Az Ausztrália melletti elveszett "Atlantisz" félmillió ember otthona lehetett 70 000 évvel ezelőtt

Körülbelül 70 000 évvel ezelőtt egy hatalmas földterület, amely most Ausztrália partjainál a víz alatt található, egykor félmillió ember ott...

Körülbelül 70 000 évvel ezelőtt egy hatalmas földterület, amely most Ausztrália partjainál a víz alatt található, egykor félmillió ember otthona lehetett.

A tenger alatti terület olyan nagy volt, hogy ugródeszkaként szolgálhatott a mai Indonéziából Ausztráliába történő migrációhoz, állapítja meg egy új tanulmány, amelyet december 15-én tettek közzé a Quaternary Science Reviews folyóiratban. (1)

"Egy olyan tájról beszélünk, amely elmerült, és több mint 100 méterrel a tengerszint alatt van," - mondta Kasih Norman, az ausztrál Queensland-i Griffith Egyetem régésze és az új tanulmány vezető szerzője. Ez az ausztrál "Atlantisz" egy nagy kontinentális talapzatból állt, amely a tengerszint felett összekapcsolta Kimberley és Arnhem-föld régióit, amelyeket ma egy nagy óceáni öböl választ el egymástól.

Ez az ősi, kiterjedt ausztrál földtömeg egykor egy paleokontinens részét képezte, amely összekapcsolta a mai Ausztráliát, Új-Guineát és Tasmaniát egyetlen Sahul néven ismert egységgé.

Lakható, népes táj?

Méretei ellenére ez idáig kevés kutatást végeztek arra vonatkozóan, hogy lakhattak-e emberek a mára elsüllyedt területen. "Ausztráliában az a feltételezés élt, hogy a kontinentális határaink valószínűleg terméketlenek voltak, és nem igazán használták ki az emberek, annak ellenére, hogy a világ számos részéről vannak bizonyítékaink arra vonatkozóan, hogy az emberek a múltban határozottan ott voltak ezeken a kontinentális talapzatokon," - mondta Norman.

Új tanulmánya feje tetejére állítja ezt a feltételezést, ami regionális adatokat szolgáltat a 70 000 és 9000 évvel ezelőtti tengerszintekről, valamint a tengerfenék jellemzőinek részletes térképeit az elsüllyedt kontinentális talapzatról, amelyet hajók szonár térképezése szolgáltat. Ez a kombináció drámai változást mutatott a területen a vizsgált időszakban.

Először is, az adatok azt mutatták, hogy 71 000 és 59 000 évvel ezelőtt a tengerszint nagyjából 40 méterrel alacsonyabb volt, mint ma, amely feltárta az ausztrál kontinens külső északnyugati szélén lévő szigetek ívelt láncát. Ez a szigetcsoport a délkelet-ázsiai Timor szigetétől karnyújtásnyira feküdt, amely maga sincs messze Indonéziától.

Aztán 29 000 és 14 000 évvel ezelőtt volt egy másik, meredekebb tengerszint-csökkenés, amely egybeesett az utolsó jégkorszak csúcsával. Ez volt az az idő, amikor nagy mennyiségű víz szuszpendált a jégbe, ami tovább csökkentette a tengerszintet. Ezek a zuhanó szintek a kontinentális talapzat nagy részét tárták fel közvetlenül a mai Ausztrália mellett. "Valójában egy olyan földterületet vizsgálunk, amely körülbelül 1,6-szor akkora, mint az Egyesült Királyság," - mondta Norman.

Ez a korábban feltárt szigetgyűrűvel kombinálva "azt jelenthette, hogy alapvetően egy összefüggő szigetcsoport volt, amely az indonéz szigetcsoportból átkerült Sahulba, majd onnan a szuperkontinensre," - mondta Norman. Ez lehetővé tehette a "szakaszos migrációt" a mai Indonézia és Ausztrália között.

Eközben a szonár feltérképezés egy olyan tájat tárt fel, ahol az emberek boldogulhattak: egy magas, menedéket nyújtó kiemelkedést, amely egy beltengert tartalmaz egy nagy édesvízi tó mellett. Bizonyíték volt arra is, hogy kanyargós folyómedrek vannak bevésve a szárazföldön.

Norman kiszámította, hogy a terület ezekkel az életfenntartó tulajdonságokkal 50 000 és félmillió ember közötti populáció otthona lehetett. "Fontos szem előtt tartani, hogy ezek nem valós népességszámok, amelyekről beszélünk, csak a táj teherbíró képességének előrejelzéséről van szó," - mondta. "Alapvetően azt mondjuk, hogy ennyi ember lehetett volna."

Visszavonulás és vándorlás

Más kutatásokból azonban vannak nyomok, hogy ez az egykor kitett fennsík valóban több százezer embernek adott otthont. Ironikus módon ezek abból az időből származnak, amikor Atlantisz potenciális lakóit az emelkedő árapály elűzhette újonnan talált földjükről.

Ahogy az utolsó jégkorszak elkezdett visszavonulni, az olvadó jégsapkák vizet dobtak az emelkedő tengerbe. Nagyjából 14 000 és 14 500 évvel ezelőtt a tengerszint gyorsuló ütemben emelkedett.

"Ebben a 400 éves időszakban több mint 100 000 négyzetkilométernyi föld került víz alá," - mondta Norman. 12 000 és 9000 évvel ezelőtt ez a minta megismétlődött, és további 100 000 négyzetkilométert nyelt el a tenger. "Az emberek valóban láthatták a táj változását maguk előtt, és elég gyorsan visszaszoríthata őket a tolakodó partvonal," - mondta Norman.

Ezt a hipotézist más kutatások is alátámasztják. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány elemezte a Tiwi-szigeteken élő emberek genetikáját, amely ma a terület szélén található. Kiderült, hogy az utolsó jégkorszak végén megváltozott a genetikai aláírás, ami új populációk beáramlását jelzi. Mi több, körülbelül 14 000 évvel ezelőtt, majd 12 000 és 9000 évvel ezelőtt a régészeti leletek a mai Ausztrália peremterületein a kőeszközök lerakódásának növekedését mutatják - "amit általában úgy értelmeznek, hogy hirtelen sokkal több ember lett azon a területen," - mondta Norman.

Ebben az időben Kimberlyben és Arnhem-földön a barlangművészet is megváltozott, ami új stílusokat és témákat hozott magával, beleértve az emberi alakokat is. Ez valószínűleg a területre érkező új emberektől származhatott, mondta Norman.

Reméli, hogy kutatása másokat is arra ösztönöz, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak Ausztrália elsüllyedt kontinentális talapzatának régészeti jelentőségére.

"Lenyűgöző látni, hogy az emberek hogyan reagáltak dinamikusan a múltbeli eseményekre, és nyilvánvalóan túlélték őket és gyarapodtak. Remélem, hogy ebből levonhatunk valamit, amit alkalmazhatunk a jövőbeli éghajlatváltozásra és a tengerszint emelkedésére a következő néhány száz évben." (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/article/
(2) - https://www.livescience.com/planet-earth/lost