A félelem egy hatalmas erő, még inkább akkor, amikor a halálról és a haldoklásról van szó. Összehasonlításképpen, az egyéb félelmek megol...
A félelem egy hatalmas erő, még inkább akkor, amikor a halálról és a haldoklásról van szó. Összehasonlításképpen, az egyéb félelmek megoldásának módja ebben az esetben haszontalannak tűnik. Továbbá aligha indokolt bízni olyan emberekben, akiknek nincs ilyen félelmük, mivel nincsenek tapasztalataik a haldoklásról, mint bármely más élő embernek sem.
Úgy tűnik, hogy a halálközeli tapasztalatok túlélői nem rendelkeznek halálfélelemmel, mert látták a másik oldalt és nem tartják félelmetesnek. A halálközeli tapasztalatok azonban, bár erős nyilvánosságot kaptak az utóbbi években, viszonylag ritkák, még a kórházak sürgősségi osztályaira került betegek körében is, akik általában szívroham következtében meghaltak, majd újraélesztették őket. Az ő történeteik nyújthatnak némi reményt, és ugyan egyre többen vannak, ez mégiscsak egy másodkézből szerzett információ.
A haláltól való félelem egyedülálló abban az értelemben, ahogyan hat ránk, miközben megpróbáljuk elnyomni magunkban ezt a mindent felülíró érzést. A nemlétezéssel való szembenézés túl nyomasztónak tűnik. De ennek az érzésnek az egyedisége ellenére a halálfélelemmel szembe lehet nézni és fel lehet oldani. Van egy gyógymód, amely bárki számára elérhető. Ez abból áll, hogy a halálra illúzióként tekintünk.
Ez az utolsó megoldás, amelyet az emberek minden valószínűséggel keresnek, mert a halál annyira valóságosnak tűnik, és egy halott ember látványa félelmetes és zavaró a legtöbbünk számára. Ahelyett, hogy világossá tennénk a haláltól való félelmünket, a túl sok érzelem megakadályoz bennünket abban, hogy ezt megtegyük. Az érzelmeink leküzdésével a kocsi a ló elé kerül. A félelmünk és az ellenérzésünk nem önmagában merül fel; ezek a felszínt jelentik, mint minden esetben, amely körülveszi az illúzió magját, egy utóhatás, nem pedig az ok.
Az okot úgy követhetjük nyomon visszafelé, hogy szakaszosan boncoljuk az illúziót, kezdve a felső réteggel, és a félelem forrása felé haladunk, amely minden mást kiváltott, a következők szerint:
- Amikor a testem meghal, én is meghalok.
- Én vagyok a testem.
- A testemben lakom, és szükségem van rá, hogy túléljek.
- A halál az élet ellentéte.
- A halál nemlétezés.
- Semmi sem rosszabb, mint a nemlétezés.
A folyamat a következőképpen működik, a félelem egyes rétegeinek rövid áttekintésével.
Amikor a testem meghal, én is meghalok
Ennek az elképzelésnek csupán érzelmi alapja van, általában gyermekkorban gyökerezik, amikor egy kisállat meghal, és a szüleink vigasztalnak minket a veszteség miatt. Mondhatjuk, hogy a vigasz hiánya egyre nő, ahogy az évek során egyre több tapasztalatot szerzünk a halállal kapcsolatban. A racionális elme tudja, hogy nincs adat egy halott ember agyáról, nincs hiteles tanú a síron túlról, és így tovább. Tehát ezt az elképzelést nem bizonyítottan és bebizonyíthatatlanul a polcra lehet helyezni.
Én vagyok a testem
Ez az ötlet valójában csak feltételezés. Ugyanolyan könnyen mondhatjuk: "Én vagyok az elmém." Mivel az egész nehézség azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy az elme meghal-e a testtel együtt, nem jó azt állítani, hogy tény, hogy te vagy a tested. Az idegtudományban a jelenlegi feltételezés az, hogy az elme az agyból származik, tehát ha az agy meghal, az elme is megszűnik. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy az agy hozza létre az elmét, sőt sok bizonyíték támasztja alá, hogy nem, mivel senki sem volt képes kimutatni, hogy az agysejteket alkotó egészen hétköznapi atomok és molekulák valaha is megtanultak gondolkodni.
A testemben lakom, és szükségem van rá, hogy túléljek
Ez az ötlet kissé különbözik az első két elképzeléstől, mert nem feltételezés, hanem téves felfogás. Gyerekekként megtanultuk, hogyan érzékeljük a "kinti" világot egy "idebenn" helyzetből. De az érzékelés mindaddig nem megbízható, amíg meg nem vizsgálják. Amikor megvágjuk az ujjunkat, az ujjunkban érzékeljük a fájdalmat, amikor logikusan tudjuk, hogy az érzés feldolgozása valójában az agyban zajlik. Meglehetősen egyszerűen le tudjuk szkennelni a testünket felfelé és lefelé, és ugyanolyan könnyen letapogathatjuk a bennünket körülvevő világot. Ez azt jelenti, hogy az érzékelés nem esik csapdába "idebenn". Az a lehetőség, hogy az érzékelésnek nincs rögzített helye, segít megszüntetni azt a téves felfogást, miszerint az "idebenn" és az "odakinn" ellentétesek.
A halál az élet ellentéte
Világos, hogy minden létrejött forma jön és megy. A gondolatok megjelennek és elhalványulnak. A tested olyan billiónyi sejtet foglal magában, amelyek nem voltak jelen két éves korodban. Mindez egy egyszerű valóságra mutat: a teremtés állandóan folyamatban van. A változás állandó, és ezért egy folytonosság. A halál fogalmát olyan koncepciónak tekintjük, amelynek segítségével tetszőleges határokat próbálunk rögzíteni egy olyan folytonosságban, amelynek nincsenek ilyen határai. Hamis azt állítani, hogy egy szív- vagy agysejt életben van, miközben a benne lévő atomok halottak. Az egész tisztán egy mentális konstrukció, amelyet létrehoztunk.
A halál nemlétezés
Most már közel vagyunk az egész illúzió magjához vagy forrásához. Ijesztő kilátás az, ha azt mondjuk és érezzük, hogy valaki, aki meghalt, már nem létezik. De valójában nem tudjuk, mi a nemlétezés. Az egyetlen kapcsolatunk a nemlétezéssel az, hogy ezen gondolkodunk, és definíció szerint a gondolkodás létezik. Hasonlóképpen, ha a nemlétet a tudatosság megszűnésével egyenértékűnek tekintjük, akkor az egyetlen kapcsolatunk az, hogy arra gondolunk, hogy nincs tudat, ami egy tudatos gondolat. Lehetetlen egy elfogadható valóságot a nemlétezésbe foglalni, kivéve a létezés területén, és az ember számára a létezésnek tudatosnak kell lennie.
Semmi sem rosszabb, mint a nemlétezés
Végül elértünk az illúzió lényegéhez, az egyetlen dologhoz, amelytől a félelem függ, amikor a halálról van szó. Ha tudatában vagyunk annak, hogy létezünk és tudatosak vagyunk, nem akarjuk, hogy ezek a dolgok eltűnjenek. Valójában úgy tűnik, hogy egy ilyen eltűnés minden este előfordul, amikor alszunk, de valójában csak az történik, hogy alvás közben elveszítjük a személyes nézőpontunkat. A személyes nézőpont egy különálló "én" terméke, amely azonosul a mindennapi élményekkel, és a mindennapi élményeket szűrjük át a mentális tevékenység során.
De nyilvánvalóan a mentális tevékenység nem maga az elme, csakúgy, mint a sebességmérő kilométerei sem jelentik magát az autót. Az autó és az elme egyaránt mozog, de nem kell, hogy létezzenek. A csendes elme könnyen megtapasztalható. A két gondolat vagy érzés között egy csendes rés van.
A csendes elme, az alvás és az egy pillanatra történő egyszerű kikapcsolás tapasztalata a legkevésbé sem félelmetes. Ezek a tapasztalatok még a nemléthez sem hasonlítanak. Valójában a nemlét nem tapasztalható meg, mivel definíció szerint léteznünk kell, hogy legyen róla tapasztalatunk.
Ha rájössz, hogy a nemlétezést nem lehet megtapasztalni fizikai testtel vagy anélkül, nincs mitől félni. Annak ellenére, hogy élénken elképzelsz egy tüzet okádó sárkányt, ez nem válthat ki valódi félelmet. Létrehozható egy bonyolult fikció a sárkányokkal kapcsolatban, de a képzelet tartományába való belépés választás kérdése, és végül tudjuk, hogy a választás puszta képzelet. Ugyanez igaz, amikor úgy döntünk, hogy belépünk abba a tartományba, ahol a halál a végső félelem. Miután darabokra töröd az illúzió maszkját, dönthetsz úgy, hogy kilépsz ebből a tartományból, ahol fennáll ez a félelem, és akkor szabad vagy.
Deepak Chopra
Könyvajánló
Deepak Chopra
Formáld egyszerre tested és lelked, jógázz, és ismerd meg a világ és önmagad harmonikus oldalát!
E kötet olyan tisztán és érzékenyen szól a jógáról, hogy akik eddig nem gyakorolták, azok is élvezni fogják minden pillanatát! A gyakorlatorientált, illusztrációkkal színesített könyv bevezeti a kezdőket a jóga világába, a haladók tudását pedig elmélyíti. A gyakorlatokat igazi felüdülésnek találják majd, s talán még a légzéstechnikákat és a meditálást is el szeretnék sajátítani.
A szerzők a hét szellemi törvényt elosztották a hét egyes napjaira. Mindegyik törvényhez három feladat tartozik, amelyek megkönnyítik az elmélet átültetését a gyakorlatba. Meditációk, relaxáló, tisztító és energetizáló légzéstechnikák, mantrák, valamint jógatesthelyzetek teszik teljessé a könyvet, s ezek egymást erősítve, jól követhető rendszerbe szervezve segítik a fizikai életerő megnövelését.
Megtisztítják szívünket az érzelmileg gátló tényezőktől, és újra felélesztik bennünk az életörömöt. Az instrukciókat fényképek egészítik ki, így a kezdők is bátran forgathatják a praktikus kötetet. A javasolt program stresszcsökkentő hatása már rövid távon érvényesül, ami a hétköznapi életben azt jelenti, hogy önmagunkra találunk, kreativitásunk és intuíciónk kibontakozik, ezáltal könnyebben meg tudunk felelni a mindennapi kihívásoknak.
A jóga hét törvénye nem csupán lenyűgöző filozófiai és gyakorlati magyarázatai miatt építő olvasmány, hanem a valósághoz való hozzáállása miatt is, amely az egész embert és a bolygót is képes gyógyítani.
