A Hubble teleszkóp drámai felvételeket rögzített egy csillagról, amely szó szerint a semmi közepén robbant fel

Az univerzum megszámlálhatatlan csillagáról azt gondolhatná az ember, hogy robbanásszerű haláluk meglehetősen gyakori. Azonban ritkán láthat...

Az univerzum megszámlálhatatlan csillagáról azt gondolhatná az ember, hogy robbanásszerű haláluk meglehetősen gyakori. Azonban ritkán láthatjuk, ahogy ezek a szupernóva események milyen látványosan bontakoznak ki a látható spektrumban, a Hubble űrtávcsőnek azonban pont egy ilyen kivételes alkalmat sikerült rögzítenie.

2018 januárjában erős fényrobbantást észleltek az NGC 2525 nevű galaxis szélén, tőlünk 70 millió fényévnyire. 2018 februárjában a Hubble űrtávcső a Wide Field Camera 3-at a villanás irányába fordította, és elkezdett képeket készíteni.

A Hubble egy éven át, 2019 februárjáig folytatta a képek rögzítését a szupernóva változásáról, ahogy az az idő múlásával elhalványult, amíg már nem volt látható.

Az űrtávcső éppen lemaradt a szupernóva legfényesebb állapotáról, amely a Nap fényének mintegy 5 milliárdszorosa volt, de mégis rendkívül fényesen csillogott, amikor a Hubble ráhangolódott.

"Semmiféle földi tűzijáték nem versenyezhet ezzel a szupernóvával, amelyet a Hubble örök dicsőségében ragadott meg," - mondta Adam Riess asztrofizikus, az Űrtávcső Tudományos Intézet és a Johns Hopkins Egyetem munkatársa. (1)

Maga a szupernóva esemény, amit SN 2018gv névre kereszteltek, azonban nemcsak kozmikus tűzijáték - ez az egyik eszköz, amely alapján az asztrofizikusok és kozmológusok megpróbálják meghatározni, hogy az univerzum milyen gyorsan tágul.

Ez az úgynevezett Ia típusú szupernóva, amely akkor fordul elő, amikor egy bináris párban lévő fehér törpe csillag annyi anyagot szippant el társától, hogy instabillá válik és szupernóvaként felrobban. Mivel ez a kritikus tömeg - ami Chandrasekhar-határ néven ismert - az ismert tartományon belül van, az Ia típusú szupernóvák meghatározható belső fényerővel rendelkeznek.

Van némi eltérés az Ia típusú szupernóva csúcs fényerejében, de ez összefügg a szupernóva elhalványulásának sebességével, ezért ennek a folyamatnak a megfigyelése lehetővé teszi a tudósok számára, hogy pontosan ki lehessen számítani a csúcs fényességét.

Ez teszi őket rendkívül értékessé a kozmikus távolságok mérése tekintetében. Ha tudjuk, hogy mennyire fényes valami, kiszámíthatjuk, hogy milyen messze van. És ha ki tudjuk számolni, hogy milyen messze van valami, akkor van egy hasznos eszközünk a körülötte lévő űr tulajdonságainak vizsgálatára.

Például a távolságmérések befolyásolhatják, hogy mennyi sötét anyagot érzékelünk egy galaxisban. Meg tudják mondani, hogy milyen fényesek a galaxisok. És természetesen kulcsfontosságúak az univerzum tágulási sebességének mérése esetében, ami egy szám, amit nem tudunk rögzíteni, de ez alapvető a kozmológia szempontjából.

Ezért tanulmányozza Riess és csapata - és sok más csillagász a világon - az Ia típusú szupernóvákat, mint amilyen az SN 2018gv.

A Hubble űrtávcső ilyen jellegű megfigyelései felbecsülhetetlen értékűek, és a működésének kezdete óta eltelt 30 év során nagymértékben segítette az Ia típusú szupernóvák távolság méréseiben rejlő bizonytalanság csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, és az univerzum tágulási sebességének kiszámítását.

A James Webb űrtávcsőnek, miután megkezdi működését, képesnek kell lennie arra, hogy az Ia típusú szupernóvákat még messzebb láthassa az űrben. Ez természetesen nagyszerű lesz a tudomány számára. (2)

(1) - https://www.nasa.gov/feature/goddard/2020/hubble
(2) - https://www.sciencealert.com/watch-hubble-s-incr