Fizikusok és filozófusok szerint az idő léte kérdéses

Egyre több tudós teszi fel a kérdést, hogy valóban létezik-e az idő. A kérdésre adott válasz azonban kézenfekvőnek tűnik. A példa a szemünk ...

Egyre több tudós teszi fel a kérdést, hogy valóban létezik-e az idő. A kérdésre adott válasz azonban kézenfekvőnek tűnik. A példa a szemünk előtt van naptár és óra formájában. A fizika legújabb fejleményei azonban arra utalnak, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy az idő nem létezik, és ezt komolyan kell venni.

Hogyan lehetséges, és mit jelent mindez? Időbe fog telni a magyarázat, de biztosak lehetünk benne, hogy még ha nem is létezik az idő, életünk a megszokott módon folytatódik.

Törés a fizikában

A fizika vészhelyzetben van. Az univerzumot az elmúlt évszázadban két sikeres fizikai elmélettel magyaráztuk: az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika segítségével. A kvantummechanika az a tudomány, amely elmagyarázza, hogyan működnek a dolgok a részecskék és kölcsönhatásaik hihetetlenül kicsi világában. Az általános relativitáselmélet egy matematikai elmélet, amely leírja a gravitáció átfogó képét és a tárgyak mozgását.

Mindkét elméletet rendkívül jól alátámasztják saját állításai, de sokan úgy gondolják, hogy ellentmondanak egymásnak. Bár a konfliktus pontos természete vitatható, a tudósok általában egyetértenek abban, hogy mindkét elméletet el kell hagyni egy általánosabb elmélet érdekében.

A fizikusok célja a "kvantumgravitáció" elméletének kidolgozása, amely felülírja mind az általános relativitáselméletet, mind a kvantummechanikát, miközben megörökíti rendkívüli sikerüket. Egy ilyen elmélet megmagyarázná, hogyan működik a gravitáció nagy rendszere a részecskék mikroszkopikus szintjén.

Az idő fogalma a kvantumgravitációban

Kiderült, hogy a kvantumgravitációs elmélet kidolgozása rendkívül nehéz. A húrelmélet a két elmélet közötti konfliktus megoldásának egyik megközelítése. A húrelmélet az akár 11 dimenzióban rezgő húrokkal helyettesíti a részecskéket.

A húrelmélet viszont további nehézségekkel néz szembe. A húrelmélet számos modellt kínál egy olyan univerzumhoz, amely nagyjából hasonló a miénkhez, de nem ad egyértelmű előrejelzéseket, amelyeket kísérletileg tesztelni lehetne annak megállapítására, hogy melyik elmélet a helyes.

Sok fizikus elégedetlen lett a húrelmélettel az 1980-as és 1990-es években, és számos új matematikai megközelítést javasoltak a kvantumgravitációra. Ezek közül az egyik legszembetűnőbb a hurok-kvantumgravitáció, amely azt feltételezi, hogy a tér és az idő szövete különálló darabok vagy "hurkok" rendkívül kicsi hálózatából áll.

A hurok-kvantumgravitáció egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága az idő látszólagos eltörlése. A hurok-kvantumgravitáció azonban nem az egyetlen megközelítés, amely úgy tűnik, hogy eltörli az időt, mint a valóság alapvető aspektusát; úgy tűnik, számos más megközelítés is ezt teszi.

Fejlődő idő

Így tudjuk, hogy az univerzum magyarázatához új fizikai elméletre van szükség, és hogy ez az elmélet időhiányos lehet. Tegyük fel, hogy egy ilyen elmélet helyes. Ez azt jelenti, hogy az idő nem létezik?

Ez bonyolult, és minden a létezés definíciójától függ. Bár a fizikai elméletek nem tartalmaznak asztalokat, székeket vagy embereket, továbbra is elfogadjuk a létezésüket.

És miért van ez? Mert feltételezzük, hogy az ilyen dolgok magasabb szinten léteznek, mint a fizika. Például azt mondjuk, hogy az asztalok az univerzumban lévő részecskék mögöttes fizikájából "bukkannak elő". Miközben azonban van egy ésszerű elképzelésünk arról, hogyan lehet asztalt felépíteni alapvető részecskékből, fogalmunk sincs arról, hogyan lehetne az időt "megépíteni" valami alapvetőbb elemből.

Így hacsak nem tudunk meggyőző leírást adni arról, hogyan keletkezik az idő, nem világos, hogy egyszerűen feltételezhetjük-e az idő létezését. Bizonyos szinteken előfordulhat, hogy az idő nem létezik.

Idő, mint hajtóerő

Azt állítani, hogy az idő semmilyen szinten nem létezik, egyenlő azzal, mintha azt állítanánk, hogy nincsenek asztalok. Megpróbálni túlélni egy asztalok nélküli világban nehéz lehet, de az idő nélküli világban való túlélési kísérlet katasztrofálisnak tűnik.

Egész életünk az idő fogalma köré épül fel. A múltról meglévő ismereteink alapján jövőterveket készítünk. Az egyéneket erkölcsileg felelősségre vonjuk korábbi tetteikért azzal a céllal, hogy a jövőben megrovásban részesítsük őket. Úgy gondolunk magunkra, mint cselekvőképes entitásokra, részben azért, mert képesek vagyunk megtervezni a jövőbeli változásokat eredményező tetteinket.

De mi értelme van a jövőben változást elérni, ha eleve nincs jövő, amiért cselekedni kellene? Milyen célt szolgál az, hogy valakit egy múltbeli cselekedetért megbüntessenek, amikor nincs múlt, és így nincs ilyen cselekedet? Az a felfedezés, hogy nincs olyan, hogy idő, úgy tűnik, az egész világot leállítja. Még az ágyunkból sem lenne okunk felkelni.

Következtetés

Van egy menekülési útvonal ebből a káoszból. Míg a fizika kiküszöbölheti az időt, úgy tűnik, megőrzi az ok-okozati összefüggést: azt az elképzelést, hogy egy dolog okozhat egy másikat. Talán a fizika azt sugallja, hogy az ok-okozati összefüggés az idő helyett univerzumunk alapvető tulajdonsága.

Ha ez igaz, akkor az idő továbbra is létezhet. Ugyanis lehetséges rekonstruálni egy teljesen kauzális érzetet. Legalábbis ez az érv Kristie Miller és Jonathan Tallant könyvében, melyben azzal érvelnek, hogy annak a felfedezésnek, hogy az idő nem létezik, nincs közvetlen hatása az életünkre, még akkor sem, ha a fizika új korszakát nyitja meg. (1)

(1) - https://www.infinityexplorers.com/exis