Mi van, ha a tudat volt először és nem az anyagi világ?

Annak ellenére, hogy az idegtudomány sokféle összefüggést tárt fel az agyi folyamatok és a tudatos tapasztalatok között, legalább egy kér...

Annak ellenére, hogy az idegtudomány sokféle összefüggést tárt fel az agyi folyamatok és a tudatos tapasztalatok között, legalább egy kérdés felmerül az agy és a tudatosság kapcsolatát illetően, amely továbbra is megválaszolhatatlannak tűnik, még elvileg is. Ez a kérdés, hogy miért van egyáltalán tudatos tapasztalatunk?

A probléma az, hogy elképzelhető egy olyan agy, amely ugyanazokat az érzékszervi és döntéshozói funkciókat látja el, mint a miénk, de amelyben nincs tudatos tapasztalat. Vagyis létezhet olyan agy, amely úgy reagál, mintha szomorú lenne, de nem érez szomorúságot, olyan agy, amely képes megkülönböztetni a fény hullámhosszait, de nem lát vörös, sárga, kék vagy bármilyen más színt, amely tudja irányítani a testet, hogy fogyasszon el bizonyos ételeket, de nem érzi az ízüket. Akkor miért van mégis valami, ami azt az érzést kelti bennünk, hogy vagyunk?

Sőt, miért vannak tapasztalataink olyan különleges tulajdonságokról, amelyekkel a körülöttünk lévő dolgok rendelkeznek? Miért néz ki pirosnak a piros, és nem kéknek? Miért van olyan szaga a rothadt tojásnak, amilyen szaga van, nem pedig rózsa vagy érett eper illata? És honnan tudjuk, hogy ezek a dolgok mindenki számára ugyanúgy néznek ki és ugyanolyan szaguk van?

Egyes kutatók továbbra is abban reménykednek, hogy ha folytatjuk az agy fizikai tulajdonságainak vizsgálatát, akkor végül meg tudjuk magyarázni, miért létezik tudatos tapasztalat és miért rendelkezik belső tulajdonságokkal. De a probléma ennél sokkal bonyolultabb.

A helyzet az, hogy a fizikai tulajdonságok természetüknél fogva relációs, diszpozíciós tulajdonságok. Vagyis leírják azt a módot, ahogyan valami kapcsolódik más dolgokhoz és / vagy hajlandó befolyásolni vagy hatást gyakorolni a többi dologra. Különösen a fizikai tulajdonságok írják le azt, ahogyan valami befolyásolja egy dolog külső megfigyelőjét.

De a tudatos tapasztalatban van valami, amely túlmutat azon, hogy ez a tudatos tapasztalat miként befolyásolja az embereket, akik kívülről néznek rá. Ezért az "érzés", hogy milyen lenne egy tudatos elme, nem írható le a tudomány számára elérhető tisztán relációs, diszpozíciós kifejezésekkel. Egyszerűen nincs mód arra, hogy innen eljussunk oda.

Ezt a magyarázó hiányosságot gyakran nevezik a tudatosság "nehéz problémájának," köszönhetően David Chalmers gondolkodás filozófusnak, aki körülbelül 20 évvel ezelőtt (1995, 1996) tanulmányt és könyvet is írt róla.

A Chalmers probléma felvetése óta eltelt évtizedekben számos megoldási javaslat született, de egyikük sem foglalkozik kielégítően a fentebb vázolt alapvető kérdéssel: hogy egyetlen fizikai tulajdonság vagy tulajdonságcsoport sem magyarázza meg, hogy milyen érzés tudatosnak lenni.

Van azonban egy elegáns megoldás a tudat és a fizikai tulajdonságok közötti kapcsolat magyarázatára. Számos kiváló filozófus tartotta ezt a nézetet a történelem folyamán, és ha ma ezt ritkán veszik figyelembe, akkor ez valószínűleg azért van, mert radikális szemléletváltást követel.

Mindazonáltal, ha valaha megértjük a tudatot és annak fizikai világhoz való viszonyát, ez egy olyan változás, amelyet meg kell lépnünk.

A tudat nehéz problémája megoldásának kulcsa a következő megfigyelés. Míg a fizikai tulajdonságok nem tudják megmagyarázni a tudatosságot, a fizikai tulajdonságok magyarázatához tudatosság szükséges.

Mint korábban megjegyeztük, a fizikai tulajdonságok tisztán relációs / diszpozíciós jellegűek. Nem mondják el nekünk, hogy mik a fizikai dolgok önmagukban, csak azt tudjuk, hogy hogyan kapcsolódnak más dolgokhoz (és hogyan kívánnak velük kapcsolatban állni a jövőben). Ha azonban minden dolog relációs / diszpozíciós tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis ha mindent csak más dolgokkal határozhatunk meg, akkor végül semmit sem határozunk meg.

Ez olyan, mintha valaki egy nagyon bonyolult táblázatot hozott volna létre, és gondosan meghatározta, hogy az egyes rubrikákban lévő értékek hogyan kapcsolódnak az összes többi rubrika értékéhez. Ha azonban ezen rubrikák legalább egyikében nincs megadva egy meghatározott érték, akkor az összes többi rubrikának sem lesz értéke.

Ugyanígy, ha az univerzum valóban létezik, tulajdonságai nem lehetnek kizárólag relációs / diszpozíciós jellegűek. A világegyetemben önmagában kell lennie valamilyen minőségnek, hogy az összes többi relációs / diszpozíciós tulajdonság értelmet kapjon. Valakinek el kell gurítania a labdát.

Tehát legalább a mi univerzumunkban valami tudatos.

Ha alaposan megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy az összes olyan fizikai tulajdonság, amelyet a tudomány annyira gondosan megmér és katalogizál, végül azokra a következményekre vezethető vissza, amelyeket egy tudatos megfigyelőre gyakoroltak: az a személy, aki a mércét tartja, vagy az fMRI-t nézi, vagy a kettős rés kísérlet által előállított interferencia mintázata. Még a fizika alapvető részecskéinek tulajdonságai is azáltal kapnak értelmet, hogy ezek a részecskék végül befolyásolják a a tudatos megfigyeléseket.

A tudományos kísérletek nem tudják megmondani, hogy önmagában mi egy foton vagy egy elektron. A tudomány csak azt mondhatja meg nekünk, hogy foton vagy elektron jelenlétében az ezen részecskék érzékelésével foglalkozó berendezés bizonyos módon befolyásolja a tudatos tapasztalatunkat. Valójában számos kvantumfizikus úgy gondolja, hogy a tudatosság sokkal központibb szerepet játszik a fizikai világ működésében még ennél is, de ezt még be kell bizonyítani.

Végül a tudat nehéz problémája egy kategóriabeli tévedés eredménye. Megpróbáltuk a tudatot fizikai tulajdonságokra redukálni, amikor a tudat a legátfogóbb kategória, és csak a tudatosság szempontjából lehet megérteni magukat a fizikai tulajdonságokat.

Például, a nagy 18. századi filozófus, Immanuel Kant rámutatott, hogy ahelyett, hogy a tudat a térben és az időben helyezkedne el, ehelyett a tér és az idő maguk is a tudatosság részei (1781).

Láthatjuk, hogy ennek az alapvető lételméleti kapcsolatnak a rossz irányú megközelítése okozhatja sok megértéssel kapcsolatos frusztrációnkat, nemcsak a tudat és a fizikai világ közötti kapcsolatot, hanem magát a tudatosságot illetően is.

Felismerve a tudat lételméleti elsőbbségét, végül ajtót nyithat egy olyan kutatáshoz, amely válaszokat ígér a legfontosabb kérdéseinkre: nemcsak tudományos kérdésekre, hanem etikai és egzisztenciális kérdésekre is.

Ahelyett, hogy megpróbálnánk leegyszerűsíteni a tudatosságot, hogy illeszkedjen a relációs / diszpozíciós tulajdonságok dobozába, itt az ideje, hogy elkezdjük felfedezni azt, hogy mi az, és megtalálni a választ, amelyet saját feltételei között, teljes pompájában és változatosságában kell tanulmányozni. (1)

(1) - https://www.psychologytoday.com/us/blog/mysteries