Egy Egyiptom szakértő bele akar fúrni a nagy piramisba, hogy végre kiderüljön, hogyan építették fel

A Gízai-fennsíkon található csodálatos struktúrát vélhetően nagyjából 4500 évvel ezelőtt építették Hufu fáraó számára. Különböző elméletek s...

Egyiptom és az elfeledett ősi technológia, amit még ma sem tudnak megmagyarázni a tudósok

Rejtett alagutak és portálok - Fény derült a Gízai-fennsík alatt található titkos világra

Az új világ első városa? - Caral civilizációja Amerikában 1000 évvel korábban jött létre, mint az első kultúra, amit korábban felfedeztek

A Gízai-fennsíkon található csodálatos struktúrát vélhetően nagyjából 4500 évvel ezelőtt építették Hufu fáraó számára. Különböző elméletek születtek azzal kapcsolatban, hogy a negyedik dinasztia egyiptomi népének hogyan sikerült olyan remekművet létrehozni, amely kiállta az idő próbáját, és nagyrészt érintetlen maradt.

A legtöbb régész úgy véli, hogy a nagy piramis felépítésére körülbelül 2,3 millió mészkőtömböt vágtak ki és szállítottak el a közeli kőbányából, és egy nagy külső rámpa segítségével illesztették őket a helyükre.

Azonban Peter James építőmérnök szerint ez "nonszensz," aki az elmúlt 14 évben a Cintec nevű társaságával Egyiptom történelmi épületeinek és templomainak megőrzésén fáradozott.

"A piramisok megmentése: Huszonegyedik századi mérnöki munka és Egyiptom ősi emlékei" című könyvében azt állítja, hogy "az elmélet feltételezéseken alapszik".

James úgy véli, hogy a szakértők túlbecsülték a blokkok számát.

Ehelyett ő egy másik elmélettel állt elő, kijelentve, hogy a módszer az lehetett, hogy "a belső részét kezdetben nagy tömbökből építették meg az alap terülének megszilárdítása érdekében".

Úgy véli, hogy az egyiptomiak ezután "belső rámpákat" használhattak a falak megépítéséhez, és a belső teret "apró kövekkel és minden olyan szeméttel tölthették fel, amelyet az építők el akartak rejteni és amit hatékonyan lehetett használni".

Kifejtette: "A külső magnak nagyobb vastagsága lehet az alján, és valamivel kisebb, ahogy a szerkezet a csúcsán egyetlen blokkra szűkül."

"Ezeket a belső maggal párhuzamosan építhették, de kissé alacsonyabban, hogy megkönnyítsék a nagyobb tömbök elhelyezését, amelyeket az egyik középen kialakított bejáraton keresztül mozgathattak felfelé az utakon."

"A rámpáknak nem kellett túl szélesnek lenniük, és kis pálmafák is lehettek a felületbe ágyazva, amelyek csúszó mechanizmust biztosítottak a kézművesek számára a kövek szállításához és elhelyezéséhez."

"Amint a piramis egyre magasabb lett, a külső magkövek mérete csökkent, és az emelkedő rámpákat a magtömbök szállításához szükséges szöghöz és mérethez igazították."

James úgy véli, hogy "a belső kitöltés anyagok keveréke, és nem a külső magon látható tömbmunka".

Sőt, a newport-i mérnök ajánlatot nyújtott be az egyiptomi hatóságokhoz, hogy elméletét bizonyítsa.

"Van egy egyszerű módja ennek az elméletnek a bizonyítására, és önként vállalnám, hogy a munkát ingyenesen elvégzem az egyiptomi hatóságok előtt," - mondta James.

"Gyémántfúróval 100 mm-es magfuratokat készítünk a piramisba változó magasságban, 20-30 méter mélységig, és fúrási naplót adunk a furatok teljes tartalmáról, hogy megállapítsuk a kitöltés valódi jellegét."

"A fúrást a legújabb szárazfúrási technikával végeznénk, hogy megakadályozzuk a piramis károsodását, és a magot a külső megjelenésének megfelelően helyreállítanánk."

"Az egész beavatkozást egy kamera segítségével katalogizálnánk, hogy rögzítsük a fúrt lyukak teljes hosszát."

"A lyukakat megfelelő mészhabarccsal lehetne kijavítani."

(1) - https://www.express.co.uk/news/world/13683