Egy ősi vécét elemezve kiderült, hogy veszélyes paraziták sújtották egykor Jeruzsálem elitjét

A dél-jeruzsálemi ősi királyi birtokon talált 2700 éves pottyantós vécén még mindig láthatók annak a nyomai, ami régen egy parazitafertőzés ...

A dél-jeruzsálemi ősi királyi birtokon talált 2700 éves pottyantós vécén még mindig láthatók annak a nyomai, ami régen egy parazitafertőzés járvány lehetett.

A leletek azt sugallják, hogy még az ókori Jeruzsálem leggazdagabb lakói is, akik elég tehetősek voltak ahhoz, hogy egy melléképületet használjanak, gyakran szenvedtek bélférgektől. (1)

Míg a latrinákat és vécéket ma alapvető higiéniai szükségletnek tekintik, több ezer évvel ezelőtt talán nem ez volt a funkciójuk.

"A beltéri vécék jelenléte inkább kényelmi szempont lehetett, mint a személyes higiénia javítására tett kísérlet," - mondták a régészek.

"A vécé a gazdagság szimbóluma volt, olyan magánberendezés, amelyet csak a gazdagok engedhettek meg maguknak."

Állítólag Mezopotámiában találhatók a világ legrégebbi ismert vécéi, amelyek nagyjából 6000 évesek. A történelmi régiót, amely a mai Kuvait, Irak, Szíria, Irán és Törökország egyes részeit fedte le, "a civilizáció bölcsőjeként" ismerik, mivel itt találhatók az első mezőgazdasági területek.

Ahogy a vadászó-gyűjtögetők elkezdtek letelepedni a nagyobb városokba, kötelező volt egy kijelölt terület a vécézésre. Az átlagos gazdálkodó számára ez valószínűleg azt jelentette, hogy be kellett menni egy hulladékgödörbe, de néhány ritka esetben a gazdag egyének nagyobb magánélethez jutottak. A régészeti feljegyzések alapján azonban a magán melléképületek sok ezer évig luxusnak számítottak.

A jeruzsálemi mészkőfürdő egyike azon keveseknek, amelyeket megtaláltak. 2019-ben fedezték fel egy jól gondozott kertben, közvetlenül egy drága tárgyakkal teli nagy kastély maradványai mellett. Valószínűleg valakinek a tulajdona volt, akinek magas volt a társadalmi pozíciója.

A kőülés közepén lévő lyuk azt sugallja, hogy ez egy egyszerű pottyantós vécé volt, csak egy tartály a széklet felfogásához, de a kilátás egy másik dolog volt.

Innen a guggoló személy láthatta Dávid városát és a Templom-hegyet.

A régészek azt gyanítják, hogy a vécéülőkét egykor kőfalak és valószínűleg tető vették körül, bár a gyümölcs- és fenyőfák levegőben szálló pollenje arra utal, hogy valószínűleg ablakok voltak, vagy tető nélküli volt. Az is lehet, hogy a növényeket egyfajta légfrissítőként használták.

Bármilyen kellemes szaga is lehetett a kis helyiségnek, a paraziták jelenléte arra utal, hogy az akkori higiéniai körülmények rosszak voltak.

A mészkőből készült vécéülőke alatt a gondos elemzés négy különböző típusú bélféreg petéit tartalmazó ősi üledéket tárt fel.

A lelőhelyen az orsóférgek (Ascaris lumbricoides) és az ostorférgek (Trichuris trichiura) petéi voltak a legnagyobb számban. Mindkét bélparazita megfertőzheti az embert, ami a legsúlyosabb esetekben alultápláltsághoz és növekedési zavarokhoz vezethet.

Általában akkor terjednek át, ha véletlenül lenyelték a parazita férgeket vagy azok petéit tartalmazó emberi széklet nyomait. A bélbe kerülve a paraziták naponta több ezer petét képesek termelni emberi gazdáikban.

Gyógyszer nélkül hihetetlenül nehéz felszámolni ezeket a fertőzéseket egy populációban, különösen tiszta széklet eltávolító rendszer vagy kézmosó létesítmények nélkül.

A jeruzsálemi elit ürülékében található orsóférgek és ostorférgek jelenléte arra utal, hogy az emberi ürüléket nem higiénikus módon kezelték, feltehetően vízforrásokba juttatták, vagy a haszonnövényekre dobták, mielőtt visszakerültek volna az emberbe.

A megkövesedett pöcegödörben galandférgeket (Taenia sp.) is találtak, és mivel ezeknek a parazitáknak a marha- és sertéshúsban van egy köztes stádiuma, előfordulhat, hogy nem megfelelően főzött húson keresztül juthattak be az emberi szervezetbe.

A lelőhelyen talált végső peték a tűférgektől (Enterobius vermicularis) származtak - ez a legkorábbi feljegyzés ezekről a parazitákról az ókori Jeruzsálemben. A tűférgek a széklettel szennyezett kézzel terjednek, de a levegőben is lebeghetnek.

Egyes kutatók azt gyanítják, hogy ezek a főemlősöket fertőző férgek az emberiség hajnala óta kellemetlenek voltak számunkra, de mivel a petéik rendkívül könnyűek és kényesek, nem gyakran rögzítik őket a régészeti feljegyzésekben.

Talán a zárt mellékhelyiségek használata tovább terjesztette ezeket a levegőben is terjedő fertőzéseket.

Napjainkban a galandférgek, a tűférgek, az ostorférgek és az orsóférgek még mindig gyakori fertőzések az egész világon, de ha rendelkezésre állnak orvosi és egészségügyi létesítmények, könnyen kezelhetők.

Ezen intézkedések nélkül azonban az ehhez hasonló bélfertőzések könnyen járványokká fajulhatnak, ahogy az az ókori Jeruzsálemben is megtörtént.

"Az ehhez hasonló tanulmányok segítenek dokumentálni a területünkön előforduló fertőző betegségek történetét, és ablakot nyitnak az ókorban élő emberek életére," - mondja Dafna Langgut régész, a jeruzsálemi Tel Aviv Egyetem munkatársa. (2)

(1) - https://www.sciencedirect.com/science/
(2) - https://www.sciencealert.com/2-700-ye