Az emberi DNS az egész bolygón megtalálható, és a tudósok aggódnak a következmények miatt

Minden bőrpehely, szőrtüsző, szempilla és köpetcsepp, amely az ember testéből származik, kémiai kódba írt utasításokat tartalmaz, amelyek mi...

Mindenkit fenyeget az "agyrohadás" veszélye, aki túl sok "szemetet" fogyaszt az interneten

Elérkezett a "mély kétely" kora, ahol az MI eltorzítja a valóságot és megrengeti a bizalmunkat

Az internet csendben eltűnik, és úgy látszik, hogy senki sem veszi észre

Minden bőrpehely, szőrtüsző, szempilla és köpetcsepp, amely az ember testéből származik, kémiai kódba írt utasításokat tartalmaz, amelyek mindenkinél egyediek.

Egy új tanulmány szerint a technológia odáig fejlődött, hogy most már lehetséges az emberi DNS-töredékek kiszűrése a levegőből, vízből vagy talajból, és megfejteni az azokat elszóró személyek adatait.

Bármennyire is hasznosnak tűnik ez, a tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy a társadalom esetleg nincs felkészülve a következményekre.

"Bármikor, amikor technológiai előrelépést teszünk, vannak olyan hasznos dolgok, amelyekre a technológia használható, és vannak olyan vitatott dolgok, amelyekre szintén felhasználható," - mondja David Duffy, a Floridai Egyetem zoológusa, aki az emberi DNS környezetből való szekvenálásának határait tesztelő projektet vezette. (1)

"Ezeket a kérdéseket próbáljuk idejekorán felvetni, hogy a döntéshozóknak és a társadalomnak legyen idejük a szabályozás kidolgozására."

A Föld felszínén elhullott növényi és állati sejteket és szétesett mikrobákat a kutatók környezeti vagy eDNS-nek nevezik.

Az eDNS legkisebb töredékeinek felerősítésével és a szekvenciák leolvasásával a kutatók pontosan összeállíthatják az adott élőhelyen jelenlévő élőlények ökológiai listáját, mindezt olyan sebességgel és költséggel, amelyet terepmunkával nem lehetne elérni.

Sőt, ezek a reprezentatív genetikai minták olyan betekintést is nyújthatnak, amelyet semmilyen más folyamat önmagában nem tud megvalósítani, például tájékoztatást adhat a kutatóknak a betegségek jelenlétéről vagy a populációk közötti kapcsolatokról.

Ez jó és hasznos, amikor a zoológusok rég elveszett géneket vonnak ki az ősi üledékből, vagy egy mitológiai szörnyeteg nyomaira vadásznak a Loch Ness tóban. De abban a genetikai levesben biztosan vannak olyan anyagszálak is, amelyeket az elhaladó emberek hagytak hátra. És Nessie-vel ellentétben az emberek hajlamosak egy kicsit könnyelműek lenni azzal kapcsolatban, hogy ki leskelődik genetikai titkaik után.

Míg a régebbi szekvenálási módszerek nehezen találtak értelmes emberi genetikai szekvenciákat az eDNS-mintákban, a shotgun szekvenálásnak nevezett eljárás nem annyira korlátozott, amint azt Duffy és csapata a közelmúltban végzett vizsgálata során bebizonyította.

A kutatócsoport víz- és homokmintákat vett a Floridai Egyetem Whitney Tengerbiológiai Laboratóriumának és Tengeri Teknőskórházának közelében, valamint Duffy hazájában, Írországban, egy folyó mentén. A helyszínek között, ahonnan mintát gyűjtöttek, volt egy elszigetelt sziget és egy hegyi patak, távol az emberi lakóhelyektől.

A humán genetikai mellékfogásként (HGB) emlegetett kromoszóma-fragmensek közül sok, amelyet a shotgun módszerrel azonosítottak, információkat tartalmazott a forrásukról.

Csak a sziget és a távoli patak volt mentes az emberi DNS-től, bár a kutatócsoport saját génjeinek nyomait ki tudták vonni az elszigetelt sziget homokjában lévő lábnyomaikból.

Az egyetem tengeri teknőskórházából származó levegőminták eDNS-t is tartalmaztak, amely a személyzetre, az állatokra és az általános állati vírusokra vezethető vissza.

"A projekt során folyamatosan meglepődtünk azon, hogy mennyi emberi DNS-t találtunk, és milyen minősége van ennek a DNS-nek," - mondja Duffy. "A legtöbb esetben a minőség majdnem megegyezik azzal, mintha valakitől mintát vettünk volna."

Könnyű elképzelni, hogy az ilyen nagyon részletes, HGB-t használó genetikai vizsgálatok hogyan alkalmazhatók az epidemiológia vagy a populációgenetika területén. A kísérletben szereplő azonosítható DNS források azonban mind hozzájárultak ahhoz, hogy részt vegyenek a vizsgálatban, összhangban a publikált genetikai kutatások etikájával.

"A tudományban szokásos, hogy ezeket a szekvenciákat nyilvánosan elérhetővé tegyék. Ez azonban azt is jelenti, hogy ha nem szűrjük ki az emberi információkat, bárki jöhet és begyűjtheti ezeket az információkat," - mondja Duffy.

"Ez problémákat vet fel a beleegyezéssel kapcsolatban. Szükség van-e beleegyezésre a minták vételéhez? Vagy be kell vezetni bizonyos ellenőrzéseket az emberi adatok eltávolításához?"

Törvényszéki szakértői eszközként az előnyök kétélű fegyvert jelentenek, kiterjesztve az egyének felkutatására szolgáló módszereket a bűncselekmények helyszínén.

Ám a CSI-effektus fényében, ahol a DNS-tesztek eredményeit könnyen félreértelmezi egy hollywoodi befolyású igazságszolgáltatás, a HGB-azonosítás jogi következményei még szintén teljes feltárásra várnak.

Az is aggodalomra ad okot, hogy meddig terjedjen ki a nyilvános megfigyelés a biztonság nevében.

"Az biztos, hogy a bűnözés felderítése jó dolog," - mondja Natalie Ram, a Marylandi Egyetem jogi szakértője, aki nem vett részt a tanulmányban.

"De az önkéntelenül otthagyott genetikai információk nyomozási célokra való felhasználása azt a kockázatot rejti magában, hogy mindannyiunkat örökös genetikai megfigyelés alá helyeznek."

Elképzelhetünk egy olyan forgatókönyvet, hogy egy hatóság olyan DNS-törmelék archívumot tart fenn, amikor szinte bármelyik tetthelyre odasodródhat a genetikai anyagunk, és sokan nem éreznék magukat túl jól, ha részesévé válnának egy elkövetett bűncselekménynek.

Természetesen nem ez az első alkalom, hogy a társadalom birkózik a genetikai jogok etikai és jogi kérdéseivel. A személyes genetikai információkat gyűjtő hálózat azonban egyértelműen növekszik, és arra késztet bennünket, hogy továbbra is azt kérdezzük, kinek legyen végső beleszólása a minket, mint egyéneket leíró egyedi kód felhasználásába. (2)

(1) - https://www.nature.com/articles/s41559-0
(2) - https://www.sciencealert.com/human-dna