A tömeghisztéria bizarr és rémisztő esetei a történelemben

A tömeghisztéria olyan helyzet leírására használatos, amikor a fizikai vagy pszichológiai tünetek tömegesen jelennek meg, gyorsan terjedve a...

A tömeghisztéria olyan helyzet leírására használatos, amikor a fizikai vagy pszichológiai tünetek tömegesen jelennek meg, gyorsan terjedve a közösségekben, esetenként pedig egész városokban és országokban.

Egy járvány során a szenvedő egyének ellenőrizhetetlen nevetést, ájulást, görcsrohamokat, szédülést, izomgyengeséget vagy számos egyéb tünetet tapasztalhatnak, amelyeknek úgy tűnik, hogy nincs fizikai oka.

A hisztériás esetekről évszázadok óta születtek beszámolók szerte a világon, és lenyűgöző betekintést nyújtanak az emberi pszichológia összetett természetébe.

A "hisztéria" kifejezés a görög "hüszteré" szóból származik, ami "anyaméhet" jelent, és általában az ókori görög orvosnak, Hippokratésznek tulajdonítják. A méhhel való kapcsolat azonban egészen az ókori egyiptomi Kahun papiruszig (Kr. e. 1900) nyúlik vissza, amely a hisztérikus rendellenességek okát az anyaméh spontán elmozdulásaként azonosítja a női test különböző helyeire.

A középkorban ezt felváltotta a boszorkányságba, a démoni megszállottságba vagy az őrületbe vetett hit. Míg a tömeghisztéria előfordulásai továbbra is zavarba ejtik az orvostársadalmat, ma már általában úgy tartják, hogy az érzelmi vagy mentális stressz szélsőséges eseteihez köthető.

Íme a tömeghisztéria néhány híres és bizarr esete a történelemben.

Középkori táncoló pestis (13-17. század)

A táncmánia, más néven táncoló pestis, Szent János tánc vagy Szent Vitus tánca a 13. és a 17. század között uralta Európát a szárazföldön. Az egyik legismertebb kitörés a németországi Aachenben történt 1374. június 24-én.

Ezalatt a megbetegedett egyének órákon, napokon, sőt akár heteken át hisztérikusan táncoltak az utcákon, mígnem a kimerültség miatt összeestek vagy szívrohamban vagy szélütésben haltak meg. Egy-egy járványban a résztvevők száma elérheti a több ezret.

Ismeretes, hogy a táncoló pestis számos alkalommal előfordult a középkori Európában Olaszországban, Luxemburgban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában és Svájcban. Kezdetben úgy gondolták, hogy a táncmánia egy szent által küldött átok, akit Keresztelő Szent Jánosnak vagy Szent Vitusnak tartottak, innen ered az állapot alternatív elnevezése is.

Az ebben a betegségben szenvedő emberek ezért az említett szentnek szentelt helyekre mentek, hogy imádkozhassanak a megpróbáltatástól való megszabadulásért, ami egy "gyógyszer" volt, amely nyilvánvalóan sokak egészségét helyrehozta.

A harapós apácák (15. század)

A 15. században a tömeghisztéria újabb kitörése következett be Németországban, amikor egy kolostorban egy apáca harapni kezdte a többi nővért. Nemsokára ez a viselkedés az egész kolostorban elterjedt, és ahogy a hírek messzebbre terjedtek, úgy a jelenség is, ami bizarr járványokat eredményezett Németországban, Hollandiában és Olaszországban.

Egy 15. századi orvos leírása szerint egy német apáca megharapta minden társát. Rövid időn belül ennek a kolostornak az összes apácája harapni kezdte egymást. Az apácák eme viselkedésének híre hamar elterjedt, és kolostorról kolostorra terjedt Németország nagy részén, elsősorban Szászországban, majd elérte Hollandia kolostorait, és végül az apácák harapásmániában szenvedtek egészen Rómáig.

Az egyház azt hitte, hogy az apácákat megszállták, és megpróbáltak ördögűzést végrehajtani, de ez nem tudta megállítani a viselkedést. Végül korbácsolással vagy vízbe merítéssel fenyegetőztek, ha valamelyik apáca megharapja a másikat. Néhány példa után, amikor az apácákat megbüntették, a viselkedés gyorsan alábbhagyott.

Salemi boszorkányperek (1692–1693)

A tömeghisztéria egyik leghírhedtebb esete az, ami a massachusettsi Salemben történt 1692-ben. Fiatal lányok tucatjai kezdtek fékezhetetlen sikoltozásba és bizarr viselkedésbe, ami végül boszorkányvádak özönét váltotta ki. Az eredmény egy sor meghallgatás és vádemelés volt a boszorkánysággal vádolt emberek ellen, amelyeket salemi boszorkányperként ismertek, és amelyek Salem és a közeli városok 25 polgárának halálát okozták.

A salemi boszorkánypereket, amelyek az Egyesült Államok történelmének nagy befolyású eseményévé váltak, a politikai retorikában és a népszerű irodalomban is felhasználták a vallási szélsőségesség, a hamis vádak és a megfelelő eljárás hiányának veszélyeire való rávilágítás érdekében.

A francia nyávogó apácák (19. század)

Az olyan intézményi környezetek, mint az iskolák, a börtönök és a szorosan összetartozó közösségek gyakran a tömeghisztéria kitörésének helyszínei, és az európai keresztény kolostorok sem voltak kivételek.

J. F. C. Hecker 1844-es "A középkor járványai" című könyvében beszámol egy apácáról egy franciaországi kolostorban, aki macska módjára nyávogni kezdett. Nem sokkal később más apácák is elkezdtek ugyanígy viselkedni, mígnem az egész kolostort nyávogó apácák sújtották.

Ez a környező keresztényeket is érintette, és végül katonákat hívtak, hogy megpróbálják megfékezni a helyzetet. A katonák addig ostorozták és verték az apácákat, amíg meg nem ígérték, hogy felhagynak a fülsértő hangokkal. Ebben a korszakban elterjedt volt a megszállottságba vetett hit, és Franciaországban a macskákat gyakran úgy tekintették, mint akik hűségesek az ördöghöz.

A tanganyikai nevetőjárvány (1962)

A tanganyikai nevetőjárvány 1962. január 30-án kezdődött a tanzániai Kashasában, egy lányok számára fenntartott bentlakásos iskolában. A nevetés három lány között kezdődött, de gyorsan átterjedt az egész iskolára, ami órákon, napokon, majd heteken át tartott, és 1962. március 18-án az iskolát is bezárták.

De ezzel a történet nem ért véget. Az iskola bezárása után a tömeghisztéria átterjedt más iskolákra és végül más közeli falvakra is. Gyermekek ezreit érintette a járvány, ezért 14 iskolát kellett bezárni. A hisztéria végül mintegy tizennyolc hónappal a kezdete után alábbhagyott.

Modern magyarázat

A tömeghisztéria terjedésével kapcsolatos esetek ellentétesnek tűnhetnek az egyre szélesebb körű műveltséggel, amelynek már semmi köze a vándorló anyaméhekhez, a démoni megszállottsághoz és a boszorkánysághoz.

A tömeghisztéria azonban továbbra is előfordul. Az egyik legutóbbi eset 2012-ben történt, amikor Srí Lanka 15 iskolájában 1900 gyermeket kezeltek számos tünettel, köztük bőrkiütésekkel, szédüléssel és köhögéssel, amelyeknek nem volt nyilvánvaló fizikai oka.

Míg a hisztéria eseteit könnyű nevetségesnek és bizarr viselkedésnek nevezni, a kutatások kimutatták, hogy számos összetett tényező járulhat hozzá a kollektív hisztéria kialakulásához és terjedéséhez, beleértve a társadalmi szorongásokat, a kulturális nyomást, a pletykákat, a félelmeket és a rendkívüli eseményeket, a szélsőséges izgalmat, vallásos meggyőződést, tekintélyes személyek cselekedeteinek megerősítését és extrém stresszt.

A társadalmi, politikai és vallási kontextus változott az évszázadok során, de az emberi pszichológia nagyrészt ugyanaz maradt, és ez az oka annak, hogy valószínűleg még több tömeghisztériával fogunk találkozni a jövőben. (1)

(1) - https://www.ancient-origins.net/une