Egy genetikai tanulmány, amely komoly kihívást jelent Darwin evolúciós elméletének

Ha valaki az elmúlt néhány évtizedben a modern tudomány keretein belül végzett genetikai és epigenetikai tanulmányokat követte, akkor val...

Ha valaki az elmúlt néhány évtizedben a modern tudomány keretein belül végzett genetikai és epigenetikai tanulmányokat követte, akkor valószínűleg gyanítja, hogy komoly problémák merültek fel Charles Darwin evolúciós elméletével kapcsolatban.

Egy új genetikai tanulmány, amelyet Mark Stoeckle, a New York-i Rockefeller Egyetem, és a svájci Bázeli Egyetem kutatója, David Thaler végzett, néhány újabb szöget ver az elmélet rothadó koporsójába, megnyitva az utat új elméletek számára az eredetünkkel, és a fajok fejlődése mögötti mechanizmusokkal kapcsolatban. (1)

A hagyományos narratíva esetében az, hogy az evolúció hogyan halad a legalkalmasabb túlélésén és az új környezetekhez való alkalmazkodáson keresztül véletlenszerű genetikai mutációk alapján, természetesen elvárható, hogy a nagy, széleskörű populációkkal rendelkező fajok, például a hangyák és az emberek genetikailag sokszínűbbé váljanak idővel azon fajokhoz képest, amelyek egy adott miliőben maradnak. De vajon ez igaz?

"A válasz nem," - mondta Stoeckle, a Human Evolution folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője. Valójában a legtöbb faj genetikai sokfélesége a bolygón "nagyjából megegyezik," függetlenül azok vándorlásának, áthelyeződésének vagy elterjedésének történetétől.

A tanulmány legmegdöbbentőbb eredménye talán az, hogy a mai Földön lévő 10 faj közül kilenc - beleértve az embereket is - 100000-200000 évvel ezelőtt jött létre.

"Ez a következtetés nagyon meglepő, és annyira keményen harcoltam ellene," - mondta David Thaler.

Valóban meglepő, mivel érvényteleníti azt az általános elképzelést, miszerint a bolygón az evolúció lassú, lineáris, progresszív és töretlen. A fogalommal kapcsolatos korábbi "hiányzó láncszem" formájában jelentkező kihívások úgy tekinthetők, mintha egy fizikai bizonyíték hiánya lenne, amely egy nap megoldódhat. Most azonban tényleg kénytelenek vagyunk teljesen új módon nézni a dolgokra.

Tanulmányi módszerek

A tanulmány nem a rendes "sejtes" DNS vizsgálatára támaszkodik, hanem a mitokondriális DNS-re.

Minden állat DNS-e rendelkezik mitokondriummal, amelyek az egyes sejtekben lévő apró struktúrák, melyek az élelemből származó energiát olyan formába alakítják, amelyet a sejtek felhasználhatnak. A mitokondriumok 37 gént tartalmaznak, és egyikük, amely COI néven ismert, a DNS vonalkódolására szolgál.

A sejtes DNS génekkel ellentétben, amelyek fajonként nagymértékben különböznek, minden állatnak ugyanazon mitokondriális DNS készlete van, amely közös alapot teremt az összehasonlításhoz. 2002 körül Paul Hebert, a "DNS vonalkód" kifejezést megalkotó kanadai molekuláris biológus kidolgozta a fajok azonosításának módját a COI gén elemzésével.

"A mitokondriális szekvencia tökéletesnek bizonyult ehhez a valamennyi állatot magában foglaló megközelítéshez, mivel a két ellentmondó tulajdonság éppen megfelelő egyensúlyban van," - mondta Thaler. Egyrészről a COI génszekvencia minden állatban hasonló, így könnyű kiválasztani és összehasonlítani. Másrészt ezek a mitokondriális részletek eléggé különböznek egymástól, hogy megkülönböztessék az egyes fajokat.

A 100000 faj vonalkódjainak elemzésekor a kutatók egy árulkodó jelet találtak, amely azt mutatja, hogy szinte az összes állat körülbelül ugyanabban az időben jelent meg, mint az ember. Azt látták, hogy hiányzik az úgynevezett "semleges" mutációk variációja, amely a DNS-ben olyan generációnkénti csekély változás, amely nem segíti és nem sérti az egyén túlélési esélyeit. Más szavakkal, nem relevánsak az evolúció természetes és szexuális hajtóereje szempontjából. Hogy mennyire hasonlóak vagy sem ezek a "semleges" mutációk egymással, mint a fa gyűrűi - megmutatják a faj hozzávetőleges életkorát.

Alternatív elmélet arról, hogyan fejlődtünk

Nézzük meg a tanulmány következtetéseit, melyek néhány megfogalmazott szempontja rendkívül érdekes.

"Ugyanaz a magyarázat, amelyet a modern emberek körében tapasztaltak a szekvencia változásra, ugyanúgy vonatkozik alapvetően minden más állatfaj modern populációjára. Nevezetesen, hogy a meglévő populáció, függetlenül a jelenlegi méretétől vagy hasonlóságától bármilyen korú fosszilis maradvánnyal összehasonlítva, az elmúlt 200000 évben bővült ki a mitokondriális egységességből.

A nem emberi állatokat, valamint a baktériumokat és az élesztőt gyakran 'modellrendszernek' tekintik, amelynek eredményei extrapolálhatók az emberekre. A következtetés iránya megfordítható. Az afrikai emlősök evolúciójára vonatkozó fosszilis bizonyítékok azt sugallják, hogy a legtöbb faj kis alapító populációkkal kezdődött, majd később kibővült, és a szekvencia elemzést úgy értelmezték, hogy az utóbbi jégkorszak széles körű feltételeket teremtett a későbbi kiterjedéshez."

Az a kép, amelyet így kapunk, hogy a múltban, legfeljebb 200000 évvel ezelőtt, a legtöbb vagy az összes állatfaj egy 0-ra állított mitokondriális órával "indult". Bizonyíték van arra, hogy ezek a fajok "kis alapító populációkkal" kezdődtek, majd később kibővültek, és hogy a szélsőséges körülmények - mint az utolsó jégkorszak - későbbi kibővülést idézhetnek elő.

Ez majdnem olyan, mint Noé bárkájának forgatókönyve. A kataklizmikus áradás elpusztítja az összes embert és állatot a bolygón, kivéve az egyes fajok néhány apró részét, amelyek újból elkezdenek szaporodni, miután az árvíz véget ér, és a Föld életképessé válik.

Földönkívüli beavatkozás

Ám ahhoz, hogy ez az ötlet valóban megvalósuljon, a katasztrófa előtt nem vehetnénk az előző világból származó fajokat, mert a mitokondriális órájuk nem a nullán állna. Inkább a fajok új "vetőmagjának" kell őket tekintenünk a katasztrófa utáni bolygón, mivel a korábban itt levő fajok nagy része, vagy egésze eltűnne. És ki végezné a vetést? Bizonyára sokan kitalálták. Egy vagy több fejlett földönkívüli faj.

Manapság az ébredő emberek körében egyre elfogadottabb az a gondolat, hogy földönkívüli civilizációk mindig is részt vettek a fizikai, mentális/érzelmi és szellemi evolúciónkban. Úgy tűnik, hogy a fejlettebb lények képesek közvetlenül beavatkozni a fajok genetikai manipulációjába.

Például azt a gondolatot, hogy egy "nagy kísérlet" részei vagyunk, többek között Corey Goode, a titkos űrprogram informátora is állította, aki szerint a földönkívüli lények szuper szövetsége 22 genetikai kísérletet hajt végre a Földön, amelyeket állítólag az emberiség fejlődésének fokozására terveztek.

Lehetséges, hogy az emberi faj fejlődését részben elősegítette a mai emberi és állati birodalom genetikai manipulációja, melyet a fejlett földönkívüli civilizációk hajtottak végre csaknem 200000 évvel ezelőtt? Nos, legalább van néhány új tudományos bizonyíték, amely arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk ezen a lehetőségen. (2)

A tanulmány alább olvasható.



(1) - https://phe.rockefeller.edu/wp-content/uploads/
(2) - https://www.collective-evolution.com/2020/03/