Az arab Atlantisz egy magasan fejlett ősi állam volt, ahol számunkra elképzelhetetlen technológiákat használtak

Az ókori egyiptomi piramisok és más grandiózus építmények alapos tanulmányozása azt sugallja, hogy sokkal korábban épültek, mint azt általáb...

Az ókori egyiptomi piramisok és más grandiózus építmények alapos tanulmányozása azt sugallja, hogy sokkal korábban épültek, mint azt általában hitték.

Sőt, egyes régészek azt állítják, hogy a hieroglifákat, freskókat, szimbólumokat és rajzokat az időszámításunk előtti 2-3-ik évezredben alkalmazták az épületeken, miközben maguk az építmények körülbelül 20 ezer évesek lehetnek.

A víz és szél okozta erózió olyan következtetések levonását segítette elő, amelyek szerint a modern éghajlati viszonyok között nem jöhettek létre. Réges-régen Afrika északi területe virágzó paradicsom volt hatalmas városokkal.

Hérodotosz és Ptolemaiosz is említette egyediségét, Arábiai Lőrinc meg akarta találni, de nem volt ideje megvalósítani álmát. Azt állították, hogy gyönyörű és magával ragadó, mint "egy darabka mennyország a Földön". Állítólag olyan bölcsek és asztrológusok éltek és dolgoztak ott, mint Aesculapius és alkimisták.

Ennek közvetett megerősítése található az ősi legendák arab gyűjteményeiben. Például Líbiában 2013-ig volt egy értekezés a helyi imámok életéről, akik a Kr.e. 12. évezredben éltek. Az országban zajló ellenségeskedés miatt ezt és sok más ereklyét megsemmisítették vagy ellopták.

Hasonló kép volt megfigyelhető Irakban, Szíriában és a régió más országaiban. Ezekben az országokban a harcok során az ősi leletek céltudatos faragását figyelték meg. Néhányukat megmentették, mások pedig örökre elvesztek. Úgy gondolják, hogy az Arab-félsziget és Afrika északi részén egykor egy hatalmas arab állam létezett.

Különféle források szerint itt tanulta meg először az emberiség a kohászatot, ékszer- és kovácsmesterséget, az orvostudomány pedig több évezreddel megelőzte korát. Nem csoda, hogy 6-10 ezer éves temetkezéseket találnak olyan emberekkel, akiknek végtagprotézisük volt, koponyájuk nyilvánvalóan a trepanáció jeleit mutatta, valamint fogaikban tömések voltak.

Az arab Atlantiszban aditák laktak, akik a legendák szerint Noé egyenes leszármazottai voltak.

Az egész ókori világ tudta, hogy nincs más hely, ahol ilyen csodálatos aromás gyantákat és tömjént készítenek. A városlakók élete rendkívülinek és titokzatosnak tűnt. Azt mondták, ismerik a halálból való feltámadás titokzatos szertartásait. A legendás atlantisziakhoz hasonlóan ők is tudtak repülni, ismerték az örök fiatalság titkát.

Ezen túlmenően a vidék lakói borostyán kitermelésével és az abból készült termékek kereskedelmével foglalkoztak, amelyek csak ezeken a helyeken voltak nagy mennyiségben megtalálhatók, és nagy kereslet volt rájuk az ókori népek körében. Értéke szerint a borostyánt akkoriban többre becsülték, mint az aranyat.

A NASA mesterséges műholdjairól készült fényképek megerősítették, hogy valóban vannak városok az arab homok között. A műholdfelvételeket tanulmányozó régészek vékony vonalakat, valamint homokdűnék alatt megbúvó építmények nyomait vették észre.

Az 1990-es évek elején a világ legnagyobb kiadványainak címlapjai tele voltak hírekkel a legfontosabb régészeti felfedezésről, amelyek szerint "fenséges arab várost találtak," "felfedezték az arabok legendás városát" vagy "A homok Atlantiszát."

Egy kanadai kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a sivatagok nem csak a semmiből alakulnak ki. Itt egy erős robbanás eredménye lehetett. Vagyis el lehet képzelni, hogy valaha itt egy igazi kulturális központ volt a leggazdagabb és legfejlettebb állammal és különféle iparágakkal.

Ha figyelembe vesszük ezt az elméletet, akkor feltételezhetjük, hogy nem ez a civilizáció volt az egyetlen a Földön, és egy vagy több erős versenytárs megjelenése elkerülhetetlen rivalizáláshoz vezetett. Az arab paradicsomot egy erős fegyver pusztíthatta el.

A legszebb városok tucatjai azonnal porrá változtak. A kertek élettelen pusztasággá váltak. A homok elrejtette az egykor nagy civilizáció gazdagságát. Több ezer év után az emberek visszatértek ezekre a vidékekre, és új országokat alapítottak. Az arab Atlantisz legmakacsabb szerkezeteinek (a kifejezést amerikai kutatók vezették be) a piramisok bizonyultak. Őket ásták ki először az egyiptomiak, hogy újjáéleszthessék az elveszett nagyságot.

Ez a verzió nagyon érdekes. Ráadásul az arabok nagyon érzékenyek relikviáikra, és kevés európai olvasta őket. Az arab világ orientalistái és kutatói, akiknek sikerült egy kicsit tanulmányozniuk az ókor elsődleges forrásait és anyagait, arra a következtetésre jutottak, hogy a fent leírt területeken egykor egy hatalmas állam létezett.

Amit sikerült kiásni és helyreállítani, az nem több, mint egy százaléka annak a grandiózus civilizációnak, amely ma több millió tonna homok alatt nyugszik.

És talán valahol ott, egy homokréteg alatt egy napon újra megtalálják az örök fiatalság forrását, amely az arab legendák és Hérodotosz szerint az aditák birtokában volt. Ez csak a kezdete annak a hatalmas munkának, amely a jövőben a tudósokra vár. (1)

(1) - https://www.soulask.com/arabian-atlantis