Az e heti amerikai válság középpontjában álló beteg politika még Donald Trumpnál is mélyebbre nyúlik

Az e heti washingtoni felkelés sokkoló, de egyáltalán nem meglepő. Ez egy hosszú, mély kibontakozás része Amerikában. A Capitolium épületét ...

Az e heti washingtoni felkelés sokkoló, de egyáltalán nem meglepő. Ez egy hosszú, mély kibontakozás része Amerikában.

A Capitolium épületét megrohamozó dühös tömegek egy megtört országot tükröznek, ahol emberek tízmilliói cserélték le az amerikai álmot az amerikai vérontásra, és már nem tudják, mi az igazság.

Az amerikai politika, az üzleti élet és a média bűnrészessé vált abban, hogy az Egyesült Államok eljutott eddig a pillanatig.

Az ország szomorú eseményei, amely egykor a demokrácia őrzőjének számított - ami mindig is vitatható volt -, most darabokra tépve feltárta képmutatását.

George W Bush volt elnök szerint ez egy "beteges és szívszorító" támadás a demokrácia ellen. Amerika szerinte már egy "banánköztársaságra" hasonlít.

De ezek a szavak egy olyan embertől származnak, aki ürügyként használta az iraki invázió végrehajtásához Szaddám Huszein állítlagos tömegpusztító fegyvereit.

Hazugsága több mint 100 000 iraki halálához vezetett, felforgatta a Közel-Keletet, véget nem érő konfliktusokat indított el, és 2 billió dollárba került.

Bill Clinton szerint az amerikai Capitolium elleni támadást Donald Trump négyéves "mérgező politikája" táplálta.

Ő az a Clinton, aki elnökként megszégyenítette a Fehér Házat, hazugságba keverte magát, és a második elnök lett, aki ellen alkotmányos vádemelés indult; Donald Trump lett a harmadik.

Míg Trump a választási csalásokkal kapcsolatos összeesküvéseit hangoztatta, emlékezzünk arra, hogy Hillary Clinton azt mondta a demokratáknak, hogy egy "hatalmas jobboldali összeesküvés" megpróbálja elpusztítani férje elnökségét.

Amerika mindig is az összeomlás szélén táncolt

Az amerikai politikai vezetők évtizedek óta lazán játszanak az igazsággal, elmélyítik a pártos megosztottságot és haragot szítanak a támogatóik között.

Trump kihasználta ezt a beteg politikát: Richard Nixon Watergate hazugságaitól és korrupciójától kezdve Bushig és Clintonig az út Donald Trumpig vezet.

Az elnök veszélyes téveszmeinek és őrült híveinek emlékeztetniük kell őket arra, hogy Amerika mindig az összeomlás szélén egyensúlyozott: egy nemzet, amely válságban született és történelme tele van vérontással.

Ne felejtsük el, hogy a forradalom hozta létre, polgárháború szakította szét, és látta, hogy az elnökeit meggyilkolják.

Az 1960-as éveket erőszak, lázadás és politikai gyilkosságok jellemezték, és fellobbantották a megosztottság és a törzsi vallás lángját.

Amerika egy örökös kulturális háborúba zárta magát, melyet az osztályok, a faj és a hit téppet szét.

Michael Cohen politikai író a mai rossz közérzetet Nixon 1968-as megválasztására vezeti vissza, ezt az időszakot "forgatagnak" nevezi, a zűrzavar erőszakos örvényének.

Az amerikaiak harci vonalakat hoztak létre, egymást túlkiabálva a fekete állampolgári jogok, a melegek közötti egyenlőség, a családi értékek, a fegyvertörvények, az abortusz vagy a feminizmus miatt.

Ez az év mély hasadást tárt fel az amerikai nép körében, és ez mélyen átalakította a politikát. A demokraták elvesztették a fehér munkásosztályt, amelyet az egyre konzervatívabb és vallásosabb republikánus jobboldal szippantott fel.

Trump nem tett úgy, mintha mindenkiért kormányozna

Trumpnak igaza volt, amikor azt mondta: "Ez az ország komolyan megosztott volt, mielőtt ideértem."

Legalább az előtte lévő elnökök szájbarágósan tisztelték az egységet. Trump soha nem tett úgy, mintha mindenki érdekében kormányozna.

Az ország megérett a politikai opportunizmusra: a mi és ők populizmusa táplálja a félelmet, a szorongást és kihasználja a rasszizmust.

Matt Taibbi újságíró a "Hate Inc." című könyvében azt mondja, hogy a hírmédia függőséget és szorongást vált ki, egymással szembe állítva az embereket, miközben gyakran nem tudják elszámoltatni a hatalmat.

A nagy kábeltelevíziós műsorszolgáltatók szerinte politikailag pártosak, mindegyik a saját igazságait visszhangozza.

Nem csoda, hogy az amerikaiak elvesztették az igazságba vetett hitet és az intézményekbe vetett bizalmat.

A növekvő egyenlőtlenség megtörte az országot, a dolgozó szegényeket hátrahagyták, miközben a hatalom és a vagyon az "amerikai meritokráciának" titulált kezekben koncentrálódik.

A 2008-as pénzügyi összeomlás az országot szegényebbé és mélyen sebzetté tette; az egyszerű amerikaiak elvesztették otthonaikat és munkájukat, míg a gazdag bankárokat megmentették.

Anne Case és Angus Deaton közgazdászok kutatása szerint a széttört családok, a drogfüggőség, a növekvő öngyilkosság, a csökkenő bérek vagy az egyáltalán nem létező munka törte darabokra Amerikát.

A szokásos politikához való visszatérés már nem elég

Trump hamarosan távozik hivatalából, és a demokraták most a képviselőházat és a szenátust is ellenőrzik.

Joe Biden-nek lehetősége van változásokat hozni Amerikában, de semmi, amit eddig mondott, nem ad nekünk semmiféle bizalmat, hogy meg tudja fordítani a 40 éves sodródást, elkeseredést és csalódást.

A héten történt súlyos incidensek után ugyanazokat a régi közhelyeket hangoztatta. Ez a válság azonban többet igényel, mint Biden vonzódása a tisztességhez és a konszenzushoz. A politikához való visszatérés a szokásos módon már nem elég.

Amerika olyan nemzetként jelenik meg, amely elutasítja, hogy kormányozzák. Egyesek "puccsnak" vagy "lázadásnak" nevezték a hét eseményeit, és vannak, akik szélesebb konfliktustól tartanak.

Ideje felbontani az uniót?

Tehát merre tart Amerika? Richard Kreitner író a "Break it Up" című új könyvében azt mondja: "Soha nem volt semmilyen garancia arra, hogy az ország fennmarad, és most sincs."

Kreitner emlékeztet arra, hogy Amerika mindig is az összeomlás veszélyével élt. A kezdetektől fogva voltak olyanok, akik már akkor is elhitték, hogy az unió túl nagy ahhoz, hogy egyben maradjon.

Az ország kompromisszumok révén élte túl, és amikor ez az 1860-as években kudarcot vallott, az amerikaiak háborút indítottak egymás ellen.

Ma egy olyan országról van szó, amelynek elektori kollégiumi rendszere figyelmen kívül hagyhatja a népakaratot, és amelynek legfelsőbb bírósága politikailag elfogult, ahol a hatalmat családi örökségként tartják meg és adják át.

Kreitner szerint túl nagy a tét az önelégültség miatt. Szerinte az amerikaiaknak "újjá kell teremteniük" országukat.

Az alkotmány átdolgozásra szorul. A kongresszus nem működik, a Ház nem igazán reprezentatív és a Szenátusnak túl nagy a hatalma.

Az ország mély egyenlőtlenségei tönkreteszik Amerika ígéretét. Újra el kell osztani a vagyont, és fel kell karolni azokat, akiket hátrahagytak.

Kreitner könyve nem felszólítás Amerika megszüntetésére, hanem figyelmeztetés arra, hogy ennek mi lehet a vége. Az elmúlt hét után időszerű és kijózanító olvasmány. (1)

Stan Grant, ausztrál újságíró és nemzetközi elemző

(1) - https://www.abc.net.au/news/2021-01-10/