Ez a növény olyan extrém, hogy a tudósok úgy gondolják, hogy simán élhet a Marson

A mohák a Föld nagy terraformálói közé tartoznak, amelyek a kopár sziklákat termékeny talajokká változtatják, és most egy tudóscsoport azt j...

A mohák a Föld nagy terraformálói közé tartoznak, amelyek a kopár sziklákat termékeny talajokká változtatják, és most egy tudóscsoport azt javasolja, hogy ezek a szívós növények ugyanezt megtehetik a Marson.

Az egy másik kérdés, hogy el kell-e vinnünk az életet a Földről a vörös szomszédunkra, a saját bolygónkon is van elég problémánk vele.

De ha úgy döntünk, hogy érdemes a Marson megpróbálkozni vele, hogy egy második otthont teremtsünk, Hsziaosuang Li ökológus és a Kínai Tudományos Akadémia munkatársai találtak egy jelöltet, amely szerintük alkalmas lenne erre a feladatra. (1)

A Föld felszíne egykor rendkívül barátságtalan volt az élet számára, de ez nem akadályozta meg a mohák nevű organizmuscsoportot, kiszakadva az óceánok termékeny biztonságából, hogy új távlatokat keressen.

Ezeknek a földi úttörőknek a sikere azon múlt, hogy képesek voltak hasznosítani és megemészteni a sziklából szivárgó vagy a sziklán átáramló tápanyagokat, miközben túlélték a rendkívül ellenséges körülményeket, amelyek más élőlényeket elpusztítanak. Ám ahogy elfoglalták a Föld sziklás területeit, talajt hoztak létre, amely megnyitotta az utat a többi kevésbé szívós életforma számára, hogy fokozatosan elszaporodjanak.

Ez a genetikai előny továbbra is a mohák javát szolgálja szerte a világon, és a kutatók úgy gondolják, hogy ezen veleszületett képességüket kihasználhatjuk a Mars betelepítésére, megalapozva más kevésbé tartós életformákat, például a növényeket.

Ellentétben az erdei mohákkal, amelyek az őseikhez képest meglehetősen egyszerűek, a Syntrichia caninervis elkötelezett a rendkívül takarékos életmód mellett. Kína és az Egyesült Államok sivatagaiban virágzik, valamint a Pamír, Tibet, a Közel-Kelet, az Antarktisz és a környező területek jeges hegyei mellett is megtalálható.

Az északnyugat-kínai Gurbantunggut-sivatag a S. caninervis központja, amely itt sűrűbben növekszik, mint bárhol máshol a világon, annak ellenére, hogy a hőmérséklet -40 °C és 65 °C közötti, a relatív páratartalom pedig mindössze 1,4 százalék.

Li és munkatársai próbára tették ezt a mohát, ám a S. caninervis kibillentése rendkívül széles komfortzónájából nem könnyű feladat.

Laboratóriumban tesztelték a növény extrém kiszáradásra, hosszan tartó fagyásra (-80 °C 3 vagy 5 évre és -196 °C 15 vagy 30 napra), sugárzásra (500 és 16 000 Gy közötti dózisokban) adott reakcióit és az abból való felépülést ), valamint a Marshoz hasonló körülményeket állítottak elő a Kínai Tudományos Akadémia Bolygó Légkör Szimulációs Létesítményében.

A Mars-szimuláció során a növényeket körülbelül 650 Pascal (Pa) nyomásnak tették ki, hasonlóan a Marson tapasztalható 680-790 Pa nyomásnak. Éjszaka -60 °C, nappal pedig 20 °C volt a hőmérséklet, ami megfelel a Marson az egyenlítői és a középső szélességi körökön uralkodó viszonyoknak. Azt is szimulálták, hogy a légkör gázösszetétele és az ultraibolya sugárzás szintje közelebb álljon a Marson lévőhöz.

A S. caninervis számára a kiszáradás egy séta volt a parkban. A nagy hidegben pedig vállat vont. Az összes fagyasztott növény a kiolvasztás után regenerálódott, és a fagyasztás előtt dehidratált növények sokkal gyorsabban regenerálódtak, mint elázott társaik.

Az ember halálát okozó 50 Gy sugárzási szint mellett a S. caninervisnek szeme sem rebbent, 500 Gy-nél még a növekedése is felgyorsulni látszott.

A kiszáradt, majd a marsihoz hasonló körülményeknek kitett mohák már 30 napos gyógyulás után is képesek voltak úgy viselkedni, mintha ez meg sem történt volna. Hidratált társaiknak egy kicsit tovább tartott a gyógyulás, de még mindig túlélték a megpróbáltatásokat.

"Bár még hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy más bolygókon önellátó élőhelyeket hozzunk létre, bemutattuk a S. caninervisben rejlő nagy potenciált a Marson való növekedés úttörő növényeként," - írták a kutatók.

"A jövőt tekintve arra számítunk, hogy ez az ígéretes moha a Marsra vagy a Holdra kerülhet, hogy tovább teszteljük a növények megtelepedésének és növekedésének lehetőségét a világűrben."

Még ha a marsi moha szörnyű ötletnek bizonyul is, az a tény, hogy a S. caninervis a teljesen kiszáradt földet élővé tudja alakítani, még az ilyen szélsőséges körülmények túlélése után is, némi reményt ad az életre saját bolygónkon, ami úgy tűnik ellenállóbb, mint ahogy néha hisszük. (2)

(1) - https://www.cell.com/the-innovation/fu
(2) - https://www.sciencealert.com/this-plant