1000 évvel a Stonehenge előtt épült kolosszális kőemlékmű megmutatja, hogy a neolitikus mérnökök értették a tudományt

Dzsószer lépcsős piramisa, Egyiptom egyik legrégebbi kőépülete és az ikonikus angliai Stonehenge kiemelkedik az ókori építők zseniális eredm...

Dzsószer lépcsős piramisa, Egyiptom egyik legrégebbi kőépülete és az ikonikus angliai Stonehenge kiemelkedik az ókori építők zseniális eredményei közül. De 1000 évvel azelőtt, hogy bármelyiket is megépítették volna, a mai Spanyolország neolitikus emberei építettek egy kolosszális kőkamrát, amely egy 150 tonnás zárókövet tartalmazott, ami körülbelül ötször akkora, mint a legnehezebb megalit súlya Stonehenge-ben.

Időszámításunk előtt 3600 és 3800 között a Menga dolmen néven ismert korai építmény az ókori Európa egyik legnagyobb megalitikus műemléke volt. A Science Advances folyóiratban nemrég közzétett elemzés szerint rendkívüli tudományos megértéssel építették. (1)

"Mindig is lenyűgözött az a mérnöki készség, amely ennek a dolmennek az építéséhez szükséges," - mondta Michael Parker Pearson, a University College London régésze, aki nem vett részt a tanulmányban.

"Ez a tanulmány megmutatja, milyen pontosan kellett ezt megtenni, különös tekintettel a méretekre és a szögekre. Ilyen nagy kövekkel nem engedhették meg maguknak, hogy hibázzanak, amikor a helyükre manőverezték őket."

A Menga dolmen egy nagyjából 25 méter hosszú, földdombocskával borított kamra, teteje, falai és oszlopai 32 nagy kőlapból állnak. A kövek együttes tömege hozzávetőleg 1140 tonna - ez nehezebb, mint két Boeing 747-es teli utasokkal. Bár a kamra rendeltetése ismeretlen, a tudósok szerint temetési funkciót töltött be.

"Kezdetben a Menga dolmen iránti érdeklődésemet leginkább a monumentalitása keltette fel," - mondta José Antonio Lozano Rodríguez, a Spanyol Oceanográfiai Intézet geológusa és a kutatás első szerzője. "A belsejébe való belépés és egy ilyen kolosszális emlékmű szemlélése a neolitikumból felkeltette a kíváncsiságomat, hogy többet megtudjak erről a dolmenről."

A kutatócsoport geoarcheológiai elemzést végzett a helyszínen a korábbi ásatások lézerszkennelésének és látványának, az építési technikák néprajzi leírásainak és a terület topográfiájának vizsgálatával. Ezekkel az adatokkal a kutatók kikövetkeztették a neolitikum mérnökeinek építési folyamatát.

Ugyanezen csapat egy korábbi tanulmánya már megállapította, hogy a kövek egy kilométeres távolságból származnak, egy olyan kőbányából, amely stratégiailag magasabban található, mint a Menga dolmen. Az építők nagy valószínűséggel szánokkal szállították a köveket fagerendákból készült pályán, ami a súrlódás, a gyorsulás és a tömegközéppont ismeretét feltételezi.

Miután a helyszínre kerültek, a falakat és oszlopokat alkotó köveket függőlegesen mély üregekbe helyezték, így minden kő legfeljebb egyharmada a föld alatt volt. Az építők ezt valószínűleg ellensúlyokkal és rámpákkal érték el, amelyeknek figyelembe kellett venniük a homokkő kőzet viszonylag puha - és így könnyen sérülékeny - természetét. A falköveket úgy faragták, hogy egymáshoz illeszkedjenek és egymásnak dőljenek, növelve a szerkezet stabilitását.

"Ezeknek az embereknek nem volt tervrajzuk, amivel dolgozhattak volna, és tudomásunk szerint semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt ilyesmi megépítésében," - mondta Leonardo García Sanjuán, a tanulmány társszerzője, a spanyolországi Sevillai Egyetem régésze. "Semmiképpen nem tehették ezt meg legalább alapvető tudományos ismeretek nélkül."

A falak kissé befelé dőlnek - körülbelül 84 és 85 fok közötti szögben állnak -, így a kamra teteje keskenyebb, mint trapéz alakú alja. Az öt zárókő közül a legnagyobbat úgy faragták, hogy növeljék a feszültségeloszlást - lényegében egy kezdetleges ívet hozva létre -, amelynek középpontja magasabb, mint az oldalai.

"Legjobb tudomásunk szerint ez az első alkalom, hogy a boltív elvét dokumentálták az emberi történelemben," - mondta García Sanjuán.

A részben föld alatti falú kamra összeállítása azt is jelentette, hogy a záróköveket a tetejére lehetett helyezni anélkül, hogy nagyon magasra kellett volna emelni. Az építők ezután kiásták a földet belülről, hogy csökkentsék a kamra padlószintjét, míg a külsejét talaj borította, hogy szigetelje és tovább stabilizálja az építményt.

"Tudománynak kell neveznünk," - mondta García Sanjuán. "Soha nem beszéltünk még a neolitikus tudományról, csak azért, mert túl arrogánsak vagyunk ahhoz, hogy azt gondoljuk, hogy ezek az emberek úgy tudnák csinálni a tudományt, ahogy mi csináljuk," - teszi hozzá. "Ha ma bármelyik mérnök megpróbálná megépíteni Mengát a 6000 évvel ezelőtti erőforrásokkal, nem hiszem, hogy meg tudná csinálni." (2)

(1) - https://www.science.org/doi/10.1126/sc
(2) - https://www.smithsonianmag.com/smart