Egy pszichikus gyilkos titokzatos esete, aki az elméjével képes volt ölni

A "pszichikai képességek" néven ismert jelenségek között sokféle adottság létezik. A tisztánlátástól a médiumi képességig, a jövő ...

Az egészséges bél titka egyszerűbb, mint gondolnád

Finnország a nem túl távoli jövőben vegetáriánus nemzetté válhat, ha az élelmiszer fogyasztási trendek így folytatódnak

A növényi lektinek, melyek emészthetetlenek az emberi szervezet számára, akár meg is betegíthetnek

A "pszichikai képességek" néven ismert jelenségek között sokféle adottság létezik. A tisztánlátástól a médiumi képességig, a jövő előrejelzéséig, és az olyan őrült készségekig, mint a tárgyak mozgatása és a távolbalátás, számtalan példa és bizonyíték áll rendelkezésünkre.

Ezek közül az egyik kísérteties képesség az, hogy valaki meg tud ölni egy másik embert az elméjével. Az ilyen esetek ritkábbak, de minden bizonnyal léteznek, amire jó példa egy bizarr eset, amikor egy nő azt állította, hogy képes az elméjével gyilkolni.

Az Anna Bonus néven ismert nő 1846 szeptemberében született Stratfordban, az angliai Essexben 12. gyermekként egy gazdag családban, amelyben kiváltságos életmódot folytatott, annak ellenére, hogy sápadt és beteges gyermek volt.

Fiatalkorától kezdve pszichés képességekkel rendelkezett, mindenféle állattal elképesztő kapcsolatot alakított ki, és azt mondták, hogy pszichés látomásai is vannak, beleértve az emberek halálának előrejelzését, akinek az egyik családtagja szerint "született látó, aki megjósolja az emberek karakterét és vagyonát".

Emiatt kissé különös gyermek volt a körülötte lévőkhöz képest, és idejének nagy részét apja könyvtárában töltötte, és mohón olvasott mindent, ami a kezébe került. Rendkívül ragyogó és kreatív elme volt, és regényt írt már 13 éves korában "Beatrice: A korai keresztények meséje" címmel, és ahogy felnőtt, mély érdeklődést tanúsított az okkult világ iránt.

A spiritualizmus tanulmányozását Miss Florence J. Theobold Hastings gyámsága alatt végezte, és rendszeresen részt vett szeánszokon és médiumi találkozókon.

Ahogy vonzó felnőtt nővé vált, sok férfi üldözte, amire úgy tekintett, hogy elvonja a figyelmét tanulmányaitól, ezért 21 éves korában feleségül ment unokatestvéréhez, egy Algernon Kingsford nevű anglikán lelkészhez, akivel megállapdott, hogy szabad és önálló marad a biztonsága érdekében.

Többnyire cölibátusban és plátói kapcsolatban éltek, bár volt egy Eadith nevű lányuk. Ezekben az években Anna folytatta az írást, végül megvásárolta a The Lady's Own Paper folyóiratot, felvállalta a teozófia spirituális gyakorlatát, feminista és vegetáriánus lett, majd 1873-ban beiratkozott orvosi tanulmányokra Párizsban, hogy ne csak dacoljon egy olyan rendszerrel, amelyben a nők ritkán vesznek részt, ha egyáltalán bekerültek a felsőoktatásba, hanem azért is, hogy megszerezze a tudományos ismereteket az érveléshez és a vegetáriánus étrend támogatásához.

Mindazonáltal okos és ügyes tanulónak bizonyult, magas pontszámokat ért el, de egy dolog, amit nem tudott megemészteni, az élveboncolás volt. Abban az időben ez az orvosi tanulmányok döntő fontosságú eleme volt, de nem volt hajlandó részt venni ezekben, mivel úgy tekintett rá, mint valami hidegvérű gyilkosságra. Annyira erősen érezte ezt, hogy gyakran felajánlotta magát az állatok helyett, és aktívan tiltakozott a gyakorlat ellen, de mindez süket fülekre talált. Az állandó depresszió és elhagyatottság forrása lett számára, az érzéstelenített állatok kiáltását elviselhetetlennek tartotta.

Fő ellensége ezen a területen Claude Bernard fiziológus professzor volt, aki annak idején Európa elsődleges szakértője és híve volt ennek a területnek. Úgy tűnt, nagyon örül az egésznek, és gyakran megmagyarázta annak érdemeit és tudományos értékét. Anna gyakran panaszkodott annak, aki meghallgatta, hogy Bernard egy szadista, gonosz őrült, és alig bírta elviselni, hogy egy szobában legyen vele.

Ez odáig fajult, hogy amikor 1877 decemberében Bernard előadást tartott, amely során elmagyarázta, hogyan sütött lassan halálra állatokat a testhővizsgálat során, ez volt az utolsó csepp a pohárban Anna számára, ami arra kényszerítette, hogy felugorjon a székéről és felkiáltson: "Gyilkos!", mielőtt elviharzott volna.

Elmondása szerint, amikor elhagyta az előadótermet, minden akaratával meg kívánta őt ölni egy "lelki villámcsapással," majd állítólag elájult. E baljóslatú és furcsa epizód után Bernard hirtelen és megmagyarázhatatlanul megbetegedett és elhunyt.

Azt állította, hogy pszichikai erejét felhasználva csapott le Bernardra, de ezzel még nem fejezte be. Hamarosan találkozott egy Paul Bert nevű orvossal, aki Bernardhoz hasonlóan gondolkodott. Miután azt állította, hogy ismét alkalmazta a "spirituális villámcsapását," Bert meglehetősen hirtelen 1886 novemberében meghalt. Akár véletlen volt, akár nem, Anna számára egy jel volt, hogy birtokában van egy olyan erőnek, amivel képes lelkileg lesújtani ellenségeire és az állatok kínzóira.

Az a kísérlete, hogy pszichikai képességeivel megölje a neves Pasteurt, nem egészen a tervek szerint alakult. 1886 novemberében Pasteur párizsi laboratóriumába indult, de útközben heves zivatarba került, amitől csontig átfagyott, majd tüdőgyulladást kapott, ami egész életére rányomta bélyegét. Ezután tuberkulózisos lett.

Ez bizonyára megszakította Pasteur megölésére irányuló pszichikai gyilkossági kísérletét, mert bár akkoriban majdnem meghalt egy hirtelen megmagyarázhatatlan betegségben, hamarosan teljesen felépült, majd 1895-ig élt és dolgozott. Anna egészsége azonban fokozatosan romlott, míg végül 1888. február 22-én meghalt, és magával vitte a sírba vélt képességeit és titkait. (1)

(1) - https://mysteriousuniverse.org/2021/10/the