Egy ókori pénzügyi válságot fedeztek fel a római érmékben, miután elemezték az összetételüket

Marcus Tullius Cicero római államférfi és filozófus ingadozó értékű érmékről írt a morális vezetésről szóló, i.e. 44-ben írt esszéjében. Évs...

Marcus Tullius Cicero római államférfi és filozófus ingadozó értékű érmékről írt a morális vezetésről szóló, i.e. 44-ben írt esszéjében. Évszázadokkal később ez a legrövidebb említés egy régóta tartó történelmi vitát szült, amelyre éppen maguk az érmék adtak választ.

"A történészek régóta vitatkoznak azon, hogy mire gondolt az államférfi és tudós, amikor azt írta, hogy 'az érmét úgy dobálták fel, hogy senki sem tudta, mije van', (De Officiis, 3:80), és úgy gondoljuk, hogy most megfejtettük ezt a rejtvényt," - mondja Kevin Butcher, a Warwicki Egyetem régésze. (1)

A római állam a csőd szélén billegett i.e. 91-ben, legalábbis részben az olasz szövetségeseik elleni szociális háború miatt, akik állampolgárságot akartak, valamint szavazati jogot a római választásokon. I. e. 89-re Róma adósságválságba süllyedt, és Cicero passzusa azt sugallta, hogy az emberek elvesztették bizalmukat valutája, a dénár iránt.

"Cicero elmesélte, hogy a római tribunusok hogyan keresték fel a praetorok kollégiumát a válság megoldása érdekében, mielőtt Gratidianus kizárólagos hitelt érdemelt volna a kollektív erőfeszítésért," - magyarázza Butcher.

"Az egyik elmélet szerint Gratidianus az ezüst dénár és a bronz közötti árfolyamot rögzítette (melynek súlya épppen nemrégiben csökkent). A másik az, hogy közzétett egy módszert a hamis dénárok kimutatására, és így helyreállította a pénzverésbe vetett hitet."

"Sajnos Cicero szóválasztása túl homályos ahhoz, hogy a történészek pontosan meghatározhassák, mi is történt. Nem a pénztörténelem megvilágítása volt a célja, hogy bemutassa az esetet, hanem csak illusztrációként használta fel, amikor egy római bíró rosszul viselkedett elismerni mások munkáját."

Egy folyamatban lévő projekt részeként Butcher és munkatársai elemezték az ezekben az években vert érmék összetételét. Minimálisan invazív mintavételi technikákat alkalmaztak, hogy megakadályozzák az istenek és római vezetők fejét ábrázoló értékes ezüst ereklyék megrongálódását, amelyeket először i. e. 211-ben vezettek be pénzeszközként.

A kutatók i.e. 90 előtt azt találták, hogy a dénár tiszta ezüstből állt, de ez mindössze öt évvel később 10 százalékkal csökkent.

"A dénár először 95 százalék alá esett, majd ismét 90 százalékra, egyes érmék 86 százalékra is, ami súlyos valutaválságra utal," - összegzi Matthew Ponting, a Liverpooli Egyetem régésze.

A valuta leértékelése összhangban van a pénzügyi viszályok egyéb bizonyítékaival, beleértve azt is, hogy az állam szokatlan intézkedést hozott: közterületet értékesített gabonavásárlás céljából i.e. 89-ben.

Az érmegyártás hatalmas növekedése következett be i.e. 90-ben is, 2372 szerszámmal - az érmék készítéséhez használt öntőformákkal - szemben az előző évi 677-el, majd 841-el. Mindez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Róma küzdött a szociális háború finanszírozásával.

A későbbi években a rómaiak ismét leértékelték valutájukat a Pompeius és Julius Caesar közötti polgárháború idején, amikor Róma további hódítások felé fordult, és megadóztatta a polgárokat pénzügyi stabilitásának biztosítása érdekében. De ez a leértékelés nem volt olyan mértékű, mint az i.e. 87-ben vert érmék esetében.

"Ez lehet Cicero szavainak jelentése: az érme értékét 'megdobták,' mert senki sem lehetett biztos abban, hogy a birtokukban lévő dénárok tiszták-e vagy sem," - mondja Butcher.

"Annál is figyelemreméltóbb, hogy körülbelül abban az időben, amikor Gratidianus kiadta rendeletét, a finomság színvonala meredeken emelkedett, megfordítva a leértékelést, és a dénárt jó minőségű pénznemmé állította vissza." (2)

(1) - https://warwick.ac.uk/newsandevents/
(2) - https://www.sciencealert.com/analysis