Egy egyetem könyvtárában egy 1648-ból származó kötvényt fedeztek fel, amely még mindig fizet kamatot

A Yale Egyetem szakértői fedezték fel az 1648-ból származó holland vízi kötvényt, amely még mindig fizet kamatot. A YaleNews kiderítette,...

A Yale Egyetem szakértői fedezték fel az 1648-ból származó holland vízi kötvényt, amely még mindig fizet kamatot. A YaleNews kiderítette, hogy az 1648-as kibocsátású vízi kötvény továbbra is szerződésben kötelezi a feleket az éves kamat kifizetésére.

A kötvény felfedezése és annak feltételeinek és megállapodásainak későbbi elemzése rámutatott arra, hogy kibocsátásakor a kötvény gyakorlatilag örökké érvényben lévő dokumentumként működött.

A megállapodás eredeti záradékai kötelezték a kifizetőt "5 százalékos örökös kamat" fizetésére, amelyet később 3,5 százalékra, majd 2,5 százalékra csökkentettek az 1600-as években.

Abban az időben a kamatfizetés fizikai jelöléseit szerepeltették a kötvényen, mivel azt nyilvántartási eszközként is használták. Mivel Hollandiából származik és kecskebőrből készült, a kötvény kibocsátásakor Niclaes de Meijer úrnak adták ki, aki az a személy volt, akit 1000 gulden megfizetésére köteleztek.

A kéziratot a Yale Egyetem Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtára kapta meg még 2003-ban, miután sikerült megvásárolni. Timothy Young, a könyvtárban található modern könyvek és kéziratok kurátora a Stichtse Rijnlanden nevű holland vízügyi hatósággal vette fel a kapcsolatot, miután felfedezte, hogy a kötvény egyike azon öt kötvénynek, amit valaha is megtaláltak, és mind az ötöt Utrecht tartomány vízügyi hatósága, a Hoogheemraadschap Lekdijk Bovendams kezeli.

Ez a társaság valójában egy vízügyi testület volt, amelynek nagy tiszteletben álló polgárok és földtulajdonosok voltak a tagjai. A kamatfizetések mellett az igazgatótanácsa számos ember által készített épületet is felügyelt, ideértve a csatornákat és a gátakat is.

2015-ben, amikor Timothy Young visszatért az illetékes holland hatóságokkal folytatott megbeszéléséről, 12 év után járó kamatot is hozott magával, amelynek kifizetése esedékes volt a kötvényre, ami összesen megközelítőleg 136 eurót tett ki.

2015 előtt az utolsó alkalom, amikor a kötvényre kamatot fizettek ki, 2003-ban volt, amikor a Yale először megszerezte. Abban az időben, ahogy a jelentések állítják, Geert Rouwenhorst, a Nemzetközi Pénzügyi Központ igazgatóhelyettese és vállalati pénzügyi professzora vitte vissza a kötvényt Hollandiába, hogy kifizessék neki a 26 éve esedékes kamatot.

Rouwenhorst meglepődött, hogy egy ilyen kötvényt még nem tekintettek semmisnek, mondván: "A Yale kötvény rendkívül korai példája egy olyan értékpapírnak, amelyet lejárat nélkül bocsátottak ki, és amely még mindig fizet kamatot. Meglepő, hogy létezik ilyen dolog."

Ugyanakkor, amikor a kötvény eredetileg a Yale birtokába került, a Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtára számára nehézséget okozott a kategorizálása, tekintettel arra, hogy a kötvény még mindig érvényes.

Young szerint a kötvény érvényessége érdekében "néhány évtizedenként el kell juttatnunk azt a hollandiai kibocsátó hatósághoz a kamat begyűjtése érdekében, de ha egy tárgyat nem adhatunk kölcsön egy másik intézménynek, akkor nem engedhetjük meg, hogy a gyűjtemények elhagyhassák a könyvtárat." Ezért a hatóságok kissé megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy miként lehet a legjobban felhasználni a dokumentumot.

Később azonban történt valami, amely lehetővé tette az érintett felek megállapodását. 1944-ben a kötvényen már nem volt helye arra, hogy az új kamatfizetéseket rögzítsék. Ennek eredményeként a hatóságok úgy döntöttek, hogy egy papírral egészítik ki, amely a jövőbeni kifizetések nyilvántartására szolgál, egy olyan dokumentummal, amely elküldhető Hollandiába a szükséges kifizetések lekérése és rögzítése céljából.

Jelenleg a kötvényt bemutatóra szóló kötvénynek tekintik, mivel bárki, aki megmutatja a mellékelt kiegészítést a kifizetés érdekében a felelős hatóságnak, elfogadhatja azt. (1)

(1) - https://news.yale.edu/2015/09/22/living-artifact-dutch