Úgy tűnik, hogy a gombák elektromos "beszélgetéseket" folytatnak eső után

Egy erdő gyakran visszhangzik lakói hangjától, különösen eső után. A madarak turbékolnak és kárognak, a rovarok ciripelnek és zümmögnek, a b...

Egy erdő gyakran visszhangzik lakói hangjától, különösen eső után. A madarak turbékolnak és kárognak, a rovarok ciripelnek és zümmögnek, a békák kuruttyolnak.

De nem minden erdei beszélgetés hallható, és nem mindegyikben szerepelnek állatok.

Egy új tanulmányban japán tudósok érdekes utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy az eső arra késztethet egyes gombákat, hogy földalatti elektromos jelek segítségével kommunikáljanak egymással.

A kutatók a kétszínű pénzecskegombaként (Laccaria bicolor) ismert kis pereszkegombákra összpontosítottak, amelyeket a japán Tohoku Egyetem Kawatabi Field Science Centerében egy másodlagos vegyes erdő talaján találtak. (1)

A L. bicolor egy ektomikorrhiza gomba, amely szimbiotikus kapcsolatot alakít ki bizonyos növényekkel, köztük sok nagy fával, például tölgyekkel és fenyőkkel, melyeknek növeli a víz- és tápanyagellátását szénhidrátért cserébe.

Korábbi kutatások még azt is sugallják, hogy a L. bicolor segíthet egyes fáknak közvetve állatokkal táplálkozni, elcsábítva a rovarok rokonait, az úgynevezett ugróvillásokat, és esetleg méreganyaggal elpusztítják őket, megosztva az állat nitrogénjét a gazdafáikkal.

Míg egyes mikorrhiza gombák behatolnak gazdanövényeik sejtfalába, az ektomikorrhiza gombák, például a L. bicolor ehelyett földalatti "hüvelyeket" építenek a fa gyökereinek külseje köré.

Ezek a hüvelyek hifákból, gyökérszerű szálakból állnak, amelyek elősegítik a gomba növekedését. Amikor a mikorrhiza gombák hifái összekapcsolódnak a föld alatt, egymással összefüggő rendszereket alkotnak, amelyeket mikorrhiza hálózatoknak neveznek. Az ilyen földalatti hálózatok egyfajta "fahálóként" működnek, ahol egész erdők kommunikálnak kémiai jelekkel a fák gyökerén és a mikorrhiza gombákon keresztül.

Míg a mikorrhiza-hálózatok valódiak, túl kevés bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy megtudjuk, elérik-e azt a méretet és összetettséget, amelyet gyakran a fahálóknak tulajdonítanak. Egyes tudósok szerint sok népszerű beszámoló erről a jelenségről túl van értékelve.

Mindazonáltal ez a tanulmány egyre több olyan kutatást egészít ki, amely e kapcsolatok részleteit vizsgálja, lenyűgöző információkat tárva fel a működésükről.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a gombák az elektromos potenciálok változásait idézik elő, látszólag a környezetük változásaira reagálva, és a nyomok arra utalnak, hogy ezek a jelek egyfajta kommunikációs formát jelentenek.

Egy 2022-es tanulmány például idegszerű elektromos aktivitási mintákat talált egyes gombákban, amelyek az emberi beszéd szerkezetéhez hasonlíthatók. A tanulmány legfeljebb 50 különböző "szót" vagy kiugró elektromos aktivitási csoportot azonosított, amelyeket gombahálózatok generáltak.

Korábbi kutatások azt is megállapították, hogy a növények titkos elektromos jeleket küldhetnek a föld alá, valószínűleg a mikorrhiza gombák segítsége nélkül is.

Míg az elektromos potenciál kiugrásait korábban is észlelték a gombákban, néha vízre vagy más ingerekre válaszul, a legtöbb tanulmány a mesterséges táptalajon termesztett vagy a szántóföldről laboratóriumi körülmények között gyűjtött gombák korlátozott típusaira összpontosított - jegyzik meg az új tanulmány szerzői.

Az új tanulmányban a kutatók elektródákat rögzítettek egy hat L. bicolor gombából álló csoporthoz, amelyeket egy erdei ösvény szélén találtak.

A gombák egy jolcham tölgy (Quercus serrata) és egy laza virágú gyertyán (Carpinus laxiflora) közelében helyezkedtek el, mindkettő potenciális szimbiotikus fafaj a L. bicolor számára.

A kutatók 2021. szeptember végén és október elején körülbelül két napon keresztül figyelték a gombák millivoltban (mV-ban) mért elektromos potenciálját. A vizsgálati helyszín kezdetben napos és száraz volt, az előző tizenkét napban kevés eső esett.

Ez azonban megváltozott október 1-jén, amikor a Mindulle tájfun 32 milliméter esőt hozott. Egy-két órával az eső után a gombák az aktivitás új jeleit mutatták.

"Kezdetben a gombák kisebb elektromos potenciált mutattak, és ezt a csapadék hiányára vezettük vissza," - mondja Yu Fukasawa, a Tohoku Egyetem mikrobiológiai ökológusa. "Az elektromos potenciál azonban eső után ingadozni kezdett, néha 100 mV fölé is emelkedett."

Fukusawa és munkatársai szerint ez az ingadozás korrelált a csapadék és a hőmérséklet változásaival, akiknek elemzése szerint eső után elektromos jelátvitel történt a gombák között.

Ez a jelátvitel különösen erős volt az erdő talaján egymáshoz közelebb elhelyezkedő gombák között, és kimutatta az irányultságot.

Bár az új tanulmány még korántsem végleges, egy újabb érdekes darabbal egészíti ki a rejtvényt, hogy milyen szerepet játszanak a gombák az erdők alatt rejtőző, gyakran figyelmen kívül hagyott ökoszisztémákban.

"Eredményeink megerősítik, hogy további vizsgálatokra van szükség a gombák elektromos potenciáljáról valódi ökológiai környezetben," - mondta Fukasawa. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/
(2) - https://www.sciencealert.com/mushro