Mexikói régészek több mint 2500 ritka, fából készült azték műtárgyat találtak

Mexikói régészek a valaha talált azték műtárgyak egyik legnagyobb és leglenyűgözőbb gyűjteményét tárták fel Mexikóváros központi terétől ész...

Mexikói régészek a valaha talált azték műtárgyak egyik legnagyobb és leglenyűgözőbb gyűjteményét tárták fel Mexikóváros központi terétől északkeletre.

Ez a hihetetlen azték műtárgykincs több mint 2500 fából készült tárgyat tartalmaz, mely különféle formájú, méretű és felhasználású, valamint sok más műtárgyat, amelyet az Azték Birodalom fővárosának, Tenocstitlannak a lakói hagytak hátra.

Az Országos Antropológiai Intézet (INAH) kutatói a Templo Mayor néven ismert mérföldkőnek számító építmény lábánál találták meg a helyszínt, amely ezeket a tárgyakat tartalmazta, és amely egy fontos azték szertartási és vallási épületegyüttes központi eleme volt. A helyszínen talált összes műtárgy már az INAH által irányított Templo Major Project birtokában van.

Egy csomó azték felajánlás

A Templo Mayo környékéről előkerült fatárgyakat az azték fővárosban élő emberek ajándékozták az isteneknek 1325 körül, amikor elkezdődött a vallási komplexum építése, egészen 1521-ig, amikor a spanyol hódítók elpusztították.


Az INAH-hoz kötődő régészek legújabb ásatásai során nagy értékű fából készült személyes tárgyak széles választéka került elő, köztük fülbevalók, maszkok, dísztárgyak, fejdíszek, figurák, melldíszek, jogarok, kancsók, fülbevalók, dárdák, valamint stilizált művészi faragványok, amelyeket papok, Tenocstitlan polgárai és máshonnan érkezett zarándokok hoztak a templomba, akik meglátogatták a szent helyet.

Az ásatások során ősi növények és állatok mintái, réz- és aranytárgyak, kerámiadarabok és kovakőszerszámok is előkerültek. De a fából készült tárgyak csodálatos gyűjteménye volt az, ami megkülönböztette ezeket az ásatásokat.

Templo Mayor felbecsülhetetlen értékű azték leleteinek feltárása

Az ásatások 1978-ban kezdődtek a Tempo Mayornél, az INAH Templo Mayor projektjének égisze alatt. A Templo Mayor piramis alakú építmény volt, amely köré más templomokat, épületeket, emelvényeket és nyilvános létesítményeket építettek, és a helyszínt összességében az egész Azték Birodalom legfontosabb vallási szentélyének tekintették.

Az évek során végzett különféle ásatások során csak alkalmanként kerültek elő fatárgyak. A fa szerves anyag, és mint ilyen, gyakran lebomlik, ha túl sokáig van eltemetve a talajban. Még akkor is, amikor a Templo Mayor komplexumból előkerültek a fából készült tárgyak, azok gyakran elpusztultak és darabokra törtek röviddel azután, hogy eltávolították a földről.

Ebben az esetben az okozta a különbséget, hogy a templom lábánál talált, eltemetett fatárgyak rejtekhelye víz alá került. Ebben a környezetben a tárgyak nem a megszokott ütemben pusztultak, sőt rendkívül jó állapotban maradtak.

Az INAH régészei egy speciális tartósítási technikát alkalmaztak, amely szintetikus cukrok (laktit és trehalóz) alkalmazását foglalja magában, hogy megvédjék ezeket az azték leleteket a szabad ég alatti bomlástól. A fa lebomlását okozó mikroorganizmusok alapvetően allergiásak ezekre a cukrokra, és saját maguk védelmében leállítanak minden biológiai aktivitást, ha olyan anyagok vannak jelen, mint a laktit és a trehalóz.

A kezelés befejezése után a Templo Mayor fadarabjait leöblítették, és egy hőkamrába helyezték, amely akár 50 Celsius fokos hőmérsékletet produkál. A fa lassan kiszáradt a kamrák belsejében, ami mentesítette minden potenciálisan pusztító organizmustól.

Ez az eljárás ideális megoldásnak bizonyult. A Templo Mayornél talált fatárgyak biztonságban vannak, és korlátlan ideig megőrzik őket, így az azték tudósoknak minden alkalommal rendelkezésre állnak, hogy tanulmányozzák és elemezzék ezeket a bámulatos rituális és szertartásos azték tárgyakat.

Egyedülálló gyűjtemény egy egyedi kultúrából

A Templo Mayort két azték istenségnek szentelték: Vitzilopocstlinak, a háború istenének és Tlaloknak, az eső és a mezőgazdaság istenének. A több mint 2500 fából készült tárgyat papok és leginkább vallásos emberel ajánlották fel áldozatul vagy ajándékként ezeknek az isteneknek.

Pásztázó elektronmikroszkópos technológiát alkalmaztak a fatárgyak felületének alaposabb vizsgálatára. Ezek az átható szkennelések a díszítésükhöz használt színek egy részének nyomait tárták fel (a kék, fekete, fehér és piros festékek voltak a legelterjedtebbek), ami azt bizonyítja, hogy ezek a tárgyak valójában milyen jó állapotban maradtak fenn.

A hatalmas kollekció fatárgyai elsősorban különböző fenyőfajtákból készültek. Néhányat más, puhább fából faragtak, beleértve a fehér cédrust, ciprust és mocsárciprust.

Mezoamerikában a fákat, különösen egyes fajokat xis mundinak tekintették, vagyis "szentnek," - magyarázta Víctor Cortés Meléndez, a Templo Mayor Project régésze. Meléndez szerint az olyan rituális tárgyakat, mint amilyenek a legutóbbi ásatások során kerültek elő, magasan képzett ácsok és faragók készítették, akik ilyen feladatoknak szentelték magukat. Néhány ilyen egyénnek sikerült túlélnie és folytatnia munkáját azután is, hogy Tenocstitlan nagy városát a spanyol hódítók elpusztították.

Sok fadarabon szent állatok képei láthatók. A kiválasztott tárgyak általában valamilyen jelentőséggel bírtak a mezőgazdasági gyakorlat vagy a hadviselés szempontjából, amint az várható is volt, tekintettel az istenek természetére, akiknek felajánlották őket.

"Ez a kollekció, mondhatnám, egyedülálló a maga nemében. Ez az egyik leggazdagabb egész Mezoamerikában," - mondta az El Paisnak a Templo Mayor Project igazgatója, Leonardo López Luján. (1)

"Az ilyen típusú tárgyak általában nem maradtak fenn, többek között azért, mert ez egy tó által körülvett sziget volt. A körülmények miatt ezek a tárgyak jóval több mint 500 évig fennmaradtak."

Az ásatások még egy ideig folytatódnak a Templo Mayor lelőhelyen, mivel a régészek az azték civilizációról és társadalomról keresnek bővebb ismereteket annak egyik legszentebb és legspirituálisabb helyszínén. (2)

(1) - https://elpais.com/mexico/2022-06-15/
(2) - https://www.ancient-origins.net/news