Asztronauták szerint a Föld látványának pszichológiai hatása teljesen megváltoztatja az embert

A NASA két űrhajósa, Bob Behnken és Doug Hurley nemrég egy Falcon 9 rakéta segítségével felszállt az űrbe. Az Elon Musk által 2002-ben al...

A NASA két űrhajósa, Bob Behnken és Doug Hurley nemrég egy Falcon 9 rakéta segítségével felszállt az űrbe. Az Elon Musk által 2002-ben alapított SpaceX elindította a rakétatársaság első emberes űrrepülését. Ez egyúttal az első űrmisszió, melyet amerikai földről indítottak útjára, mióta a NASA 2011. júliusában leállította az űrrepülőgép programját.

A rövid kilövést követően Behnken és Hurley kilebegtek az ülésükből, levették a karcsú új űrruháikat, és kinéztek a Crew Dragon űrhajó óriási ablakain.

"Most hagytuk el Új-Foundland partjait, és most az Atlanti-óceán felett haladunk," - mondta Hurley az új űrhajó első útján, amelyet azóta átneveztek Endeavour-nek.

Ezt a látványt már több száz férfi és nő csodálta meg az űrkorszak kezdete óta, de ez nem teszi kevésbé mélyrehatóvá és átalakítóvá.

Valójában sok ember, aki ellátogatott az űrbe és felfogta a Föld végességét, az érzékelés szinte transzcendentális változását írta le, amelyet Frank White űrkutatási szerző 1987-ben "áttekintő effektusnak" nevezett.

A Nemzetközi Űrállomáson készített interjú során, ahol Behnken és Hurley a közelmúltban dokkolt, Behnken visszaemlékezett erre az érzésre.

"Az áttekintő effektus az, amit az űrhajósok általában akkor érnek el, amikor végrehajtják első űrrepülésüket és visszatekintenek a Földre," - mondta Behnken a CNBC-nek egy NASA médiaesemény során.

"Látod, hogy ez egy egységes bolygó, közös légkörrel. Ez a közös helyünk ebben az univerzumban. Tehát úgy gondolom, hogy ez a perspektíva, amikor átmegyünk olyan dolgokon, mint például a világjárvány, vagy ha nemzetünk vagy a világ más tájai kihívásokkal néznek szembe, felismerjük, hogy mindannyian együtt nézünk szembe velük."

Hogyan írják le más űrhajósok az áttekintő effektust?

White, aki nem repült az űrbe, azt mondja, hogy ezt nem kell megtenni az áttekintő effektus megtapasztalása érdekében.

A könyve bevezetőjében azt mondta, hogy először ezt egy transzkontinentális repülés közben érezte, miközben lefelé nézett Washington DC-re; egy kis képzelettel megértette a dolgok mindennel összekapcsolt és összefüggő természetét a Földön, és mélyen megindította.

"A mentális folyamatokat és az életfelfogást nem lehet elválasztani a fizikai helytől," - írta White. "A 'világképünk,' mint fogalmi keret, egészen szó szerint a világ látképétől függ egy fizikai helyen az univerzumban."

De az űrhajósok számára, akik hónapokig vagy akár egy évig is élhetnek az űrben, fizikai helyük kb. 400 kilométerrel van a Föld fölött, miközben 28000 kilométer/óra sebességgel haladnak. Ez azt jelenti, hogy a földi életük nagy részéhez viszonyítva a perspektíva eltolódása alapvetően állandó.

"Állandóan változó. Soha nem látjuk ugyanazt a dolgot, miközben keringünk. Minden alkalommal más a földi pálya. A nappali idő eltérő; a felhők különbözőek. A felhőminták különböző színeket mutatnak. Az óceánok különbözőek ; a sivatagok feletti por különböző. Nem ismétlődik," - mondta Joseph P. Allen, a NASA volt űrhajósa, aki kétszer repült az űrrepülőgépek fedélzetén.

A Space Technology Library könyvsorozat egyik 2013. évi fejezetében Kathryn D. Sullivan űrhajós hasonló megjegyzéseket tett.

"Nehéz megmagyarázni, milyen csodálatos és varázslatos ez a tapasztalat. Mindenekelőtt maga a bolygó megdöbbentő szépsége és sokszínűsége jelenik meg, ami úgy tűnik, hogy látszólag simán, impozáns ütemben halad," - idézi Sullivan. "Örülök, hogy jelenthetem, hogy egyetlen korábbi tanulmány vagy képzés sem készíthet fel senkit teljes mértékben erre az inspiráló csodára."

A 2013-ban megjelent 19 perces, "Áttekintés" című dokumentumfilm sok más űrhajósok benyomásait gyűjti össze, akik elmagyarázzák az áttekintő tapasztalataikat és azt, hogy ezek hogyan változtatták meg a gondolkodásmódjukat.

Jeff Hoffman, aki ötször indult az űrbe az űrrepülőgép fedélzetén, a következőket mondta:

"Ebből a perspektívából a Földet bolygónak látod. A Napot pedig csillagként látod - a Napot itt lenn a kék égen látjuk, de ott fenn a Napot a fekete égen kozmikus perspektívából látjuk."

Ron Garan űrhajós, aki 177 napot töltött az űrben, a következőképpen számolt be a tapasztalatairól:

"Amikor az űrből lefelé nézünk, látjuk ezt a csodálatos, leírhatatlanul gyönyörű bolygót. Úgy néz ki, mint egy élő, lélegző szervezet. Ugyanakkor rendkívül törékenynek tűnik ... Bárki más, aki valaha járt az űrben, ugyanezt mondja, mert valóban meglepő, és nagyon kijózanító látni ezt a papírvékony réteget, és felismerni, hogy ez a kis papírvékony réteg védi a Föld minden élőlényét lényegében a haláltól."

Annak a kis számú űrhajósnak, akiknek esélyük volt arra, hogy az alacsony Föld körüli pályán túllépjenek és a Holdra utazzanak, talán a legmélyebb tapasztalataik voltak az áttekintő effektussal kapcsolatban.

Jim Lovell, az Apollo 8 űrhajósa egy 2017. márciusi interjúban a legénység híres "Földkelte" fotójának pillanatát és összefüggéseit írta le, amelyet a Hold körüli útjuk során készítettek, amely 1968. december 21-én vette kezdetét.

"Ott volt a vietnami háború, ami nem volt népszerű háború, főleg a fiatalabbak körében," - mondta Lovell. "Zavargások voltak, két híres embert gyilkoltak meg abban az időszakban, és a dolgok rossznak tűntek ebben az országban."

Ő és két űrhajóstársa, Frank Borman és Bill Anders hamarosan rájött, hogy utazásuk nem csupán "űrrepülés" vagy az első emberi látogatás volt a Hold körül, mondta Lovell.

"Ne feledjük, hogy visszahoztunk egy képet a Földről, amely 386 000 kilométerről készült. És azt a tényt, hogy másképp látja az ember a Földet, ha háromdimenziósként figyeli a Nap és a Hold között, és rájön, milyen kicsi és milyen jelentős égitest," - mondta.

A pszichológusok szerint az áttekintő effektus több, mint érdekesség

Az áttekintő effektus nem csupán egy űrbéli érzés, hanem talán nagy jelentőséggel bír a Földön kívüli küldetések sikere szempontjából.

Ez állítja az Amerikai Pszichológiai Szövetség által közzétett egyik 2016. évi tanulmány. A tanulmány hat szerzője - pszichológusok, pszichiáterek és orvosok - rámutatott arra, hogy az emberi űrrepülés negatív pszichológiai kihívásai (mint például az elszigeteltség és a harc a legénység többi tagja között) nagy figyelmet kapnak, de a lehetséges előnyöket nem veszik figyelembe.

"Az áttekintő effektus lehet az űrrepülés egyik legfontosabb szempontja, és fontos ütközőt képezhet az űrmissziók néhány pszichológiai kockázatával szemben," - írták a szerzők.

A kutatók azt gyanítják, hogy az áttekintő effektushoz kapcsolódó gyakori és erőteljes érzés segíthet a legénységnek a misszió során az együttműködésben. Azt állítják továbbá, hogy az effektus olyan pozitív érzelmek áradását idézi elő, ami a korábbi kutatások szerint nem csak fokozza a figyelmet, hanem kibővíti az ember képességeit, ami hasznos tulajdonság, amikor egy hiba életveszélyhez vagy halálközeli pillanathoz vezethet.

Ezt az érzetet talán legjobban Borisz Volinov kozmonauta ragadta meg Matthew Fox teológus 1999-es könyvében:

"Az űrrepülés során az űrhajósok pszichéje átalakul; a Nap, a csillagok és a bolygók látványa teljesebbé, lágyabbá teszi az életfelfogásukat. Nagyobb izgalommal kezdenek tekinteni az összes élő dologra, és elkezdenek kedvesebbek és türelmesebbek lenni a környezetükben lévő emberekkel szemben." (1)

(1) - https://www.sciencealert.com/a-major-psychological