Egy 2004-ben beadott szabadalom azt részletezi, hogyan képes az ember átmenni a falon és más szilárd tárgyakon

Egy John Quincy nevű feltaláló egy furcsa szabadalmat nyújtott be még 2004-ben, ami arról szól, hogy a találmánya egy olyan képzési rendszer...

Egy John Quincy nevű feltaláló egy furcsa szabadalmat nyújtott be még 2004-ben, ami arról szól, hogy a találmánya egy olyan képzési rendszer, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy elegendő hipertér energiához jusson a test fizikai dimenzióból való kiszakítása érdekében, hogy átmehessen szilárd tárgyakon, például fa ajtókon keresztül.

A szabadalmi leírás szerint az ember egy hipertér-energia lény, amely 67% vizet tartalmazó fizikai tartályban vagy testben él. Ez a magas vízmennyiség teszi lehetővé ezt a találmányt. (1)

A hipertér-energia lény a dimenziónkból kap energiát a test hosszában futó hét örvényen keresztül. Minden örvény külön hipertér dimenzióhoz kapcsolódik, amelynek megvan a maga sajátos frekvenciája.

Ez az elrendezés hét moduláris energiakomponens kifejlesztését teszi lehetővé.

A történelmi feljegyzések kutatása során kiderült, hogy az 1500-as években Peruban található Santo Rosario kolostor egyik szerény szerzetese, San Martin de Porres szintén kifejlesztette azt a képességet, hogy át tudjon menni az ajtókon.

Boldoggá avatását megelőzően sok tanú állt elő, hogy elmesélje rendkívüli képességét. Például egy tanú, aki a kolostorban dolgozott, felkereste San Martint a lakhelyén, hogy enni kérjen.

Amikor odaért látta, hogy San Martin néhány gyógyszerrel távozik, nyilvánvalóan azért, hogy valakit meggyógyítson. A tanú a helyiség nyitott ajtaja előtt várta visszatérését.

Miután várakozott egy ideig, anélkül, hogy bármi más elvonta volna a figyelmét, látta, hogy a tiszteletreméltó Martin testvér a szobáján belülről jön kifelé és nevén szólítja. A szemtanú megrémült, mert nem értette, hogyan lehetséges ez.



A szabadalom szerint ez a találmány a vízmolekula, valamint a tér és a hipertér közötti határ egy figyelemre méltó összefüggésén alapul. A vízmolekula tömege megegyezik a vízmolekula energiájával ezen a határon.

Mivel a test 67% vízből áll, a test úgy ül ezen a határon, hogy az energia további növekedése a testet a fizikai dimenzióból a hipertérbe mozgatja.

Mivel az emberek valójában fizikai testekben élő hipertérbeli lények, a test ezen dimenzióból való elmozdításához szükséges további energia a hipertér lény energiájának növeléséből származik.

Ennek az energiának az egyik forrása a megfelelő sebességgel végzett járásból származik annak érdekében, hogy nagy hipertér energia örvényt hozzon létre, amely az energiát a hipertér lénybe áramoltatja.

Ez a megnövekedett hipertér-energia lehetővé teszi az ember számára, hogy a fizikai dimenzión kívül átmenjen a tömör fa ajtókon.



Mivel az ajtó és a személy két, kissé eltérő dimenzióban van ugyanabban a pillanatban, úgy tűnik, hogy az illető személy belép az ajtón. A zárt ajtón való áthaladás után az illető visszatér a dimenziónkba, és megjelenik a zárt ajtó belső terében.

Ezen információk és számos kísérlet eredménye alapján ez a találmány nagy örvényt hoz létre, amikor egy személy a mellkasán keresztezett kézzel egy bizonyos sebességel jár.

A megfelelő járási lendületet egy számítógépes program hozza létre, amely megadja a személy súlyát, a cipője hosszát és az elvégzendő lépések számát.

Ezután a program kinyomtat egy mintát, amely megmutatja a lábnyomokat, ahová az illetőnek lépnie kell minden másodpercben. Amikor egy személy elegendő energiát nyer ezekből a módszerekből, az illető képessé válik arra, hogy belépjen a hipertérbe.

(1) - https://patents.google.com/patent/US2006