Álmok, mint portálok párhuzamos valóságokba? Egy utazás a tudományon túl

Hányszor ébredtél már fel egy olyan álomból, ami annyira élénk volt, hogy szinte megkülönböztethetetlennek tűnt a valóságtól? Talán visszaté...

Hányszor ébredtél már fel egy olyan álomból, ami annyira élénk volt, hogy szinte megkülönböztethetetlennek tűnt a valóságtól? Talán visszatérő álmokban is volt részed, ahol ugyanazok az emberek, helyek vagy szimbólumok jelennek meg, és úgy érzed, hogy valami mélyebb jelentést hordoznak.

Gyakran hajlamosak vagyunk ezeket a furcsa álomvilágokat elhessegetni, mint az elménk termékeit, és mire a nap véget ér, már el is felejtettük őket. De mi lenne, ha ezek az álmok nem lennének csupán a tudatalattink véletlenszerű fragmentumai? Mi lenne, ha ezek bepillantást nyújtanának egy párhuzamos valóságba, ahol a tudatunk barangolt?

Ezt a gondolatébresztő kérdést tette fel Dr. David Leong, aki a metafizika és episztemológia szakértője. Leong szerint az álmok többek lehetnek, mint belső elmélkedések; lehet, hogy ablakok egy másik valóságba.

"Az álmok olyan különálló valóságokba nyílhatnak, amelyeket saját törvényeik irányítanak, ahol az elme, megszabadulva az ébrenlét korlátaitól, új létformákat fedez fel," - mondja Leong, aki a Turks- és Caicos-szigeteki Charisma Egyetem professzora.

Leong elmélete összhangban van a kvantumelmélet "sokvilág-értelmezésével". (1) Ez az elmélet azt állítja, hogy minden döntés vagy esemény párhuzamos valóságokat hoz létre, végtelen számú univerzumot eredményezve. Az álmokra alkalmazva Leong azt feltételezi, hogy az alvás csökkenti érzékszerveink és racionális elménk befolyását, lehetővé téve, hogy a tudat átlépje az idő és tér szokásos határait. Leong szerint az álmok akár kapuk is lehetnek azokhoz az alternatív verziókhoz, amelyek más dimenziókban léteznek.

A kvantumelmélet és a tudat

Leong hipotézise arra az elképzelésre épül, hogy az általunk észlelt valóság nem olyan állandó, mint ahogy azt hisszük. A kvantummechanika, a fizika egyik ága, felfedte a részecskék titokzatos viselkedését a legkisebb szinteken.

Egy kulcsfontosságú fogalom ebben az összefüggésben a megfigyelő hatása - az az elv, hogy egy kvantumrendszer egyszerű megfigyelése is megváltoztathatja annak állapotát. Kvantum szinten a valóság folyékony, és a megfigyelés aktusa formálja.

2022-ben Alain Aspect, John F. Clauser és Anton Zeilinger fizikusok megkapták a Nobel-díjat a kvantum-összefonódásról szóló munkájukért. Kísérleteik kimutatták, hogy a részecskék, még akkor is, ha hatalmas távolságok választják el őket, képesek azonnal hatni egymásra, ezzel megkérdőjelezve a hagyományos "lokális realizmus" fogalmát, amely szerint a fizikai tulajdonságok megfigyeléstől függetlenül léteznek. Ez arra utal, hogy a valóság sokkal összetettebb és rugalmasabb, mint ahogyan azt korábban gondoltuk.

Ezekre az eredményekre építve Leong azt a gondolatot vizsgálja, hogy létezik "lokális" és "nem-lokális" tudat. A lokális tudat az érzékszerveinkhez és a fizikai testünkhöz kötődik, míg a nem-lokális tudat túlmutat az érzékszerveken, és lehetővé teszi számunkra, hogy hozzáférjünk szélesebb, összekapcsolt valóságokhoz. Ez az elképzelés összhangban van a pánpszichizmus spekulatív elméletével, amely szerint a tudat az univerzum alapvető tulajdonsága lehet.

Az ismétlődő álmok jelentősége

Leong szerint azonban nem minden álom jelent átjárót más valóságokba. Az ismétlődő álmok különösen fontosak lehetnek. Ezek az álmok, amelyeket gyakran élénk és következetes jelenetek jellemeznek, mélyebb kapcsolatot jelezhetnek az alternatív valóságokkal. Ezzel szemben a töredezett vagy széttartó álmok inkább azt jelzik, hogy az agyunk a személyes élményeinket dolgozza fel.

Leong azt is megemlíti, hogy az érzelmek, amelyeket ezekben az ismétlődő álmokban érzünk, fontos kozmikus jelek lehetnek. Ezek az érzések - például a frusztráció, hogy elakadtunk egy adott helyzetben - visszhangozhatnak a dimenziók között, létrehozva egy visszacsatolási hurkot a tudatunk és egy másik világban létező alteregónk között.

Az elmélet kihívásai és a szkepticizmus

Bármennyire is lenyűgöző ez az elmélet, komoly kihívással néz szembe: nincs empirikus bizonyíték, amely alátámasztaná. A kvantum jelenségek, mint az összefonódás, valóban megkérdőjelezik a tér és idő hagyományos felfogását, de nincsenek olyan tudományos tanulmányok, amelyek egyértelműen bizonyítanák, hogy az álmok átjárók más világokba. A mainstream neurotudomány és kognitív tudomány az álomelméletet inkább a fizikai agyi aktivitással kapcsolja össze.

Az aktiváció-szintézis elmélet például azt sugallja, hogy az álmok nem mások, mint az agy kísérlete arra, hogy értelmet adjon az alvás közben tapasztalt véletlenszerű idegi aktivitásnak. Az agy REM (gyors szemmozgás) szakaszában a legaktívabb, ilyenkor történnek az élénk álmok, miközben a test izmai átmenetileg megbénulnak. Ez az elmélet nem tartalmaz semmilyen utalást arra, hogy átlépnénk más dimenziókba.

A memória konszolidációs elmélete szerint az álmok arra szolgálnak, hogy segítsenek rendszerezni és hosszú távú emlékekké szervezni a napi élményeket. Más elméletek, mint például a fenyegetés-szimulációs elmélet, azt állítják, hogy az álmok evolúciós célokat szolgálnak, és lehetővé teszik számunkra, hogy gyakoroljuk a veszélyhelyzetekre adott válaszokat.

Percepció és valóság

Mindazonáltal Leong nincs egyedül azzal, hogy megkérdőjelezi a hagyományos nézeteket. Dr. Howard Eisenberg pszichológus és orvos a kvantumfizika és a tudat kapcsolatát vizsgálja Dream It to Do It című könyvében. Eisenberg azt állítja, hogy maga a valóság is lehet egy kollektív illúzió, amelyet az emberi észlelés alakít. Az általa bemutatott megfigyelő hatás értelmében, amit szilárd, állandó valóságnak érzékelünk, valójában a tudatos fókuszunk terméke lehet.

Ha igaz az, hogy az álmok portálok más világokba, az alapjaiban változtatná meg az életünkről alkotott felfogásunkat. "Minden egyes alvás alkalmával nem csak pihennél - felfedeznél," - mondja Leong. Átélnéd önmagad alternatív változatait számtalan valóságban, ahol az idő és tér nem lenne többé egy lineáris ösvényhez kötve. Ebben a keretrendszerben a halál sem lenne a vég, hanem egy átmenet egy másik valóságba, ahol a tudat tovább fejlődhetne.

Az elmélet következményei mélyrehatóak lennének. Az élet egy dinamikus, többdimenziós tapasztalattá válna, ahol minden döntés nemcsak a jelenlegi létezésedre, hanem az önmagad számtalan más verziójára is hatással lenne. És ha hibát követsz el ebben a valóságban, még mindig ott lenne a megnyugtató lehetőség, hogy számtalan más álomban élheted tovább az életedet.

Az élet tehát olyan lenne, mint egy végtelen rejtvény, ahol a lehetőségek minduntalan újra kibontakoznak. Minden döntés vagy esemény új fejezetet nyithat az önmagadról szóló történetben, amely minden valóságon átívelve folytatódik. Ha egy merész lépés vagy egy elhibázott döntés katasztrófához vezetne itt, mindig maradnának más álmok, más életek, amelyeket élhetsz. (2)

(1) - https://www.qeios.com/read/242XCF
(2) - https://www.popularmechanics.com/