Palermo kapucinus katakombái és leghíresebb múmiája, a 2 évesen elhunyt "Csipkerózsika"

Az embereket mindig is vonzotta valami a halálban. Egyes kultúrákban a halottak soha nem maradnak magukra, hanem továbbra is kapcsolatba lép...

Egy 3500 éves mumifikációs kézikönyvből több részlet is kiderült, hogyan végezték a balzsamozást

Egy 4200 éves halotti templomot és több mint 50 szarkofágot fedeztek fel a szakkarai nekropoliszban

Újabb 100 érintetlen koporsót mutattak be Egyiptomban, melyeket mintha csak tegnap temettek volna el

Az embereket mindig is vonzotta valami a halálban. Egyes kultúrákban a halottak soha nem maradnak magukra, hanem továbbra is kapcsolatba lépnek az élőkkel. Például egyesek őskultuszt állítottak fel, hogy emléket állítsanak elhunyt őseiknek.

Mások úgy vélik, hogy az élők médiumokon keresztül tudnak kommunikálni a halottakkal. Míg ezek az interakciós formák a halottakkal éteri formájukban foglalkoznak, az élők a halottak fizikai maradványaival is kölcsönhatásba lépnek. Ennek az interakciónak az egyik leggyakoribb módja a holttestek megőrzése.

Bár a leghíresebb múmiák az ókori egyiptomi civilizációhoz tartoznak, minden bizonnyal nem ők az egyetlenek, amelyeket az emberiség megőrzött. Különböző kultúrák eltérő időszakokban készítettek múmiákat. Az egyik lenyűgöző hely, ahol az emberek még mindig megcsodálhatják a múmiákat, a palermói kapucinus katakombák.

A kapucinus katakombák eredete

A palermói kapucinus katakombák Szicíliában, Olaszországban találhatók. A 16. században a palermói kapucinus szerzetesek felfedezték, hogy katakombáik olyan természetes tartósítószert tartalmaznak, amely elősegítette a halottak mumifikálását. Egyik tagjuk, Silvestro testvér volt az első, akit mumifikáltak.

Nyilvánvalóan egy különösen szent szerzetes volt, és testének megőrzése hasznos lehetett a zarándokok Palermóba csábításában. Amellett, hogy vonzotta a zarándokokat, felkeltette a helyiek figyelmét is, akik ugyanígy szerették volna, ha testüket megőrzik. Azóta több mint 8000 szicíliai - akik különféle társadalmi rétegek tagjai voltak - került mumifikálásra a katakombákban.

Csipkerózsika, a katakombák leghíresebb lakója

Az egyik legújabb és talán leghíresebb múmia egy kétéves kislányé, Rosalia Lombardoé. Rosalia akkor került a katakombákba, amikor 1920-ban meghalt. Teste olyan jó állapotban maradt fenn, hogy úgy néz ki, mintha csak aludna az üvegkoporsójában, ezért kapta a "Csipkerózsika" becenevet.

Kiváló állapotának titka néhány évvel ezelőtt derült ki, amikor felfedezték Alfredo Salafia balzsamozó kézzel írott emlékiratát. Ez az emlékirat feljegyezte azokat a vegyszereket, amelyeket Rosalia ereibe fecskendezett. Ezek a vegyszerek a formalin, a cinksók, az alkohol, a szalicilsav és a glicerin voltak. Feltételezik, hogy a cinksók voltak a leginkább felelősek Rosalia állapotának fenntartásáért.

A szerzetesek az elhunytak rokonaitól kapott adományokból tudták fenntartani a katakombákat. Minden új testet először egy ideiglenes fülkébe helyeztek, majd később állandó helyre költöztették. Amíg a pénz a szerzetesek zsebébe került, a holttest a megfelelő helyen maradt. Amikor azonban a rokonok abbahagyták a pénzküldést, a holttestet félretették egy polcra, amíg a fizetés meg nem történt. Úgy tűnik, hogy a katakombák meglepően hatékony módot jelentettek, hogy a szerzetesek bevételhez jussanak.

A mumifikált gyermekek történetének kutatása

2021 decemberében egy kutatócsoport megkezdi a kapucinus katakombák gyermekmúmiáinak első átfogó vizsgálatát. Dr. Kirsty Squires, a Staffordshire Egyetem bioarcheológiai docense azt tervezi, hogy feltárja, miért mumifikálták a gyerekeket, és milyen lehetett az életük. Dr. Squires a következőket mondta a projekt céljairól:

"Tekintettel arra, hogy ezt a temetési szertartást főleg felnőtteknek tartották fenn, szeretnénk megérteni, miért mumifikálták a gyerekeket. Meglehetősen pontos elképzelésünk van arról, hogy a társadalom felső rétegei közül kerültek ki, de ebben az időszakban nem tudunk sokkal többet a fiatalkorúak egészségéről, fejlődéséről vagy identitásáról. Ez a projekt alapvető adatokkal szolgál majd annak meghatározásához, hogy mely gyerekek részesültek mumifikálásban, és hogy ezt tágabb kontextusba helyezzük."



Az egyetem jelentése szerint a kutatók nem invazív módszerekkel negyvenegy mumifikált gyermek maradványait elemzik a 19. századból. Ezek a nem invazív módszerek magukban foglalják a hordozható röntgenkészülékek használatát, amelyekkel digitális képeket (röntgenfelvételeket) készítenek minden gyermekről tetőtől talpig. (1)

A röntgenfelvételek felhasználásával a csapat azt reméli, hogy meghatározhatják a gyermekek életkorát, nemét, valamint az esetleges kóros vagy traumás elváltozásokat. Ezek az információk betekintést nyújthatnak a gyerekek környezetébe és életkörülményeibe is, amit a kutatók összehasonlíthatnak más, nem mumifikált, de ugyanebben az időszakban Palermóban élő gyerekek életével.

"Ez egy igazán izgalmas lehetőség, hogy többet megtudjunk a késő modern Szicília életéről. Jelenleg korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre a gyermekek katakombákban való mumifikálásáról, ami azt jelenti, hogy kevés a kontextusa a fiatalkori múmiák bemutatásának. Kutatásunk segít a turistáknak és a szélesebb közönségnek többet megtudni a katakombákban elhelyezett gyerekekről és ennek a halotti rítusnak a kulturális jelentőségéről," - mondta Dr. Squires.

Végül a kétéves projekt a fiatalkorú múmiákról illusztrációkat is biztosít a tudósoknak, mivel a katakombákban tilos fényképezni, és a téma rendkívül érzékeny. Az egyetem sajtóközleménye szerint Eduardo Hernandez művész készíti el ezeket az illusztrációkat, amelyeket folyóiratokban, előadásokon, blogokban és olaszra és angolra lefordított oktatási csomagokban osztanak meg. (2)

(1) - https://www.staffs.ac.uk/news/2021/11/
(2) - https://www.ancient-origins.net/ancient