A háború mindig is vonzotta a furcsa és paranormális történeteket. A vitézség és a csaták történetei mögött gyakran rejtélyesebb események h...
A háború mindig is vonzotta a furcsa és paranormális történeteket. A vitézség és a csaták történetei mögött gyakran rejtélyesebb események húzódnak, melyek az ismeretlentől és a különböző anomáliáktól lettek közismertek.
Úgy tűnik, hogy az afganisztáni háborúban is voltak olyan helyek, amelyek ilyen bizarr, kísérteties történeteket idéztek elő.
Az egyik ilyen hely az Observation Point Rock nevű magányos előőrs, más néven "a szikla," amely körülbelül 20 méterrel a sivatag felett helyezkedik el, és egy feltűnő, óriási sziklának tűnő hely közelében található, de valójában egy kiásott, ősi iszaperőd romjai, melyet nyílrések és tornyok gyűrött maradványai egészítenek ki.
A táliboktól 2008-ban elfoglalt, elszigetelt előőrsben általában egy kis amerikai tengerészgyalogos kontingens figyelt és őrizte azt.
Amint a tengerészgyalogosok beköltöztek, furcsa történetek és sötét pletykák láttak napvilágot a helyről. Azt mondták, hogy a lenti barlangokban élve temették el a tálib harcosokat, és számos orosz katona holttestét a kudarcba fulladt szovjet invázió során.
Az árkot ásó tengerészgyalogosok egyik csoportja azt állította, hogy emberi lábcsontra bukkantak, ami egy újabb emberi maradvány felfedezéséhez vezetett, amit egy újabb és egy másik követett, köztük koponyák, egész kiszáradt holttestek és csontvázak, amelyekről úgy hitték, hogy valószínűleg oroszok voltak, mivel orosz írást tartalmazó tárgyakat is találtak.
Később megtudták, hogy az 1980-as években állítólag orosz katonákból álló köteléket végeztek ki ott, miután a tálibok megtalálták őket, amikor a sziklát búvóhelynek használták.
A hátborzongató hangulat és az itt eltemetett holttestek miatt talán nem volt meglepő, hogy furcsa jelentések kezdtek felbukkanni az itt állomásozók között ezen a kietlen vidéken.
Kivehető forrás nélküli zajok, maguktól mozgó tárgyak, furcsa fények, testetlen kiáltások vagy sikolyok, léptek zaja vagy kavics ropogása akkor is, ha nem volt ott senki, hirtelen fellépő súlyos rettegés, és az itt szolgáló férfiak gyakran egy sor különféle furcsa jelenségről számoltak be.
Azt mondták, hogy az elektromos berendezések is gyakran meghibásodtak itt, és a friss akkumulátorok percek alatt lemerültek. A rádióban furcsa statikus zajok is hallatszottak kevert hangokkal, valamint oroszul suttogó beszéddel, rendellenes szagok, valamint az állandó érzés, hogy figyelik őket.
Néha géppuskalövést vagy bejövő rakétákat lehetett hallani, de semmi sem talált el, és egyik fegyver sem sült el. Előfordultak olyan mozgások is a területen, amelyek miatt a hőtechnikai berendezések bejeleztek, de nem találtak jogsértőket és lábnyomokat sem.
A 22 éves Josh Brown nevű őrmester egyszer azt mondta az Observation Pointról: "A helyiek azt mondják, hogy ez egy elátkozott hely. Minden bizonnyal látni fogsz itt éjszaka furcsa fényeket".
Állítólag furcsa jelenségek zajlottak, mielőtt még megérkeztek volna. A bázist előttük elfoglaló brit katonák is átéltek ilyen furcsaságokat, sőt figyelmeztették az amerikai csapatokat, hogy mire számíthatnak, amikor odaérnek.
Azt állították, hogy fények járják a sivár tájat, hogy fantomok és árnyékok mozognak a sivatagban, amelyeket csak rövid ideig pillantottak meg az infravörös kamerák, mielőtt eltűntek volna, hogy vannak táncoló fények, amelyeket éjjellátó szemüvegen keresztül lehetett megfigyelni, gyakran voltak zajok és hangok, a semmiből megszólaló üvöltözés vagy kiabálás a sivatagban éjszakánként, és az ott talált ereklyék vagy csontok megérintése nagy szerencsétlenséghez vezetett.
Bár a kísértetjárta bázisról számos természetfölötti történet kering, némelyik különösen hátborzongató. Az egyikről Jacob Lima tizedes számolt be, aki azt állította, hogy egy éjszaka megijesztette egy férfi rémisztő sikolya.
Amikor Lima elrohant, hogy kiderítse, mi történt, a Zolik nevű tizedest találta rettegve az őrhelyén. Zolik azt állította, hogy miközben ott ült, leheletet érzett a fülében, és hallott egy tiszta hangot, amely oroszul suttogott valamit. A férfi annyira megrémült, hogy könyörgött Limának, maradjon vele, amíg az őrszolgálata be nem fejeződik.
Miközben együtt várakoztak, Lima elmondta, hogy többször is lépteket hallottak a felettük lévő megfigyelőoszlopon, pedig senki más nem volt ott. Egy ponton az éjszaka folyamán Lima hőképekkel pásztázta a területet, és állítólag azt látta, hogy egy másik katona állt a sivatagban.
Miközben megpróbálta megállapítani, hogy barát vagy ellenség, a titokzatos alak a szeme láttára tűnt el a levegőben. Az incidens miatt Zolik kétségbeesetten kérte az áthelyzését. Érdekes módon más férfiak is gyakran beszámoltak arról, hogy testetlen orosz nyelvű suttogást hallottak az előőrs környékén.
Egy másik alkalommal Lima éppen őrködött, és hirtelen meghallotta, hogy egy kutya vadul ugat valamire. Lima azt gondolva, hogy az ellenség lehet, feltette az éjjellátó szemüvegét, és meglátott egy emberi alaknak tűnő valakit a távolban.
Nem volt benne biztos, hogy mit lát, ezért hőkeresére váltott, és megpróbálta újra megtalálni az alakot, de az eltűnt. Amikor visszatért az éjjellátóhoz, ismét láthatta a titokzatos alakot, aki megmagyarázhatatlan módon, pillanatok alatt nagy távolságot tett meg.
A hőkeresésre való visszatérés egyáltalán nem mutatott semmilyen hőjelzést, bár Lima biztos volt benne, hogy akármi is volt, még mindig ott van. A hőlátás és az éjszakai látás közötti váltás egy pontján teljesen elvesztette szem elől az alakot, ekkor állítása szerint egy erős kopogtatást érzett a vállán. Amikor megfordult, állítólag nem volt ott senki. Valahol az éjszakában a kutya még mindig ugatott.
Az Observation Point Rock nem az egyetlen állítólagosan kísértetjárta katonai előőrs Afganisztánban. Egy másik hírhedt helyszín a Forward Operating Base Salerno. Már a bázis elhelyezkedése is okot adott a kísérteties történetekhez, külterületén ugyanis egy régi afgán temető található, amelyre két magas őrtorony néz. Valójában ezek a tornyok azok, amelyekről azt mondják, hogy egy kislány szelleme kísérti, akiről azt állítják, hogy néha hallják vagy látják céltalanul bolyongani a tornyokban vagy a körülöttük lévő területen.
Az egyik ijesztő jelentés az 504. ejtőernyős gyalogezred Painter és Jackson nevű két ejtőernyőséről szól, akik egy éjszaka őrszolgálatban voltak, amikor megijedtek a rádiójukból kiszűrődő vérfagyasztó, éles nevetéstől, olyan magas hangon, hogy szinte fájdalmat okozott.
A nevetést úgy írták le, mint ami egy kislányé volt, és Painter azt állítja, hogy "a hadseregben egyetlen felnőtt férfi sem tudta volna ezt megtenni". Amikor a földöntúli nevetés abbamaradt, a két férfi rádión üzent a többieknek, de kiderült, hogy senki más nem hallott semmit.
Másnap este a két férfi ismét őrszolgálatot teljesített ugyanazon a helyen, még mindig meglehetősen idegesen az előző este történtek miatt. Ahogy ott ültek a sötétben, azt állították, hogy mozgást és lépteket hallottak a toronyban, különösen a csapóajtón, amely egy másik szintre vezetett, miközben csak ők voltak ott. Állítólag a helyiségben hirtelen nagyon hideg lett minden látható ok nélkül.
Ez elég nyugtalanító volt, de ekkor hívás érkezett a rádión keresztül a másik őrtoronyból, és azt állították, hogy egy kicsi, 90 centi magas alakot észleltek, aki kint kóborol a sötétben.
Hátborzongató volt, bár a különös fantom részleteit nem lehetett látni, az egyértelműnek tűnt, hogy bármiről is volt szó, mintha integetne feléjük. Jackson azt mondja, hogy kiment az erkélyre, hogy nyomozzon, de nem látott mást, mint a kietlen éjszakai tájat és a temetőt a homályban. A környezet hőkamerával végzett pásztázása sem talált semmilyen hőnyomot. Ezt követően az ijedt férfiak vonakodva folytatták szolgálatuk hátralevő részét, további ilyen jelenségek nélkül. Érdekes módon, bár ez az eset valóban ijesztő volt, egyik férfi sem érezte úgy, hogy a szellem rosszindulatú lenne.
Ebben az esetben az alak kicsi volt, de meglehetősen homályos, más történetek azonban kísértetiesebb részletekről tanúskodnak. Egy másik alkalommal, ami állítólag évekkel korábban történt, két tengerészgyalogos az egyik őrtoronyban tartózkodott, amikor kinéztek, és éjjellátójukon keresztül jól láttak egy fiatal lányt, aki egy kecskével sétál a sivatagi éjszakában, de amikor levették a szemüveget, a lány és a kecske is eltűnt.
Amint visszatették a szemüveget, a lány visszatért, ezúttal megdöbbentő módon az őrtorony erkélyén állt, az őrök legnagyobb rémületére. Az esemény annyira felkavaró volt, hogy ezek a kemény tengerészgyalogosok állítólag könnyekre fakadtak, és nem voltak hajlandók visszamenni a toronyba. De ez még nem is egyedi eset, mivel máskor is láttak egy kísérteties kislányt, aki egyedül, vagy egy kecskével sétált.
A Forward Operating Base Salerno kísérteties történetét kiegészíti egy repülős beszámolója, aki két bevetést hajtott végre Afganisztánban, és ennek az időnek nagy részét a bázison töltötte, ahol a légiközlekedési személyzet számára kijelölt telephelyen tartózkodott.
Egyik este állítása szerint kint volt egy másik személlyel a szakaszából, hogy meglátogassák egy barátjukat, aki az egyik toronyban őrködött. A barátok eltöltöttek egy kis időt csevegéssel, és mire elhagyták az őrséget, már késő volt, és a holdtalan éjszaka koromsötét volt, ami megnehezítette a visszajutást a lakóhelyükre, mivel nem volt náluk éjjellátó.
Eltévedtek, és úgy döntöttek, hogy visszamennek az őrtoronyhoz, hogy útbaigazítást kérjenek. Amikor ismét elindultak az éjszakába a komplexum felé, azt állítják, hogy susogást és lépteket hallottak, mintha valaki jönne mögöttük, de amikor odanéztek, nem volt ott senki. (1)
(1) - https://mysteriousuniverse.org/2022/02/
