Egy hatalmas maja város romjait fedezték fel véletlenül, amely évszázadokig rejtőzött a mexikói dzsungel mélyén

Egy hatalmas, elveszett maja városra bukkantak régészek a mexikói Campeche állam délkeleti részén, amely évszázadokon át a sűrű dzsungel lom...

Egy hatalmas, elveszett maja városra bukkantak régészek a mexikói Campeche állam délkeleti részén, amely évszázadokon át a sűrű dzsungel lombkoronája alatt rejtőzött.

A Valeriana névre keresztelt helyszínen piramisokat, sportpályákat, városrészeket összekötő úthálózatokat és amfiteátrumokat találtak, melyek mind a régi maja civilizáció gazdagságát és összetettségét mutatják.

A felfedezés egy új, lézer alapú technológia, a LiDAR segítségével történt, amely képes a növényzet alatt eltemetett struktúrák feltérképezésére.

A kutatók úgy vélik, hogy Valeriana az egyik legsűrűbben beépített maja település lehetett, és csak a Calakmul nevű város előzi meg az építménysűrűség tekintetében, amelyet az ókori Latin-Amerika legnagyobb maja városának tartanak.

Véletlen felfedezés a Google keresési eredményeiben

A Valeriana komplexum felfedezése részben a véletlennek köszönhető. Luke Auld-Thomas, a Tulane Egyetem PhD hallgatója az interneten böngészett, amikor rátalált egy környezetvédelmi monitorozás céljából végzett LiDAR felmérésre, amelyet egy mexikói szervezet készített.

"Valahol a Google keresés 16. oldalán voltam, amikor találtam egy lézeres felmérést," - meséli Auld-Thomas. Miután feldolgozta az adatokat a régészeti elemzéshez szükséges módszerekkel, egy hatalmas, eddig ismeretlen ősi város sziluettje bontakozott ki előtte.

A becslések szerint Valeriana egykor 30-50 ezer lakosnak adhatott otthont, különösen a 750-850 közötti időszakban. Ez a szám még a mai helyi lakosságnál is nagyobb, és azt jelzi, hogy a terület egykor sűrűn lakott volt.

A dzsungel szívében rejtőző civilizáció nyomai

Auld-Thomas és csapata Valerianát egy közeli lagúna után nevezte el, és a felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy új megvilágításba helyezzék a trópusi civilizációkról alkotott nyugati nézetet. Ahogyan Marcello Canuto professzor, a kutatás társszerzője mondja: "Ez a világ a gazdag és összetett kultúrák otthona volt."

Az azonban még mindig rejtély, mi okozta a város hanyatlását és elhagyását, bár a kutatók úgy vélik, hogy az éghajlatváltozás jelentős szerepet játszhatott ebben.

Valeriana a kutatók szerint "főváros jellegű" város volt, amely épületsűrűsége alapján csak Calakmulhoz mérhető. Ráadásul "láthatatlanul" rejtőzik csupán egy rövid, 15 perces gyalogútra egy főúttól, ahol ma is jellemzően maja származású emberek élnek. Mégis, senki sem készített eddig képet a romokról, mivel a helyet eddig soha senki nem vizsgálta meg részletesen, bár a helyiek gyaníthatták, hogy a föld alatt romok rejtőznek.

Egy elveszett város szerkezete és életének nyomai

A mintegy 16,6 négyzetkilométer területű város két fő központi részből állt, amelyek körülbelül 2 kilométerre helyezkedtek el egymástól, sűrűn elhelyezkedő lakóházak és utak hálózatával összekötve. Két templompiramist tartalmazó főtér szolgálhatott vallási és közösségi események színhelyeként, ahol a maják imádták isteneiket, rejtett kincseket, például jádémaszkokat őriztek, és itt temették el halottaikat is.

A városban egy ősi labdajáték pályájára utaló nyomokat is találtak, amely valószínűleg szertartási vagy sport célokat szolgált. Emellett egy víztározó is előkerült, ami azt sugallja, hogy a lakók fejlett vízgazdálkodási rendszert alakítottak ki, hogy támogassák a város növekvő lakosságát.

Összesen három különböző helyszínt vizsgáltak meg a kutatók a dzsungelben, és összesen 6764 épület maradványát találták meg különböző méretekben. Az eredmények azt sugallják, hogy a maják nem elszigetelt falvakban éltek, hanem összetett városi központokban, ami új fényt vet az ősi maja társadalmakra.

A maja civilizáció kihívásai: éghajlati és társadalmi problémák

A kutatások szerint a maja civilizáció összeomlása 800 körül részben annak köszönhető, hogy a városok sűrűn lakottak voltak, és nem tudtak ellenállni az éghajlati problémáknak. "Ez azt sugallja, hogy a terület szinte teljesen megtelt emberekkel az aszályos időszak kezdetére, és már nem maradt rugalmasságuk a környezeti kihívások kezelésére," - magyarázza Auld-Thomas.

A társadalmi problémákat tovább súlyosbította a térség 16. századi spanyol hódítása, amely végleg véget vetett a maja városállamoknak.

További városok a dzsungel mélyén

A LiDAR technológia teljesen átalakította a régészek módszereit az erdőkkel borított területek, például a trópusok felderítésében. A technológia révén most olyan területeket is feltérképezhetnek, amelyeket korábban lehetetlen lett volna, mondja Canuto professzor. A LiDAR első alkalmazása óta a régióban a kutatók körülbelül tízszer akkora területet térképeztek fel, mint amit korábban egy évszázad alatt sikerült.

Auld-Thomas kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy még számos hasonló település vár felfedezésre a dzsungel mélyén. Azonban olyan sok helyszínt fedeztek fel az utóbbi években, hogy a régészek nem is remélhetik, hogy mindet ki tudják ásni.

"Valamikor el kell látogatnom Valerianába, hiszen olyan közel van az úthoz, hogy nem lehet kihagyni," - mondja Auld-Thomas. "Azonban az egyik hátránya annak, hogy ennyi új maja városra bukkantunk a LiDAR korában, az, hogy több helyszín van, mint amennyit valaha is remélhetnénk alaposan megvizsgálni." (1)

A kutatási eredményeket az Antiquity tudományos folyóirat közölte. (2)

(1) - https://www.bbc.com/news/articles/crmz
(2) - https://www.cambridge.org/core/journals