Dr. Máté Gábor a félelemről, a traumáról és arról, hogy mit tanulhatunk a koronavírusból

Miközben az egész világra komoly hatással van a világjárvány okozta káosz, a félelem, a szorongás, a rettegés és az aggodalom hatalmas hu...

Miközben az egész világra komoly hatással van a világjárvány okozta káosz, a félelem, a szorongás, a rettegés és az aggodalom hatalmas hulláma szintén befolyást gyakorol az emberi faj kollektív tudatára. Egyénileg egyesek jobban képesek ezt feldolgozni, mint mások, ám mint emberiség azzal a valósággal nézünk szembe, hogy a világ, amelyet saját magunk számára hoztunk létre, elvész.

Túl az érthető és gyakorlati aggályokon, ami a problémát illeti, Dr. Máté Gábor magyar származású kanadai orvos szerint nagyon sokak esetében trauma választ is megfigyelhetünk. "A sóvárgás démona - Ismerd meg a függőségeidet" című könyv szerzőjeként Máté a gyermekkori traumák és a függőség közötti rejtett kapcsolatok feltárására specializálódott, és a világ egyik vezető szakértőjévé vált ebben a bonyolult témában.

A közelmúltban egy interjúban beszélt Russel Brand-el, melyben Maté megosztja egyedülállóan hasznos nézetét arról, hogy miért érezzük úgy magunkat a jelenlegi helyzetünkben, ahogy érezzük, és mit remélhetünk megtanulni a válság elmúltát követően.

Figyelembe véve, hogy azok az emberek, akik gyermekkori traumát szenvedtek el és a felnőttkor eléréséig sem tudják feldolgozni, hajlamosabbak a nagyobb félelmi vagy disszociatív reakciókra, így elszakadnak a valóságtól és elveszítik önmagukat valamilyen függőség vagy más pusztító viselkedés miatt.

"Amikor az ember traumát szenved el, az az agyát is érinti. És különösen akkor, ha már gyermekkorában traumatizálódott, az agy félelmi központja, az amygdala sokkal könnyebben beindul. Tehát ez azt jelenti, hogy az emberek különböző módon élik meg a dolgokat, attól függően, hogyan programozták őket gyermekkorukban. A válasz nemcsak a terjedő járvány tényleges tényeire és a valós helyzetre vonatkozik, hanem válaszként szolgál az emberek saját szubjektivitására és a félelem mértékére, amelyben egész életükben élnek, és minél inkább félelem-orientáltak voltak, annál valószínűbb, hogy most pánikba kerülnek," - mondta Maté.

Arról beszél, hogy ez már a társadalom egészében, jóval a világjárvány előtt megtörtént, hivatkozva az úgynevezett "infojárványra." Vagyis az információ manapság sokkal gyorsabban terjedhet, mint bármely tényleges betegség, és csupán az információ is kiválthatja ezt a félelemre adott reakciót az emberekben. Sok embert annyira leköti a jelenlegi válság információs aspektusa, hogy a pánik megjelenik függetlenül attól, hogy milyen valódi fizikai veszélyt jelenthet.

Társadalomként mindannyiunkat érint a tömegtájékoztatás által ránk zúdított információ a számtalan válságról, amelyek traumatizálnak minket és ez komoly hatással van az egyéni fejlődésünkre. Most, hogy mindannyian ilyen nagyságrendű és mértékű válsággal szembesülünk, a pánikválaszunk érthető.

Máté ezt követően rámutat arra, hogy valami olyan valóságot tapasztalhatunk meg, amely már régóta a szemünk előtt van tartva, míg a világ sok részén az emberek rendszeresen megtapasztalják a táplálkozás és egyéb betegségek okozta járványokat és haláleseteket. Megjegyzi, hogy sokan a jelenlegi helyzetet szeptember 11-ével hasonlítják össze, ami nem fontos a világ többi részén, ahol látják, hogy országukat nap mint nap bombázzák és megsemmisítik a terrorizmus elleni globális háborúban.

Ezenkívül megjegyzi, hogy kifejlődött bennünk az a hajlandóság, hogy figyelmen kívül hagyjunk más súlyos feltételeket, mint például a légszennyezést, amely évente több millió embert öl meg. Ez rávilágít arra, hogy képesek vagyunk szelektív módon pánikolni az új, hirtelen és meglepő körülmények miatt, mint például egy világjárvány.

Maté ezután azzal folytatja, hogy mi az, amit mindebből megtanulhatunk:

"Nyugaton mindig azt mondjuk: 'pánik! pánik! minden kikerült az irányítás alól.' De a buddhista világban azt mondják: 'nyugodj meg, nem irányíthatsz semmit.' Tehát az egyik lecke, amelyet talán megtanulhatunk, pontosan ez. Akár buddhista az ember, akár nem, a múlandóság, a minden változik elképzelése és az, hogy semmit sem irányítunk. És hogyan tegyük ezt, ha bármi történik, hogyan lehetünk a jelen pillanatban, függetlenül attól, hogy mi történik? Minden ilyen válság, ahogy azt a kínai emberek mondják, a veszély és a lehetőségek kombinációja, és így a válságban mindig van lehetőség. Tehát én is, akárcsak sokan mások, kíváncsi vagyok, hogy mindez szolgál-e leckeként az emberiség számára."

"Egy másik dolog az, hogy tisztábban látja az ember a dolgok értékét. Ezen a ponton valamennyien végiggondolhatjuk, hogy mi az igazán fontos az életben. Ez egy lehetséges tanulási pillanat. A kérdés az, hogy megragadjuk-e ezt a lehetőséget, vagy sem. És azt hiszem, hogy a rendszer arra késztet, hogy ezt tegyük. Azt akarják, hogy térjünk vissza a szokásos, szűk, individualista, disszociált, izolált gondolkodásmódunkhoz. Így képes túlélni a rendszer, tehát a kérdés az, hogy meghaladjuk-e ezt vagy sem, majd meglátjuk."

Végül elmondja, hogy hogyan történik a traumából való gyógyulás az egyén életében, tehát társadalmi szinten is:

"Amikor az egyének felismerik a problémájuk forrásait, ahelyett, hogy tagadnák és szégyenkeznének miatta, beismerik saját viselkedésüket és saját működési hibáikat, és megtanulják, hogy ezt nem szándékosan tették, hanem hogy ez egyfajta önvédelem volt, egy fájdalomcsillapító mechanizmus, és ezért - ha alázatosan megnyílnak - valójában átalakulhatnak. Nos, ez társadalmi szinten is igaz lehet. Mi lenne, ha társadalomként felismernénk minden működési zavarunkat? Mi lenne, ha azt mondnánk, hogy ez nem működött, ez nem működik, mi lenne, ha abbahagynánk a tagadást?" (1)

(1) - https://www.wakingtimes.com/2020/04/01/dr-gabor-mate