Az orosz Frankenstein, aki megpróbálta keresztezni az embert és a csimpánzokat

Ilya Ivanovics Ivanov orosz biológus beírta nevét a mesterséges megtermékenyítés történetébe azzal, hogy beavatkozott az isteni tervbe. M...

Ilya Ivanovics Ivanov orosz biológus beírta nevét a mesterséges megtermékenyítés történetébe azzal, hogy beavatkozott az isteni tervbe. Megkerülve a fogamzás hagyományos módját, életet és reményt adott azoknak, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség.

A halála utáni években azonban egy másik nevet is kapott, úgy hívták, hogy "Vörös Frankenstein". Ezt azért kapta, mert érdekelte az emberi és állati birodalmak keresztezése. Az 1920-as években Ivanov egy ambiciózus kutató misszióra indult, az úticélja Afrika volt.

Azért, ami akkoriban a fejében járt, ma egy őrült tudósnak neveznénk. Ivanov számára azonban ez a mindennapi munkájának része volt. Ekkorra már keresztezte a zebrát egy szamárral. Ez alkalommal azonban az ember genetikai ősével, a majommal voltak komoly tervei.

A tudományos közösség rosszallása ellenére Ivanov megkezdte az előkészületeket és pénzeszközöket kapott az afrikai expedíciójához, hogy majmokat gyűjtsön. A dokumentumok szerint a döntést a bolsevik kormány vezető tagjai hozták meg.

Továbbá támogatást kapott a párizsi Pasteur Intézettől is, amely egy főemlős központot működtetett a nyugat-afrikai Guineában, és megállapodtak abban, hogy őshonos csimpánzokat biztosítanak Ivanov kísérleteihez.

Ivanov tervét az utolsó pillanatban azonban keresztülhúzta a természet. Miután beutazta egész Guineát, csalódott volt, hogy nem talált megfelelő jelölteket szokatlan vállalkozásához.

Ehelyett egy ideig a francia fővárosban dolgozott, és azt tervezte, hogy az év későbbi szakaszában saját maga próbálja elkapni a főemlősöket. Ebben az időszakban Serge Voronoff sebész mellett dolgozott egy másik elképesztő kísérletben.

Voronoff hírneve megelőzte őt. A sebész egy egyre divatosabb fiatalító terápiát dolgozott ki. Egy ma már hírhedt műtét során Voronoff majmok heréinek darabjait oltotta be gazdag és öregedő férfiakba, remélve, hogy visszanyerik korábbi lendületüket.

Serge Voronoff

Ivanov és Voronoff egy egészen bizarr párost alkotott. Azzal kerültek a címlapokra, hogy egy nő petefészkét átültették egy Nora nevű csimpánzba, majd megtermékenyítették őt emberi hímivarsejtekkel.

A sikertelen projektet követően Ivanov másodszor is elindult Guineába. Úgy döntött, hogy nem tér haza, és tovább kutatott az elméletével kapcsolatban. Nemsokára egy horrorfilmbe illő drasztikus lépésre szánta el magát.

Ivanov a korlátozott finanszírozás felhasználása miatt szörnyű döntést hozott, amikor elhatározta, hogy afrikai nőket csimpánz hímivarsejtekkel próbál megtermékenyíteni a támogatóinak tudta nélkül.

A guineai hatóságok azonban hamarosan véget vetettek a kutatásának. Ivanov hazatért Oroszországba, de nem csak a hó miatt fogadták fagyos körülmények. Elterjedt róla, hogyan próbálta kihasználni a nők termékenységét, és ez befeketítette a nevét.

Ivanov ennek ellenére megpróbálta reprodukálni a kísérleteket, ezúttal szovjet önkéntesekkel. A húszas évek hátralévő részében egy ember-majom hibrid megvalósítására törekedett, de nagyobb erők avatkoztak be, amelyeknek semmi köze nem volt a tudományhoz vagy a természeti világhoz.

1930-ban Ivanovot letartóztatták azzal a váddal, hogy szabotálta versenytársainak törekvéseit. A kazahsztáni Almati városába száműzték a Kazah Állatorvosi Intézetbe, ahol 1932-ben agyvérzésben halt meg.

Ilya Ivanovics Ivanov

Az orosz hatalom ellene fordult, miután kezdetben bátorította Ivanov afrikai útját. Miért történt ez? A válasz a korszak összetett politikai helyzetében keresendő egy olyan országban, amelyben a forradalom következtében egy új korszak kezdődött.

Korábban az ember őseire visszatekintve azt remélték, hogy az emberi örökség felhasználható a társadalom megváltoztatására a közjó érdekében. Egyesek úgy vélik, hogy Ivanov osztotta a bolsevik nézeteket, és részben politikai döntés volt számára. Mások azt állítják, hogy a mesterséges megtermékenyítés volt az egyetlen célja, és az afrikai helyzet volt a tökéletes ugródeszka számára gondolatainak gyakorlati megvalósításához.

Függetlenül attól, hogy nézetei szigorúan politikai vagy tudományos alappal bírtak, már a változás szelei fújtak. Sztálin elfoglalta rezidenciáját a Kremlben, és nem osztotta azok véleményét, akik Ivanovot támogatták.

Ekkor már nem számított, hogy Ivanov mennyire kiemelkedő biológus volt, mivel Sztálin befolyása mindezt felülírta. A diktátor úgy vélte, hogy az olyan projektek, mint például Ivanové, kikövezik az uta a fasizmus felé, és attól a pillanattól kezdve a majomember genetikai terve dugába dőlt.

Az eset arra is emlékeztet bennünket, hogy a politika milyen szerepet játszhat a tudományos kutatási fejlesztésben, még akkor is, ha a közvetlenül érintett tudósok maguk nem politizálnak. (1)

(1) - https://www.newscientist.com/article/mg199