A gondolatfotózás furcsa jelensége, amikor az elme közvetlen hatást képes gyakorolni az anyagi tárgyakra

A modern időkben a fényképezés mindenütt jelen van. Szinte mindenkinek van egy fényképezőgépe a zsebében, bármikor, soha nem látott döbbenet...

A modern időkben a fényképezés mindenütt jelen van. Szinte mindenkinek van egy fényképezőgépe a zsebében, bármikor, soha nem látott döbbenetes sebességgel oszt meg fényképeket és tölt fel az internetre.

Mégis, amit ma természetesnek veszünk, az hosszú, gyakran furcsa történettel rendelkezik, számos kitérővel az út során.

Ezek egyike az az ötlet, hogy mentális, közvetlenül az elméből származó képekről fényképeket lehessen készíteni, és itt egy igazán furcsa jelenséggel találkozunk, amelyet a mai napig vitatnak és beszélnek róla.

A ma "gondolatfotózásnak," más néven "pszichikus fotózásnak" nevezett jelenség lényegében az a koncepció, hogy az elme képei kivetíthetők, hogy filmre vagy lemezre, vagy akár más tárgyakra, például papírra vagy akár kőre is rögzíthetők.

Alapvetően az az elképzelés, hogy a mentális képek bizonyos eszközökön ugyanolyan biztosan megőrizhetők, mint bármely más fényképészeti folyamat, bár elrugaszkodottnak tűnhet, már régóta létezik.

Az a koncepció, hogy a mentális képek fókuszálhatók és átkerülhetnek ilyen tárgyakra, nem különösebben új gondolat, amely már a 19. században megjelent.

1893-ban a híres feltaláló és újító Nikola Tesla is beszélt már erről, eljátszva azzal a gondolattal, hogy olyan gépet kellene létrehozni, amely lehetővé teszi az elmében lévő gondolatok és képek kivetítését egy olyan eszközre, mint egy televízió. Tesla a következőket mondta vad elméletről:

"Meggyőződésemmé vált, hogy a gondolatban kialakult határozott képnek reflexes cselekvéssel egy megfelelő képet kell létrehoznia a retinán, amelyet egy megfelelő készülékkel olvasni lehet. Ezzel eljutottam a televíziós rendszeremhez, amelyet annak idején bejelentettem. Az volt az elképzelésem, hogy egy mesterséges retinát alkalmazok, amely a látott kép tárgyát érzékeli, egy látóideget és egy másik retinát a reprodukció helyén."

Tesla soha nem készítette el az elképzelt gépét, és a gondolatfotózás ebben az időben még mindig homályos dolog volt.

1910-ben Tomokichi Fukurai, a japán Tokiói Egyetem pszichológiai adjunktusa kísérleteket folytatott az általa "nensha"-nak vagy "szellemfotózásnak" nevezett állítólagos jelenséggel pszichikus nők egy csoportjával, akik transzba kerülve állítólag képeket hoztak létre fényképlemezeken, köztük ábrákat és a japán írás karaktereit.

Fukurai később ezeket a képeket "gondolatfotóknak" nevezte, és bár munkáját soha nem vették túl komolyan, többnyire tudománytalannak, sőt csalónak tartották, ennek ellenére a koncepció bekerült a köztudatba és népszerűvé vált.

Függetlenül attól, hogy Fukurai valóban előállította-e ezeket a titokzatos képeket vagy sem, sokan mások léptek a nyomdokaiba, hogy megpróbálják saját gondolatfotóikat létrehozni.

Egy feltételezett gondolatfotózó egyik legismertebb esete az 1960-as évekből származik, amikor Ted Serios, egy chicagói szálloda londinere azt állította, hogy tudatának erejével képeket tud készíteni kidolgozatlan Polaroid filmre.

Azt állította, hogy csak egy kis gumiból vagy papírból készült csőszerű eszközt kellett tartania a homlokához és koncentrálnia, miközben a kidolgozatlan Polaroid filmre irányította a figyelmét.

Serios azt is állította, hogy a képek egy "portálon" keresztül jutottak el az elméjébe, és valójában nem látta őket, amikor filmre kerültek. Ezek a furcsa állítások felkeltették a denveri székhelyű pszichiáter, Jule Eisenbud figyelmét, aki úgy döntött, hogy próbára teszi Seriost.

Bár Serios bemutatói nagyon színházi jellegűek voltak, és előttük általában teljesen berúgott, az Eisenbud által végzett állítólagos ellenőrzött kísérletek tucatjai nem találtak bizonyítékokat trükkökre vagy csalásokra.

Eisenbud arra a következtetésre jutott, hogy Serios igazat mondott, hogy ereje valódi, és egy egész könyvet írt róla "Ted Serios világa: Egy rendkívüli elme 'gondolatfotózási' tanulmányai" címmel.

A könyv akkoriban meglehetősen nagy sikert aratott, és nagy nyilvánosságot jelentett Eisenbud és Serios számára, de a szkeptikusok figyelmét is felkeltette.

Úgy gondolták, hogy kézi trükköket vagy fényképészeti lencsét, vagy valamilyen más fotó módosító eszközt használt a képek létrehozásához, és azt is állították, hogy amit mond, az fizikailag lehetetlen.

A kanadai-amerikai színpadi mágus és tudományos szkeptikus, James Randi, aki egész karrierjét a paranormális és áltudományos állítások megcáfolására tette fel, a következőket mondta Seriosról:

"Ha Serios úr nem alkalmazott trükk módszert, akkor a fizika összes szabályát, különös tekintettel az optikára, mindazt, amit a tudomány az elmúlt évszázadokban kifejlesztett, át kell írni, hogy megfeleljen Eisenbud véleményének. Ilyen felülvizsgálatokat azonban nem találtak szükségesnek."

Függetlenül attól, hogy a gondolatfotói valósak voltak-e vagy sem, megtekinthetők a Marylandi Egyetem Különleges Gyűjteményében.

1978-ból származik Masuaki Kiyota japán pszichikus esete, aki azt állította, hogy sok más állítólagos pszichokinetikai ereje mellett képeket tud az elméjéből filmre vetíteni.

Kiyota beleegyezett abba, hogy szigorú laboratóriumi körülmények között tesztelje Londonban a Granada Television, de képtelen volt bizonyítani feltételezett képességét.

Néhány rendellenes képet tudott előállítani, de csak akkor, amikor 2 órán keresztül egyedül maradt a filmmel.

Ez aligha lenyűgöző, de továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy képes a gondolatfotózásra, csak hogy ez az erő jön és megy, és állítása szerint nem irányíthatta azt. A későbbi években végül beismerte, hogy állítólagos gondolatfotói csalások voltak.



Egy másik híres példa arra, hogy valaki kipróbálta a gondolatfotózást, a híres pszichikus Uri Geller volt.

1995-ben Geller egy 35 mm-es fényképezőgépet kezdett használni az előadásaiban, amin rajta volt az objektívsapka, amelyet a homlokához tartott, miközben azt vizualizálta, amit a filmen meg akart jeleníteni.

A kidolgozott képeken rendellenes homályos formák és árnyékok valamint fények jelentek meg, de a szkeptikusok azt állították, hogy Geller valószínűleg valamilyen rejtett optikai eszközt vagy már exponált filmet használt az illúzió létrehozására.

Vajon a gondolatfotózás valóban lehetséges? A szkeptikusok azt állítják, hogy ezek a képek a lemezek vagy a film manipulálásának, kettős nyomtatásnak, dupla expozíciónak és kémiai eljárásoknak, valamint filmfeldolgozási hibáknak, lencse vagy vakutükröződéseknek, vagy egyéb hibáknak az eredményei, eseleg szándékos csalásnak a következményei.

Mégis sok olyan kép létezik, amelyek alapján azt lehet mondani, hogy a jelenség valóságos, így a gondolatfotózás titokzatos művészete nem halt meg. (1)

(1) - https://mysteriousuniverse.org/2021/03/