A szerető kedvesség meditáció lelassítja a biológiai öregedést és védi a DNS-szálakat

A mai világban, ahol nincs pénz, ott nincs figyelem. Ez különösen igaz, ha az orvosi ipari komplexumról van szó, és ez az oka annak, hogy az...

A mai világban, ahol nincs pénz, ott nincs figyelem. Ez különösen igaz, ha az orvosi ipari komplexumról van szó, és ez az oka annak, hogy azon egészségügyi beavatkozások mögött meghúzódó tudomány, amely igen előnyös lehet, nem áll a mainstream orvoslás élvonalában.

Az elme-test kapcsolata az egyik ilyen egészségügyi beavatkozás. Egy 2019-ben közzétett tanulmány egyik azon sok közül, amely bebizonyította, hogy a mindfulness beavatkozások milyen hatással lehetnek az emberi biológiára. (1)

A címe: "A szerető kedvesség meditációja lelassítja a biológiai öregedést: Bizonyíték egy 12 hetes randomizált, kontrollált vizsgálatból," és a Psychoneuroendocrinology folyóiratban jelent meg.

A tanulmány azt sugallja, hogy a szerető kedvesség meditáció sejtszinten mérhető pozitív hatással van. A tanulmány azt vizsgálta, hogy a különböző típusú meditációk hogyan befolyásolták a telomerek hosszát, ami a fiziológiás öregedés mutatója.

A telomerek a DNS kromoszómáknak nevezett szálainak végein található védőkupakok, melyek idővel rövidebbek lesznek. A legtöbb esetben minél tovább öregszünk, annál rövidebbé válnak. Más környezeti mérgek, mint például a dohányzás és az egészségtelen szokások szintén hozzájárulnak telomerjeink rövidüléséhez.

Számos szokás és anyag azonban bizonyítottan lassítja ezt a folyamatot, sőt meghosszabbítja telomerjeinket, mint például a böjt, ami lényegében azt jelenti, hogy visszafordítjuk az öregedési folyamatot.

"A kronológiai kor és a biológiai kor nem azonos. Az előbbit években mérik, míg az utóbbit gyakran a telomerek hosszával indexálják," - magyarázták a szerzők. "A telomerek fokozatosan rövidülnek a sejtosztódással (azaz öregedéssel), de a telomeráz enzim pótolhatja vagy meghosszabbíthatja."

A vizsgálat 12 hétig tartott, és 176, 35 és 64 év közötti résztvevőből állt. Valamennyi résztvevőnek alig vagy egyáltalán nem volt meditációs tapasztalata, és beosztották őket egy 6 hetes szerető-kedves meditációs műhelybe, egy 6 hetes mindfulness meditációs műhelybe vagy egy várólistás kontrollcsoportba.

A kutatók a vizsgálat elején és végén vérmintákat gyűjtöttek, hogy megmérjék a telomerhosszt a meditációs beavatkozás előtt és után.

A mindfulness meditációs foglalkozás segített a résztvevőknek a jelen pillanatra összpontosítani, és nem ítélkező attitűdöt kialakítani. Egyszerűen arra használták, hogy az ember tudatosságát a jelen pillanatába vigye, míg a szerető-kedves meditációs műhely arra összpontosított, hogy segítse a résztvevőket meleg és barátságos érzések ápolásában mások iránt.

A kutatók azt találták, hogy a telomerek hossza mindenkinél lerövidült, ami normális, de a szerető kedvesség meditáció napi gyakorlata puffert hozott a hanyatlás ellen. A kutatók kifejtették, hogy a szerető-kedves csoportban "nem volt jelentős telomer rövidülés az idő múlásával".

Ezek az eredmények korrelálnak más tanulmányokkal, amelyek a meditációt és a telomerhosszt vizsgálták. A Cancer folyóiratban 2014-ben megjelent kutatás azt találta (2), hogy a telomerek megőrizték hosszukat azoknál a mellrák túlélőknél, akik éber meditációt gyakoroltak. Ezenkívül a Brain, Behavior and Immunity folyóiratban egy 2018-as tanulmány megállapította, hogy a telomerek hossza három hét után valóban megnőtt a meditációs elvonulás résztvevőinél. (3)

A hála érzése, amely része lehet egy szerető kedvesség meditációnak, az agy molekuláris szerkezetét is megváltoztatja. Idegképalkotási vizsgálatok kimutatták, hogy ez igaz.

"A hálás hozzáállás megváltoztatja az agy molekuláris szerkezetét, fenntartja a szürkeállomány működését, egészségesebbé és boldogabbá tesz bennünket. Ha boldognak érezzük magunkat, az érinti a központi idegrendszert. Békésebbé válunk és kevésbé leszünk reaktívak."

Ezen a területen további lenyűgöző kutatásokat végeztek a HeartMath Intézet tudósai. Kutatásaik azt is kimutatták, hogy az érzelmek nemcsak saját biológiánkban, hanem mások esetében is fontosak.

Rollin McCraty, a Heartmath kutatási igazgatója szerint:

"A kutatási eredmények azt mutatják, hogy miközben a szív koherenciáját gyakoroljuk, és szeretetet és együttérzést sugárzunk, szívünk koherens elektromágneses hullámot generál a helyi térkörnyezetbe, amely elősegíti a társadalmi koherenciát, akár otthon, munkahelyen, osztályteremben vagy asztal körül ülve. Ahogy egyre több egyén sugározza a szív koherenciáját, ez olyan energetikai mezőt épít fel, amely megkönnyíti mások számára a szívükhöz való kapcsolódást. Tehát elméletileg lehetséges, hogy elegendő számú egyéni és társadalmi koherenciát építő ember valóban hozzájárulhat a globális koherencia kibontakozásához." (4)

(1) - https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/311
(2) - https://acsjournals.onlinelibrary.wiley
(3) - https://www.sciencedirect.com/scienc
(4) - https://thepulse.one/2021/12/27/study