A viking napkő egyfajta ősi GPS volt, ami lehetővé tette, hogy meghódítsák a tengereket

A vikingek tengerészei évszázadokon át uralták az Atlanti-óceán északi részét, és a nyílt tengereken jéghegyekkel dacoltak, hogy több eze...

A vikingek tengerészei évszázadokon át uralták az Atlanti-óceán északi részét, és a nyílt tengereken jéghegyekkel dacoltak, hogy több ezer kilométerre utazzanak az izlandi és grönlandi kolóniáikra iránytű nélkül. A tudósok már hosszú ideje próbálják kideríteni, hogy mi módon voltak képesek erre a teljesítményre, különös tekintettel a felhős és ködös régióra.

Úgy tűnik, hogy a kérdésre egy magyar kutatócsoportnak sikerült választ találnia, amely számítógépes szimulációkon és legendás kristályokon alapul.

A kutatók évtizedek óta azt sugallják, hogy a viking mesékben említett titokzatos "napkövek" voltak a kulcsok a napsütötte égbolt alapján történő navigáláshoz. A legendában szereplő napkövek segítségével még akkor is azonosíthatták a Nap helyét az égbolton, ha azt felhők takarták el, a fennmaradt maroknyi viking hajóroncsban azonban nem találtak ilyen követ.

"Valójában ez mind csupán spekuláció," - mondta Stephen Harding, a Nottinghami Egyetem biokémikusa, aki nem vett részt az új tanulmányban. De megjegyzi, hogy a napkövek lehetséges bizonyítékai léteznek, ideértve egy durva, fehéres kristályt is, amelyet más navigációs segédeszközök közelében találtak egy 16. századi angol hajóroncsban.

Nem elképzelhetetlen, hogy az angol matrózok navigációs trükköket tanultak a vikingektől, akik ugyanazokon a vizeken hajóztak és évszázadokon át támadták a Brit-szigeteket, tette hozzá.

A kristályokkal történő navigálás nem feltétlenül egy new ege halandzsa, mivel számos ásványi anyag, különösen a kalcit, a kordierit és a turmalin ultrahatékony kristályai képesek felbontani a napfény sugarait, hogy két képet képezzenek, miközben a polarizált fény kissé eltérő útvonalon halad, mint a távolból érkező fény.

Ha egy kristályon át az ég felé nézünk, majd elforgatjuk, hogy a két kép egyformán világos legyen, akkor a felhős égbolt alatt észrevehetőek a Napot körülvevő polarizált fénygyűrűk. A Nap helyzetének meghatározása biztosítja a tengerészek számára a referenciapontot a hosszú tengeri utazások során.

De vajon működhet-e egy ilyen technika a gyakorlatban? A korábbi tanulmányok szerint a válasz igen, mondja Horváth Gábor, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem biofizikusa. Ő és egyetemi kollégája, Száz Dénes ezekre a tanulmányokra épített, miközben az adatokat a norvégiai Bergen és a Grönlad délkeleti partán található Hvarf viking település közötti utak számítógépes szimulációjába táplálták be. Egy ilyen út egyenesen nyugatra tart, és körülbelül 3 hétnyi vitorlázásra lenne szükség a tipikus viking hajósebesség mellett, ami körülbelül 11 kilométer/óra.

A csapat 36000 utat szimulált a tavaszi napéjegyenlőség, a nyílt tengeri utazási szezon feltételezhető kezdete és a nyári napforduló, az északi év leghosszabb napja során. Egyébként a szimulációk során csak három tényező változott: a felhő lefedettség (amely a nap folyamán változott), a napkövekként használt kristály típusa, és hogy a tengerészek milyen gyakran használhatták azokat. Minden alkalommal, amikor egy navigátor a napkőre hivatkozott, a szimulált hajó szükség szerint módosította az útját.

Amikor a navigátorok négy óránként használták a napkövet, hajóik az idő 32-59%-ban érték el Grönlandot. Az 5 vagy 6 órás leolvasás azt jelentette, hogy a hajóknak drámaian rosszabb esélye volt arra, hogy elérjék a partot. Azon utakon, ahol a tengerészek legalább három órás időközönként végeztek leolvasást, a hajók az esetek 92 és 100%-a között értek partot, jelentették a kutatók a Royal Society Open Science című folyóiratban. (1)

A kutatók szerint a leolvasások gyakorisága mellett a sikeres utazás kulcsa a napkő felhasználása volt azonos számban a reggeli és délutáni órákban. Ennek oka az, hogy a reggeli leolvasások miatt a hajók túlságosan észak felé fordulhatnak, a délutáni leolvasások miatt pedig túlságosan dél felé haladhatnak, néha teljesen elvétve Grönlandot.

A csoport által vizsgált mindhárom kristálytípus - kalcit, egy kalcium-karbonát, a kordierit, ami vas- és magnéziumban gazdag szilikát, és a turmalin, egy bórban gazdag szilikát - legalább három órás időközönként jól működött. Közülük a kordierit bizonyult a legmegfelelőbbnek a sikeres utazások szempontjából. Amikor a leolvasásokat 5 és 6 órás időközönként végezték el, a kalcit kissé rosszabb teljesítményt nyújtott, mint a másik két kő.

Mindazonáltal az Atlanti-óceán északi részének veszélyes tengerein egy ilyen eszköz felbecsülhetetlen értékű lehetett. "A vikingek fantasztikus hajóépítők voltak," - mondta Harding. "De ha eltévedtél, akkor meghaltál." Ironikus módon néhány kutató szerint a viking felfedezők, akik Grönlandot délről elkerülték, jóval azelőtt fedezték fel Amerikát, hogy Kolumbusz megtette.

(1) - https://royalsocietypublishing.org/doi/full/10.1098
(2) - https://www.sciencemag.org/news/2018/04/viking