Egy 3500 éves mumifikációs kézikönyvből több részlet is kiderült, hogyan végezték a balzsamozást

Az ókori Egyiptomban a balzsamozást és a mumifikálást szakrális művészetnek tekintették, ami döntő fontosságú volt az elhunyt egyén gyors tú...

Az ókori Egyiptomban a balzsamozást és a mumifikálást szakrális művészetnek tekintették, ami döntő fontosságú volt az elhunyt egyén gyors túlvilágra való eljutása szempontjából. Úgy gondolják, hogy a technika titkait csak nagyon kevés személy kapta meg szóban.

A közelmúltig csak két ősi egyiptomi mumifikációs szöveget sikerült azonosítani.

Sofie Schiødt, a Koppenhágai Egyetem egyiptológusa ezért meglepődött, amikor egy rövid kézikönyvet talált a balzsamozásról, elsősorban a gyógynövényekre összpontosító szöveggel, magyarázza az egyetem sajtóközleménye. (1)

A szöveg, amelyen Sofie Schiødt dolgozott, a 3500 éves Papyrus Louvre-Carlsberg. Nevét onnan kapta, hogy a papirusz fele a párizsi Louvre Múzeumhoz tartozik, másik fele pedig a Koppenhágai Egyetem Papyrus Carlsberg gyűjteményének része.

Schiødt fordításának köszönhetően segített rekonstruálni a balzsamozási folyamatot. A Koppenhágai Egyetem sajtóközleménye rámutat, hogy a Schiødt új fordításában feltárt számos részlet nem volt jelen a két másik ismert dokumentumban, és a leírások rendkívül részletesek.

Emlékeztető segédeszköz az ókori egyiptomi balzsamozók számára

Schiødt szerint a tintával írt utasításokat emlékeztetőként olvashatták azok a szakemberek, akiknek tudniuk kellett a balzsamozás finomabb részleteit. Az olyan részleteket, mint a kenőcs recepteket és a különféle kötések felhasználását ismertették a szövegben.

"A szöveg egy izgalmas új információval szolgál a halott arcának balzsamozására vonatkozó eljárással kapcsolatban," - magyarázza Schiødt.

"Megtaláljuk az összetevők listáját egy olyan módszerhez, amely nagyrészt növényi alapú aromás anyagokból és kötőanyagokból áll, amelyeket folyadékká főznek, és amelyekkel a balzsamozók egy darab vörös vászont vonnak be."

"A vörös vászon ezután az elhunyt arcára került, hogy illatos és baktériumellenes anyagokat tartalmazó védőgubóba zárja. Ezt a folyamatot négy napos időközönként megismételték."

Bár ezt az eljárást korábban nem azonosították, az egyiptológusok több múmiát is megfigyeltek ugyanabból az időszakból, mint a kézikönyv, amelyek arcát szövet és gyanta borította.

A négy napos intervallumokból álló balzsamozási folyamat felvázolása

A Papyrus Louvre-Carlsberg kézikönyv azt is meghatározza, hogy a folyamatot négy napos intervallumokra osztották, és négy naponként dolgoztak a múmián a balzsamozók. Ezeket a napokat 17 alkalommal jelölték meg, amikor a múmia rituális kezelésének folyamata zajlott. Az utolsó két nap rituáléi jelentették a balzsamozási időszak befejezését.

"A balzsamozás, amelyet a sír közelében felépített, erre a célra kialakított műhelyben hajtottak végre, 70 nap alatt zajlott, amelyeket két fő időszakra osztottak - egy 35 napos szárítási és egy 35 napos csomagolási időszakra," - magyarázza Schiødt.



"A szárítási időszakban a testet száraz nátronnal kezelték kívül és belül egyaránt. A nátron kezelés a balzsamozás negyedik napján kezdődött a test megtisztítása, a szervek és az agy eltávolítása, valamint a szem összeesése után," - folytatja.

"A második 35 napos időszakot az elhunyt kötésekkel és aromás anyagokkal való beburkolásának szentelték. A Papyrus Louvre-Carlsbergben leírt arcbalzsamozás ehhez az időszakhoz tartozott."

Természetesen a pazar 70 napos balzsamozási időszakot csak az egyiptomi királyoknak és a nemességnek tartották fenn. Schiødt megállapításai egy elkápráztató bepillantást engednek egy ősi világba, amely tisztelte elhunyt királyait. A papirusz kézikönyv teljes fordítását 2022-ben tervezik közzétenni.

(1) - https://news.ku.dk/all_news/2021/02/