Egy spiritiszta története, aki megölte magát, hogy bebizonyítsa a halál utáni életet

Tényleg van élet a halál után? Thomas Lynn Bradford hithű spiritiszta számára egyetlen mód kínálkozott a túlvilág létezésének bizonyítására:...

Az emberek a "valóság új dimenzióit" élik meg, amikor meghalnak, egy úttörő tanulmány szerint

A túlvilágon találta magát a sebészorvos, akibe belecsapott a villám, majd visszatérve zseniális zongorista és zeneszerző lett

A kutatókat is meglepte, hogy milyen átalakuláson mentek át azok az emberek, akiknek halálközeli élményben volt részük

Tényleg van élet a halál után? Thomas Lynn Bradford hithű spiritiszta számára egyetlen mód kínálkozott a túlvilág létezésének bizonyítására: oda kellett jutnia.

Az emberiség az idők hajnala óta megkérdőjelezi az ismeretlent, istenekkel és szörnyekkel tölti be a félelmetes űrt, hogy vigaszt nyújtson nekünk a sötétségben, hogy értelmet és reményt találjon, hogy valami vár ránk a túloldalon. Hogy tudatunk a földi test halálán túl is létezik. Hogy nem csak pislákolunk, majd elhalványulunk.

A 19. század végén és a 20. század elején, amikor a polgárháború és az első világháború nagy áldozatokat követelt, a spiritualizmus új vigaszt kínált a gyászolóknak. Az elhunytak soha nem voltak messze, állították a támogatók - van élet a halál után, és bizonyos ráhangolt egyének visszaterelhetik szeretteiket a gyászoló családok birodalmába.

Általában persze pénzért.

Az olyan szkeptikusok, mint Harry Houdini, lerántották a leplet azokról, akikről azt hitték, hogy sarlatánok, és feltárták szalontrükkjeiket a nyilvánosság előtt. De arra az esetre, ha a halottak valóban kommunikálni tudnának az élőkkel, Houdini egyezséget kötött feleségével, Bess-szel. Ha meghal, megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot egy kódolt üzenettel, amelyet csak ők tudnának.

Houdini 1926. október 31-én váratlanul meghalt. Bess minden évben szeánszot tartott halálának évfordulóján, mígnem tíz év néma csend után feladta.

Még Houdini sem tudott visszatérni a sírból.

Másrészt néhányan nagyon erősen hittek abban, hogy ha mindent megtesznek, akkor bebizonyíthatják. Senki sem volt annyira eltökélt ebben, mint Thomas Lynn Bradford detroiti professzor, aki kioltotta saját életét, hogy bebizonyítsa, képes kommunikálni a túlvilágról.

A lélepróba

Bradford hirdetést adott fel az újságban, és keresett valakit, aki érdeklődik a "spiritiszta tudomány" iránt. Egy Ruth Doran nevű nő válaszolt. "Azzal válaszoltam a hirdetésére, hogy egyszerűen az a vágyam, hogy többet megtudjak egy olyan dologról, amiben kevéssé vagyok jártas," - mondta később újságíróknak. "Nem vagyok spiritiszta, és nem vagyok a pszichés dolgok híve."

Amikor találkoztak, Bradford elmagyarázta, hogy szerinte csak egyféleképpen lehet bizonyítani a túlvilág létezését: "Két elme megfelelően összehangolódik, amelyek közül az egyiknek le kell vetnie földi köpenyét."

Bradfordnak az volt a szándéka, hogy megszabadul földi porhüvelyétől, és kapcsolatba lép Dorannel a túlvilágról.

1921. február 5-én Bradford bezárta a bérelt szobáját, elfújta a fűtőtest őrlángját, bekapcsolta a gázt, és haláláig ott feküdt az ágyban, miközben szívta a mérgező levegőt.

Amikor a rendőrség megérkezett, egy cetlit találtak Bradford írógépén, amelyen ez állt: "És tudományos tényeken keresztül azt javaslom, hogy egyértelműen mutassuk be a szellemek jelenségeit, és bizonyítsuk be, hogy minden jelenség kívül esik a természetfeletti tartományon."

Doran azt mondta: "Én a barátja vagyok. Ha vissza tudom idézni a szellemét a Földre, akkor azt hiszem, hogy az ő szelleme jön el először hozzám."

A halott néma spiritiszta

Két nap elteltével a New York Times-ban megjelent egy történet "A halott néma spiritiszta" címmel, amelyben arról számoltak be, hogy Doran még nem kapott semmilyen üzenetet a túlvilágról.

Három nappal később, miközben Doran kéthetes virrasztásba kezdett a szalonjában, és a kapcsolatfelvételre várt, egy Lulu Mack nevű nő azt állította, hogy hallotta, ahogy Bradford szelleme hívja őt. Mack elmondása szerint nem tudta, ki az a Bradford, nem hallotta a történetét, de rájött, hogy kommunikálni próbált vele, amikor meglátogatta a tiszteletes médiumát.

A szeánsz alatt Mack egy hangot hallott: "Thomas Bradford. Thomas Bradford!"

"Az élet elszállt Thomas Lynn Bradford testéből - de szelleme a közelben lebeg, és hív minket, hogy meghalljuk az üzenetét," - mondta Mack újságíróknak. "Hallottam a szellemének hívását. Még most is hív. De nem hallom az üzenetet, amit küldene, mert a lélek túl gyenge."

Bradford lelke gyenge volt, mondta Mack, mert kioltotta az életét. Eltarthat egy ideig, amíg megtisztul és átlép a következő szférába. Lehet, hogy elég erős ahhoz, hogy kommunikáljon, amint eléri a második vagy harmadik szintet, magyarázta Mack.

Üzenet a fátylon túlról

Egy héttel Bradford szellemi létbe való távozása után, február 12-én Doran azt mondta, furcsa jelenlétet érzett, amiről úgy vélte, hogy Bradford az. Az volt a homályos elképzelése, hogy még aznap este felveszi vele a kapcsolatot. De nem volt elég erős ahhoz, hogy megnyilvánuljon önmagában.

"Pszichikus diákok szerte a városban megállapodtak abban, hogy aznap este 9-kor a professzorra koncentrálnak, hogy 'gyorsítsák szellemének visszatérését'," - írták a lapok. "A vezető spiritiszta pásztorok sürgették gyülekezeteiket, hogy csatlakozzanak."

Este 21 órakor Doran és három tanú, akik állítólag nem hittek a spiritualizmusban, gyűlt össze aznap este a félhomályos szalonjában. Amikor megérezte Bradford jelenlétét, Doran a halántékára tette a kezét. "Oltsa le a villanyt," - utasította.

A lámpa kihunyt.

"Hallom a hangját," - mondta Doran. "Halvány, de egyre jobban kirajzolódik. A professzor az."

Aztán azt mondta: "Írja ezt!"

Doran rövid sorozatokban üzenetet diktált Bradfordtól:

"Én vagyok a professzor, aki a túlvilágról beszél hozzád. Áttörtem a fátylat. Az élők segítsége nagy segítségemre volt.

Egyszerűen elmentem aludni. Felébredtem, és először nem vettem észre, hogy továbbmentem. Nem látok nagy változást. Arra számítottam, hogy a dolgok sokkal másképp alakulnak. De nem. Az emberi formák körvonalakban megmaradnak, de fizikailag nem.

Nem utaztam messzire. Még mindig nagyon a sötétben vagyok. Sok embert látok. Természetesnek tűnnek.

Itt könnyed a felelősség, az élettel ellentétben. Az ember tele van elragadtatással és boldogsággal. A hasonló természetű személyek társulnak. Kapcsolatban állok más kutatókkal. Nem bánom a tettemet.

A jelenlegi síkom csak az első a sorban. Még mindig a jövő síkjait kutatom, amelyek tekintetében mi ezen a síkon éppoly tudatlanok vagyunk, mint az emberi életen túli élet földi lényei."

Aztán Bradford hangja elgyengült, a fény újra felgyulladt, és ő eltűnt.

"Minden kétséget kizáróan biztos abban, hogy Bradfordot hallotta?" - kérdezte az egyik tanú Dorant.

"Meg vagyok róla győződve," - válaszolta Doran. "Soha nem hallottam még szellemi hangot. Ez a professzor volt, kétségtelenül." (1)

(1) - https://www.cultofweird.com/paranormal/