Kimutatták, hogyan válaszol a tudatalattink arra, hogy megfigyelnek minket

Annak tudata, hogy megfigyelnek bennünket, nemcsak a viselkedésünket befolyásolja, hanem az agyműködésünket is alapvető szinten változtatja ...

Annak tudata, hogy megfigyelnek bennünket, nemcsak a viselkedésünket befolyásolja, hanem az agyműködésünket is alapvető szinten változtatja meg, derül ki egy ausztrál idegtudósok által végzett úttörő kutatásból.

Az egyre növekvő megfigyelési technológiák világában - legyen szó az utcai kamerákról vagy okostelefonjaink állandó követhetőségéről - ezek az eredmények messzemenő következményekkel járnak. A Kiley Seymour, a Sydney-i Műszaki Egyetem idegtudományi és viselkedéstudományi professzora által vezetett tanulmány rávilágít arra, hogy a megfigyelés finoman, mégis jelentősen átalakítja az emberi gondolkodást.

A megfigyelés tudatalatti hatásai

Korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a megfigyeltség érzése befolyásolja a tudatos viselkedést. Például egy kamerával megfigyelt boltban kisebb az esélye a lopásnak. Seymour kutatása azonban tovább megy ennél: kimutatja, hogy a megfigyelés az agy tudatalatti folyamataira is hatással van.

"Nemcsak a nyílt viselkedés változik - az agyunk is másként dolgozza fel az információkat," - magyarázza Seymour.

Ez az új felismerés egy kísérletből származik, amely a megfigyelés hatását vizsgálta a szociális látásra, különösen más emberek tekintetének felismerésére.

A kutatás: Hogyan változtatja meg a megfigyelés az észlelést?

Seymour csapata 54 egyetemi hallgató részvételével végzett kísérletet, akik tanulmányi kreditekért cserébe vállalták a részvételt. A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csoportot egy nem megfigyelt szobába helyezték, míg a másik csoportot egy kamerával megfigyelt helyiségbe. A megfigyelt csoport tagjainak ráadásul belépés előtt megmutatták a szoba élő kameraképeit, hogy fokozzák a megfigyeltség érzését.

A résztvevők egy szemükkel változó vizuális zajt néztek, amely időnként emberi arcokká állt össze, miközben másik szemük fix képet figyelt. A résztvevőknek egy gomb megnyomásával kellett jelezniük, amikor felismertek egy arcot.

Az eredmények lenyűgözőek voltak. A megfigyelt csoport tagjai sokkal gyorsabban - közel egy másodperccel korábban - ismerték fel az arcokat, mint a nem megfigyelt csoport. Még érdekesebb, hogy ez a gyorsabb felismerés anélkül történt, hogy a pontosság csökkent volna, vagy hogy a résztvevők tudatosították volna a változást.

"A megfigyelt résztvevők érzékenyebbek lettek az arcokra, észlelésük közel egy másodperccel gyorsabbá vált a kontrollcsoporthoz képest," - mondta Seymour. "Ez a perceptuális javulás tudat alatt következett be."

Evolúciós mechanizmusok és modern megfigyelés

Az arcok felismerése kulcsfontosságú az emberi társas kapcsolatokban. Amikor egy arcot nézünk, elemezzük a tekintetet, az arckifejezéseket, és mentális modelleket hozunk létre, hogy megértsük, mit gondolhat a másik. Ezek a képességek évezredeken át fejlődtek ki az evolúció során, hogy segítsenek azonosítani a veszélyeket, például ragadozókat vagy ellenséges embereket.

"Ez egy olyan mechanizmus, amely az evolúció során fejlődött ki, hogy segítsen észlelni a környezetünkben lévő fenyegetéseket, például ragadozókat vagy más embereket," - magyarázza Seymour. "Érdekes módon ez a mechanizmus úgy tűnik, hogy felerősödik, amikor megfigyelnek minket."

Mentális egészség és megfigyelés

Seymour kutatása arra is rámutat, hogy a megfigyelés miként hathat a mentális egészségre. A vizsgálatban megfigyelt túlzott érzékenység a tekintetre hasonló azokhoz a tünetekhez, amelyeket olyan mentális betegségekben tapasztalnak, mint a szociális szorongás vagy a pszichózis. Ezekben az állapotokban az emberek gyakran irracionális félelmekkel vagy megszállottsággal küzdenek, hogy figyelik őket.

Fontos eltérés volt a résztvevők szubjektív élménye és az objektív adatok között. Miközben a résztvevők arról számoltak be, hogy közömbösek a megfigyeléssel szemben, agyuk aktivitása jelentős változásokat mutatott a társas helyzetek feldolgozásában.

Ez a különbség arra utal, hogy a megfigyelés pszichológiai hatásai a tudatosság küszöbe alatt működhetnek, ami fontos kérdéseket vet fel a megfigyelés társadalmi következményeiről.

Újragondolni a magánélet-biztonság vitát

Seymour szerint a megfigyelésről szóló vitáknak túl kell mutatniuk a magánélet és a biztonság közötti szokásos egyensúly mérlegelésén. Kutatása azt sugallja, hogy a folyamatos megfigyelés közegészségügyi hatásait is komolyan kellene venni.

"Bár ez a vizsgálat kifejezetten a tudatalatti társas folyamatokra összpontosított, a jövőbeli kutatásoknak érdemes lenne szélesebb körű hatásokat vizsgálniuk, például a limbikus rendszerre gyakorolt hatásokat," - javasolja Seymour. Ez általánosabb következményekre hívhatná fel a figyelmet a közegészségügy és a magánélet fontosságának szempontjából.

További kutatások szükségessége

Seymour tanulmánya, amely "Nagy Testvér: A megfigyelés hatásai a szociális látás alapvető aspektusaira" címmel jelent meg a Neuroscience of Consciousness folyóiratban, arra emlékeztet, hogy az életünkben mindent átszövő megfigyelés rejtett módon alakítja elménket. (1)

A biztonság és a magánélet közötti határvonalat folyamatosan újra kell tárgyalni, Seymour kutatása pedig arra figyelmeztet, hogy a megfigyelés pszichológiai költségeinek megértése és kezelése egyre fontosabbá válik. (2)

(1) - https://academic.oup.com/nc/article/
(2) - https://www.eurekalert.org/news-rel