Tudomány és szeánsz: Miért vették komolyan a viktoriánus tudósok a szellemeket?

1924 július 23-án, a forró bostoni nyár kellős közepén egy különleges eseményre készültek a Lime Street 10-es szám negyedik emeletén. O.D. M...

A férfi, aki szemtől szemben látta magát a jövőben és a múltban

Ennek a törzsnek a kiválasztott gyermekei teljes sötétségben nevelkednek életük első 9 évében

Láthatatlan erő borított fel egy sörrel teli korsót egy angol kocsmában

1924 július 23-án, a forró bostoni nyár kellős közepén egy különleges eseményre készültek a Lime Street 10-es szám negyedik emeletén. O.D. Munn, a Scientific American szerkesztője egy tudományos bizottság tagjaként foglalt helyet, hogy tanúja lehessen Mina Crandon képességeinek.

Crandon, akit követői "Margery"-ként, a szkeptikusok pedig a "Lime Street szőke boszorkányaként" emlegettek, hírhedt volt médiumi és spirituális képességeiről. Azt állította, képes megidézni elhunyt bátyját, Waltert, hogy különféle spirituális tetteket hajtson végre.

Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes megalkotója és a spiritualizmus lelkes szószólója ajánlotta Crandont tesztelésre, biztos lévén abban, hogy be fogja bizonyítani a természetfeletti létezését és megnyeri a Scientific American 5000 dolláros díját, melyet paranormális jelenségek bizonyításáért ajánlottak fel.

Az igazság kiderítése érdekében a bizottság nem maradt egyedül: a híres bűvész, Harry Houdini is jelen volt, hogy szakértő szemmel vizsgálja Crandon képességeit. Houdini hosszú karrierje során számos csaló spiritisztát leplezett le.

Aznap Crandon trükkjeit mutatta be a színpadon, mindenféle természetfeletti beavatkozás nélkül, ezzel kétségeket ébresztve Crandon állításaival kapcsolatban, és végül lerombolva hírnevét. Érdekesség, hogy nem a tudósok, hanem Houdini leplezte le Crandon csalását. Bár Houdini megállapításai egyértelműek voltak, a bizottság tagjai megosztottak maradtak; néhányan még arra is kérték Houdinit, hogy ne hozza nyilvánosságra eredményeit.

Ez a pillanat a hit és szkepticizmus közti, korabeli híres összecsapások egyikeként egyedi betekintést nyújt a kor szellemiségébe. Ellentétben a mai tudomány és spiritualizmus közti ellentéttel, abban az időben sok tudós nem babonának, hanem kutatásra érdemes területnek tekintette a spiritualizmust.

A 19. század közepén és végén a tudomány még fejlődőben lévő diszciplína volt, és határai a tudás egyéb formáival szabadabban összefonódtak. Számos tudós úgy vélte, hogy a spiritualizmus a természet, sőt talán a túlvilág megértéséhez is új felismeréseket nyújthat.

A tudomány kora és a spiritualizmus felemelkedése

A 19. századot gyakran nevezik a "tudomány korának," ami a nagy felfedezések ideje volt. Miközben tudósok, mint James Prescott Joule kidolgozták az energia megmaradásának törvényét, és Darwin előállt az evolúció elméletével, a spiritualizmus egyre népszerűbbé vált.

Ebben az időszakban a New York-i Fox nővérek azt állították, hogy képesek kapcsolatba lépni a halottakkal, és előadásaikkal lenyűgözték a közönséget. Annak ellenére, hogy később bevallották, hogy szeánszukat eljátszották, már elindítottak egy erős spiritualista mozgalmat.

Ahogy a mozgalom növekedett, követői száma is gyarapodott az Egyesült Államokban és Európában egyaránt, nemcsak a közönség, hanem tudósok, filozófusok és művészek körében is, akik kíváncsiak voltak a médiumok "titkaira".

Sokak számára a szeánsz nem a természetfeletti szélhámosság helye volt, hanem egyfajta laboratórium, ahol láthatatlan erők vizsgálhatók. A korszak szellemisége engedékenyebb volt a tudomány merev határainál, így a spiritualizmus iránti érdeklődést nem szkeptikusan, hanem potenciálisan tudományos vizsgálati területként kezelték.

Ez a tudományos nyitottság lehetővé tette, hogy olyan témákat is vizsgáljanak, mint a mesmerizmus, a frenológia és a homeopátia - olyan fogalmakat, amelyeket ma áltudományosnak ítélnénk. Richard Noakes, a tudománytörténet kutatója szerint ezek a kérdések egy olyan időszakot tükröztek, amikor a tudományt filozófiai és vallási kérdésekre is alkalmazták, különösen a lélek és a túlvilág kérdéseire.

Sokak számára a hagyományos kereszténység ridegnek és sötétnek tűnt, míg a tiszta tudományos materializmus a lélek létét tagadni látszott. A spiritualizmus vonzó középutat kínált, azt állítva, hogy a spirituális kérdéseket tudományos módszerekkel lehet vizsgálni.

Tudomány kontra spiritualizmus? Nem volt ilyen egyszerű

A tudomány és spiritualizmus viszonya összetett volt, és nem lehet egyszerűen a hívők és szkeptikusok közötti ellentétre redukálni. Nem minden spiritiszta gondolta úgy, hogy gyakorlataik "természetfelettiek." Sokan úgy vélték, hogy az általuk megfigyelt jelenségek - mint például a halottakkal való kommunikáció - a természet részei, és egy napon tudományosan is érthetővé válnak.

Alfred Russel Wallace, Darwin kortársa és lelkes támogatója volt a spiritualizmusnak, meggyőződése volt, hogy a szeánszok bizonyítékot szolgáltatnak egy emberi lényeg létezésére, amely a halál után is fennmarad. Mások, mint T.H. Huxley és Edwin Ray Lankester biológusok, megvetéssel tekintettek a spiritualizmusra, és veszélyes tévhitnek tartották.

Mindemellett számos tudós köztes álláspontot képviselt, sem nem elvetve, sem teljesen elfogadva a spiritualizmust. Például Joseph John Thomson, az elektron felfedezője úgy vélte, hogy érdemes az ilyen jelenségeket megvizsgálni. Ez a nyitottság tükrözte a kor tudományos kíváncsiságát, amely kevésbé volt tekintettel a merev határokra, és inkább a még ismeretlen feltérképezésére összpontosított.

A technológia hatása a spiritualizmusra

Az új technológiák a 19. században még nagyobb lendületet adtak a spiritualista mozgalomnak. A távíró feltalálása lehetővé tette az információ szinte azonnali továbbítását kontinensek között, mintegy "összezsugorítva" a világot, ami sokak számára csodaszámba ment. A spiritualisták, akiket inspirált a láthatatlan üzenetek továbbításának képessége, feltételezték, hogy a szellemi világot is hasonlóan rejtett eszközökkel lehet elérni.

Richard Noakes rámutat arra, hogy sok spiritiszta a távírót bizonyítéknak tekintette arra, hogy immateriális erők képesek lehetnek az emberek közötti kapcsolatot megteremteni. Ahogyan a "Régi" és az "Új" világ elektromos impulzusok révén kapcsolódott össze, úgy vélték, hogy a földi és szellemi birodalmak is kapcsolatba léphetnek egymással. Morse kódja még a médiumokat is inspirálta, akik egyszerű kopogtatásokkal jelezték az "igen" vagy "nem" válaszokat a túlvilágról.

Az elektromágneses és katódsugarak felfedezése, amelyek láthatatlan erők létezését bizonyították, néhány embert arra ösztönzött, hogy a szellemeket hasonló, láthatatlan energiákból állónak képzeljék el. Ez az érdeklődés a technológia alkalmazása iránt a szellemek bizonyítékainak megragadására vezetett a szellemfotózás kifejlesztéséhez.

A fényképezés, amelyet akkoriban tudományos eszköznek tekintettek, amely képes volt az "objektív igazság" megörökítésére, központi szerepet játszott a spiritiszta törekvésekben a kísérteties jelenségek dokumentálásában. Bár ezeket a képeket gyakran megrendezték, meggyőző vizuális bizonyítékként szolgáltak azoknak, akik hittek bennük.

Egy korszak vége

Idővel azonban a spiritualizmus népszerűsége megcsappant, mivel a médiumok körében egyre több csalást lepleztek le, ami aláásta a közönség bizalmát. A 20. század elejére, amikor a tudomány egyre professzionálisabbá vált, a spiritualizmus témája egyre inkább szkepticizmussal találkozott. A pszichikai kutatás a peremre szorult, és azok a tudósok, akik egykor nyíltan támogatták, fokozatosan elszigetelődtek az akadémiai közösségben.

Bár a túlvilágba vagy a pszichikai képességekbe vetett hit soha nem tűnt el teljesen, ezek a témák nagyrészt elhagyatottá váltak a mainstream tudományban. Mégis, a tudomány korának nevezett évtizedek alatt a spiritualizmus egy tisztelt terület volt, amely a legnagyobb tudósok figyelmét is lekötötte.

Bár ma talán meglepőnek tűnik, a hit, hogy a tudomány képes lehet megmagyarázni a természetfelettit, egykor széles körben elfogadott nézet volt, ami a tudományos kutatás történetének egy lenyűgöző fejezetét képezi. (1)

(1) - https://www.iflscience.com/science-and