A NASA szondája "megérintette a Napot," amikor a történelem során először repült át a szoláris légkörön

Miután 2018-ban történelmi misszióra indult, hogy a Napot a légkörének közeli megismerésével tanulmányozza, a NASA Solar Parker szondája elő...

Váratlan anomáliát fedeztek fel a Holdon - Vajon mitől rozsdásodik égi kísérőnk?

A NASA egy hatalmas, egyre növekvő anomáliát követ nyomon a Föld mágneses mezejében

Elkészítették a legrészletesebb képeket a Nap felszínéről a legújabb napteleszkóppal Hawaiin

Miután 2018-ban történelmi misszióra indult, hogy a Napot a légkörének közeli megismerésével tanulmányozza, a NASA Solar Parker szondája először lépett be ebbe a régióba.

A szonda áthaladása a Nap felső légkörén, amelyet koronaként ismerünk, lehetővé tette a részecskék és mágneses mezők példátlan mintavételét, új fejezetet nyitva a naptudományban és a Naprendszer kialakulásának megismerésében.

A Parker Solar Probe 2018 augusztusában indult útnak azzal a céllal, hogy "megérintse a Napot," és elsődleges célja a napszelek tanulmányozása. Ezek olyan szubatomi részecskék folyamai, amelyek a légkörben képződnek, és kifelé robbannak, és magukkal viszik a Nap mágneses terét, hogy útközben befolyásolják bolygónkat és más égitesteket a Naprendszerben.

Ha tanulmányozzuk ezeket a napszeleket, amelyek évtizedek óta foglalkoztatják a tudósokat, reményeink szerint többet megtudhatunk arról, hogyan halad át az energia és a hő a Nap légkörén. Itt a szelek szubszonikusról szuperszonikusra gyorsulnak, és ennek a folyamatnak a jobb megértése ismereteket adhat arra vonatkozóan, hogyan alakult ki az élet a Földön, és hogyan jöttek létre más csillagok a világegyetemben.

A Nap felé tett útja során a Parker Solar Probe rekordok sorozatát állította fel, hogy a valaha készült leggyorsabb objektummá váljon 586 864 km/h sebességgel. Ezt a sebességet akkor érte el, amikor a múlt hónapban a Nap mellett repült el mindössze 6,1 millió km-re a felszínétől.

Az áprilisi, nyolcadik átrepülés adatai a napfelszín felett körülbelül 13 millió km-rel olyan körülményeket tártak fel, amelyek arra utalnak, hogy a szonda először haladt át a Nap légkörén. Ezt a pontot, ahol a légkör véget ér és a napszelek kezdődnek, Alfvén-kritikus felszínnek nevezik, és eddig a tudósok nem tudták pontosan, hol húzódik, bár a távoli képalkotások szerint valahol 6,9 és 13,8 millió km-es magasságban a felszín felett.

"A Naphoz ilyen közel repülve a Parker Solar Probe olyan körülményeket érzékel a naplégkör mágnesesen uralt rétegében - a koronában -, amilyeneket korábban soha nem ismertünk," - mondja Nour Raouafi, a Parker projekt tudósa.

"Mágneses téradatokban, napszéladatokban és vizuálisan a képeken bizonyítékot látunk a koronában való tartózkodásra. Valójában láthatjuk az űrszondát, amint átrepül a koronális struktúrákon, amelyek egy teljes napfogyatkozás során is megfigyelhetők."

Az adatokból az is kiderült, hogy az Alfvén kritikus felszínt ráncszerű tüskék és völgyek jellemzik, ahogy azt egyes tudósok előre jelezték. A kutatók azt remélik, hogy annak megértése, hogy ezek a tüskék és völgyek hogyan illeszkednek a felszínről érkező naptevékenységhez, hozzájárul annak megismeréséhez, hogyan hat a légkörre és a napszelekre.

Ahogy a szonda áthaladt a koronán, a pszeudostreamerek néven ismert jellegzetességekkel is találkozott, amelyek olyan masszív szerkezetek, amelyek napfogyatkozáskor a Földről is láthatók. A pszeudostreamerekben való tartózkodást a küldetéstudósok úgy írják le, mintha a vihar szemében lennénk, ahol csendesebb körülmények vannak és lassabb mágneses mezők által formált részecskék.

A szonda közeli találkozásának további jelentős eredménye, hogy a napszélben található cikcakk alakú szerkezeteket is megfigyeltek, amelyeket visszacsatolásnak neveznek, és a küldetés 2019-es adatai szerint bőségesen előfordulnak a Nap közelében. Az egyelőre ismeretlen, hogy hol keletkeznek, de a Parker Solar Probe legfrissebb információi egy kiindulási pontot mutatnak a Nap látható felszínének közelében, az úgynevezett fotoszférában.

A tudósok azt találták, hogy a visszacsatolások foltokban fordulnak elő, és úgy tűnik, hogy a fotoszférából kilépő mágneses tölcsérekhez igazodnak. Úgy vélik, hogy ezek a mágneses tölcsérek lehetnek azon helyek, ahonnan a napszél ered, különösen a gyorsabban mozgó formái.

"A visszacsatolással rendelkező régiók szerkezete megegyezik egy kis mágneses tölcsérszerkezettel a korona alján," - mondja Stuart Bale, a Kaliforniai Egyetem professzora. "Ezt várjuk el néhány elmélettől, és ez pontosan meghatározza magának a napszélnek a forrását."

Ahogy a szonda további közeli átrepüléseket hajt végre a Nap mellett, a tudósok arra számítanak, hogy többet megtudnak az ilyen típusú napjelenségekről. Ez magában foglalhatja a visszacsatolások tényleges létrejöttét, annak megértését, hogy a korona több millió fokra melegszik fel, és miért melegebb, mint az alatt lévő tényleges napfelszín. (1)

(1) - https://www.nasa.gov/feature/goddard/