A Föld lakossága ma elérte a 8 milliárd főt, ami nem túl jó hír a bolygó számára

Első pillantásra nyilvánvalónak tűnik az összefüggés a világ népességének növekedése és a klímaváltozás között. Minél több ember él ezen a b...

Elfelejthetjük a túlnépesedést? - Az ENSZ előrejelzésével ellentétben hamarosan fogyni kezd a Föld lakóinak száma

Egy idegenkutató feltárja, hogy melyik "X-akták" történet mutatja be a teljes valóságot

Egy új becslés szerint az emberi genom mindössze 10-25 százaléka funkcionális

Első pillantásra nyilvánvalónak tűnik az összefüggés a világ népességének növekedése és a klímaváltozás között. Minél több ember él ezen a bolygón, annál nagyobb az éghajlatra gyakorolt ​​együttes hatása.

Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a hosszabb időhorizontot, akkor feltárhatjuk a népességszám és az éghajlatváltozás közötti összefüggéseket, amelyek segíthetnek jobban megérteni az emberiség helyzetét, mivel a globális népesség elérte a 8 milliárd főt.

Visszatekintés a kőkorszakra

Az emberi evolúció nagy részében őseink a jégkorszakok és az időszakosan melegebb időszakok közötti nagy éghajlati ingadozásoknak voltak kitéve. Az utolsó jégkorszak körülbelül 10 000 évvel ezelőtt ért véget.

A jégtakarók elolvadása előtt a tengerszint körülbelül 120 méterrel alacsonyabb volt, mint ma. Ez lehetővé tette az emberek vándorlását a világ körül. Őseink mindenhol átformálták a tájat, először az erdők kiirtásával, majd a korai mezőgazdasági gyakorlatok révén, amelyek számos régióban megjelentek az utolsó jégkorszak végétől kezdve.

William Ruddiman paleoklimatológus szerint ezek a korai gyakorlatok - a fák kivágása és a mezőgazdaság kiterjesztése - a légkör szén-dioxid-szintjének kezdeti kismértékű emelkedését okozták. Ez hozzájárult az elmúlt 10 000 év stabil klímájához azáltal, hogy ellensúlyozta a szén-dioxid-szint csökkenését, amely újabb eljegesedési eseményt válthatott volna ki.

Őseink a tájak átalakításával aktívan alakították az általuk lakott területeket. Ez a folyamat az evolúciós változás fontos aspektusa, fontos visszacsatolási dinamikát hoz létre a fejlődő fajok és környezetük között.

Ahogy az ember fejlődött, a növekvő népesség igényei, az ehhez kapcsolódó tudásteremtés és energiafelhasználás visszacsatolási ciklust hozott létre, amit antropocén motornak nevezünk. Ez a motor átalakította a bolygót.

Az antropocén motor felpörgetése

Az antropocén motor már legalább 8000 éve működik. Ez vezetett a modern civilizációk felemelkedéséhez, és végső soron azokhoz a környezeti kihívásokhoz, amelyekkel ma szembesülünk, beleértve az éghajlatváltozást is.

Hogyan működik az antropocén motor?

Először is, a populációknak el kellett érniük egy kritikus számú embert, hogy sikeresen elegendő tudást hozzanak létre környezetükről ahhoz, hogy aktívan és célirányosan átalakíthassák azokat a területeket, ahol éltek.

A sikeres mezőgazdaság ilyen tudás eredménye volt. A mezőgazdaság viszont növelte a korai társadalmak rendelkezésére álló energia mennyiségét.

A több energia több embert támogat. Egyre többen költöztek a korai településekre, majd később városokba. Ez lehetővé tette a feladatok specializációját és a munkamegosztást, ami viszont felgyorsította a több tudás létrejöttét, ami növelte a rendelkezésre álló energiát és lehetővé tette a népességszám növekedését is. És így tovább, és így tovább.

Bár ennek a folyamatnak a részletei világszerte különböznek, mindegyiket ugyanaz az antropocén motor hajtja.

Az exponenciális növekedés problémája

Az evolúcióbiológusok és tudománytörténészek több mint három évtizede tanulmányozzák a tudás és a komplexitás evolúcióját, és matematikai modelleket fejlesztenek ki ezen folyamatok magyarázatára. Az antropocén motort hajtó mögöttes folyamatok egyetemességét felhasználva meg lehet határozni ezeket a dinamikákat egy növekedési egyenlet formájában, amely a népességnövekedés és a növekvő energiafelhasználás közötti kapcsolatokat tartalmazza.

A dinamikus rendszerekben a pozitív visszacsatolási ciklusok egyik következménye az, hogy exponenciális növekedéshez vezetnek.

Az exponenciális növekedés nagyon lassan indulhat meg, és hosszú ideig alig észrevehető. De végül drámai következményei lesznek mindenhol, ahol korlátozottak az erőforrások.

Az antropocén motor hatására az emberi populáció exponenciálisan nőtt, és az egyes társadalmak az elmúlt 8000 év során többször közelítettek az összeomláshoz. A Húsvét-sziget civilizációjának eltűnése és a maja birodalom összeomlása például a környezeti erőforrások kimerülésével és a népesség növekedésével függ össze. Az európai népesség drámai csökkenése a fekete halál idején az 1300-as években a zsúfolt és egészségtelen életkörülmények közvetlen következménye volt, amelyek elősegítették a pestis terjedését.

Paul Ehrlich biológus 1968-as "The Population Bomb" című könyvében a féktelen növekedésre figyelmeztetett, és előre jelezte, hogy a korlátozott erőforrások iránti növekvő globális kereslet az emberi fogyasztás változása nélkül társadalmi összeomláshoz vezet.

De globális szinten az emberiség mindig megtalálta a módját, hogy elkerülje a végzetet. A tudásalapú innovációk, mint például a zöld forradalom - amelynek széles körű hatásait Ehrlich nem látta előre - lehetővé tették az emberek számára, hogy átállítsák az órát, ami újabb innovációs ciklusokhoz és (majdnem) összeomláshoz vezetett.

Az egyik példa az energiarendszerek sorozata. Fával és állati erővel kezdődött. Aztán jött a szén, az olaj és a gáz.

A fosszilis tüzelőanyagok hajtották az ipari forradalmat, és ezzel együtt a jólét és az egészségügy fejlődését. A fosszilis tüzelőanyagok kora azonban drámai következményekkel járt. Kevesebb, mint 300 év alatt majdnem megkétszerezte a légkör szén-dioxid-koncentrációját, ami a globális felmelegedés példátlan sebességét idézte elő, amelyet az emberiség ma tapasztal.

Ugyanakkor az egyenlőtlenség rohamosan nőtt. Az éghajlatváltozáshoz kevéssé hozzájáruló szegényebb nemzetek szenvednek leginkább a globális felmelegedéstől, míg a kibocsátás mintegy 80%-áért mindössze 20 gazdagabb ország felelős.

A következő energiaátállás az összeomlás elkerülése érdekében most zajlik a megújuló energiaforrások, például a szél- és a napenergia térnyerésével. De a tanulmányok - köztük egy, a 2022-es, novemberi ENSZ klímaváltozási konferencia előtt közzétett jelentés - azt mutatják, hogy az emberek nem fejlesztik elég gyorsan az energiafelhasználást ahhoz, hogy kordában tartsák az éghajlatváltozást.

A tudás felhasználása a ciklus újraindításához

Ellenőrzés nélkül minden faj exponenciálisan növekedne. A fajok azonban korlátoknak - vagy negatív visszacsatolási mechanizmusoknak - vannak kitéve, mint például a ragadozók és a korlátozott táplálékkészlet.

Az antropocén motor lehetővé tette az emberek számára, hogy megszabaduljanak számos negatív visszacsatolási mechanizmustól, amelyek egyébként kordában tartották volna a népesség növekedését. Fokoztuk az élelmiszertermelést, fejlesztettük a régiók közötti kereskedelmet, és felfedeztük a betegségek túlélésére szolgáló gyógyszereket.

Hová tart most az emberiség? Közeledünk az elkerülhetetlen összeomláshoz a saját magunk által okozott klímaváltozás miatt, vagy újra átállhatunk, és felfedezhetünk olyan újításokat, amelyek visszaállítják a ciklust?

Ha negatív visszacsatolást vezetünk be társadalmi-gazdasági-technikai rendszereinkbe – nem radikális népességszabályozásként vagy háborúként, hanem az üvegházhatású gázok túlzott kibocsátására vonatkozó normák, értékek és szabályozások formájában -, segíthet kordában tartani az éghajlatváltozást.

Az emberiség felhasználhatja tudását, hogy a környezeti határain belül tartsa magát. (1)

(1) - https://theconversation.com/8-billion-humans