Egy harvardi kutató szerint 536 volt a történelem legrosszabb éve

Ha megkérdezik Michael McCormick középkori történészt, hogy melyik évben volt a legrosszabb élni, azt a választ adja, hogy 536. Nem 1349-ben...

Ha megkérdezik Michael McCormick középkori történészt, hogy melyik évben volt a legrosszabb élni, azt a választ adja, hogy 536. Nem 1349-ben, amikor a Fekete Halál elsöpörte fél Európát. Nem 1918-ban, amikor az influenza 50-100 millió embert ölt meg, főleg fiatal felnőtteket.

Hanem 536. Európában "ez volt az egyik legrosszabb időszak kezdete, ha nem a legrosszabb év," - mondja Michael McCormick történész és régész a Harvard Egyetemről.

Titokzatos köd borította sötétségbe Európát, a Közel-Keletet és Ázsia egyes részeit éjjel-nappal, 18 hónapon keresztül.

"Mert a nap egész évben fényesség nélkül adta ki fényét, mint a hold," - írta Prokopiosz bizánci történetíró.

536 nyarán a hőmérséklet 1,5 - 2,5 °C-kal csökkent, ezzel az elmúlt 2300 év leghidegebb évtizede kezdődött. Azon a nyáron hó esett Kínában, a növények elpusztultak, az emberek éheztek.

Az ír krónikák "az 536-539-es évek kenyérhiányát" jegyzik fel. Aztán 541-ben bubópestis sújtotta az egyiptomi Pelusium római kikötőjét. McCormick szerint az, amit justinianusi pestisnek neveztek, gyorsan terjedt, kiirtva a Kelet-Római Birodalom lakosságának egyharmadát-felét, és felgyorsítva annak összeomlását, mondja McCormick.

A történészek régóta tudják, hogy a hatodik század közepe sötét óra volt az úgynevezett sötét középkorban, de a titokzatos felhők forrása régóta rejtély.

Most egy svájci gleccserből származó jég ultrapontos elemzése, amit egy McCormick és Paul Mayewski glaciológus által vezetett csapat végzett az oronoi Maine Egyetem (UM) éghajlatváltozási intézetében, rámutatott egy lehetséges bűnösre.

A Harvardon tartott workshopon a csapat arról számolt be, hogy egy kataklizmikus vulkánkitörés történt Izlandon, ami hamut szórt az északi féltekére 536 elején. Ezt követően két másik hatalmas kitörés következett, 540-ben és 547-ben.

Az ismétlődő csapások, amelyeket pestis követett, gazdasági stagnálásba taszították Európát, amely 640-ig tartott, amikor egy másik nyom a jégben - a levegőben lévő ólom megugrása - az ezüstbányászat újjáéledését jelzi, amint arról a csapat az Antiquity folyóiratban beszámolt.

Kyle Harper, a normani Oklahoma Egyetem középkori és római történésze szerint a természeti katasztrófák és a jégbe fagyott emberi szennyezés részletes naplója "újfajta feljegyzést ad nekünk az emberi és természeti okok összekapcsolódásának megértéséhez, amelyek a Római Birodalom bukásához vezettek - és ennek az új középkori gazdaságnak a legkorábbi eseményeihez."


Amióta az 1990-es években végzett fagyűrű-vizsgálatok azt sugallták, hogy az 540-es év körüli nyarak szokatlanul hidegek voltak, a kutatók vadászni kezdtek az okokra. Néhány évvel ezelőtt Grönland és az Antarktisz sarki jégmagjai adtak választ.

Amikor egy vulkán kitör, ként és bizmutot és más anyagokat bocsát ki a légkörbe, ahol aeroszolfátyolt képeznek, amely visszaveri a nap fényét az űrbe, hűtve a bolygót. A jégben talált kémiai nyomokat összevetették a fák éghajlati évgyűrűivel, és a Michael Sigl, a Berni Egyetem munkatársa által vezetett csapat megállapította, hogy az elmúlt 2500 évben szinte minden szokatlanul hideg nyarat vulkánkitörés előzött meg.

Egy hatalmas kitörés - talán Észak-Amerikában, a csapat szerint - 535 végén vagy 536 elején következett be, és egy másik követte 540-ben. Sigl csapata arra a következtetésre jutott, hogy a kettős csapás magyarázza a hosszan tartó sötétséget és hideget.

Mayewski és interdiszciplináris csapata úgy döntött, hogy ugyanazokat a kitöréseket keresik a svájci Alpokban, a Colle Gnifetti-gleccserben 2013-ban fúrt jégmagban.

A 72 méter hosszú mag több mint 2000 évnyi vulkánkitörést, szaharai porvihart és emberi tevékenységet rejt Európa közepén. A csapat ezt a rekordot egy új, ultranagy felbontású módszerrel fejtette meg, amelyben egy lézer 120 mikronos jégszeleteket faragott, amelyek csak néhány napos vagy hetes havazást képviselnek a mag hosszában.

Mindegyik mintát - mintegy 50 000-et a mag minden méteréből - körülbelül egy tucat elemre vizsgálták. A megközelítés lehetővé tette a csapat számára, hogy pontosan meghatározzák a viharokat, vulkánkitöréseket, és a szennyezést egy hónapra vagy még kevesebb időre lebontva, 2000 évre visszamenőleg, mondja Andrej Kurbatov, az UM vulkanológusa.



Az 536 tavaszán keletkezett jégben Laura Hartman, az UM végzős hallgatója két mikroszkopikus vulkáni üvegrészecskét talált. A szilánkok röntgensugárzással történő bombázásával sikerült meghatározni kémiai ujjlenyomatukat, és Kurbatovval együtt azt találták, hogy szorosan illeszkednek az európai tavakban és tőzeglápokban, valamint a grönlandi jégmagban korábban talált üvegrészecskékhez.

Ezek a részecskék viszont izlandi vulkanikus kőzetekre hasonlítottak. A kémiai hasonlóságok meggyőzték David Lowe-t, az új-zélandi Hamiltonban található Waikato Egyetem geológusát, aki szerint a svájci jégmag részecskéi valószínűleg ugyanabból az izlandi vulkánból származnak. Sigl szerint azonban több bizonyítékra van szükség ahhoz, hogy meggyőzzék arról, hogy a kitörés Izlandon történt, nem pedig Észak-Amerikában.

Akárhogy is, az 536-os szél és időjárási rendszer éppen megfelelő lehetett ahhoz, hogy a kitörési csóvát délkeletre irányítsa Európán keresztül, majd később Ázsiába, ami hideget hozott, amikor a vulkáni köd "átgördült," - mondja Kurbatov. A következő lépés az, hogy megpróbáljanak több részecskét találni ebből a vulkánból az európai és izlandi tavakban, hogy megerősítsék a helyét Izlandon, és megfejtsék, miért volt olyan pusztító.



Egy évszázaddal később, több újabb kitörés után, a jégrekord jobb híreket jelez, az ólom maximumát 640-ben. Az ezüstöt ólomércből olvasztották, így az ólom annak a jele, hogy a nemesfémre volt kereslet egy olyan gazdaságban, amely az egy évszázaddal korábbi csapás után fellendült - mondja Christopher Loveluck, az angliai Nottinghami Egyetem régésze.

A második ólomcsúcs 660-ban az ezüst jelentős infúzióját jelzi a kialakuló középkori gazdaságba. Ez azt sugallja, hogy az arany szűkössé vált a kereskedelem növekedésével, ami kikényszerítette az ezüstre, mint monetáris standardra való áttérést, írja Loveluck és kollégái az Antiquity-ban. "Ez először mutatja a kereskedőosztály felemelkedését," - mondja.

Később a jégben egy másik sötét időszak nyomát fedezték fel. Az ólom eltűnt a levegőből a fekete halál idején 1349 és 1353 között, felfedve egy olyan gazdaságot, amely ismét leállt. (1)

(1) - https://www.science.org/content/article/why