli depresszióként is ismerünk, sikeresen kezelhető fehér vagy kék fényes lámpákkal, különösen a téli hónapokban, amikor kevesebb a természetes napfény. Az ultraibolya (UV) fény szintén hatásos bizonyos bőrbetegségek, például a pikkelysömör kezelésében.

A szépségipar is kihasználja a fény gyógyító erejét: a LED-es arcmaszkok például, amelyeket hírességek is népszerűsítenek, akne elleni harcot és öregedésgátló hatásokat ígérnek. Azonban ezeknek az eszközöknek is vannak kockázatai; például a túlzott LED-fénynek való kitettség megzavarhatja az alvást azáltal, hogy befolyásolja a melatonin hormon termelését.

A fény és az egészség egyensúlya

A fénygyógyítás története lenyűgöző utat járt be a megfigyelések, a hit és a tudományos felfedezések során. Bár az ókori és misztikus hiedelmek a napfény és a színes fény gyógyító erejéről ma távolinak tűnhetnek, alapul szolgáltak azoknak a kezeléseknek, amelyeket ma is alkalmazunk.

A modern tudomány ezen ősi gyakorlatokra építve hozta létre a fototerápiát, amely a csecsemők sárgaságának kezelésétől kezdve a bőrbetegségek gyógyításáig terjed. Ahogy folytatjuk a fény egészségre gyakorolt hatásainak vizsgálatát, a fényterápia előnyei és kockázatai közötti egyensúly mindig központi szerepet fog játszani. (1)

(1) - https://theconversation.com/part-science