A lélek gondolata évezredek óta elbűvöli az emberiséget. A kultúrák szerte a világon számos lenyűgöző magyarázatot próbáltak adni a lélek...
A lélek gondolata évezredek óta elbűvöli az emberiséget. A kultúrák szerte a világon számos lenyűgöző magyarázatot próbáltak adni a lélek vagy a szellem mibenlétére. A lélek gyakran a vallások központi eleme, szorosan kapcsolódik a halál utáni élethez, a reinkarnációhoz és a szellemi birodalmakhoz.
Ez azt jelenti, hogy a lélek fogalma szerves részét képezi sok hitrendszernek, és sok esetben a lélek leírása és magyarázata hosszú és összetett.
A lélek mind vallásos, mind nem vallásos szempontból az én szimbóluma maradt, és elvesztésének a gondolatát több történet is megörökítette az idők során. Egyes kultúrákban, például Indonéziában a fejvadász törzseknél a legnagyobb jutalom a test azon részének megszerzése volt, amelyről úgy gondolták, hogy a lélek otthona, ezzel egyidejűleg megtagadva ellenségüktől annak lehetőségét, hogy továbbmenjen egy halál utáni életbe, ellopva a lélek erejét, hogy megerősítsék saját törzsüket vagy családjukat.
Az ősi egyiptomiaknak szintén megvolt a saját összetett elképzelésük arról, hogy mi alkotja az emberi lelket, és hiedelmeik szerint a lelket kilenc részre osztották: Khat, Ba, Ren, Ka, Shuyet, Jb, Akh, Sahu és Sechem.
Ezek közül nyolc halhatatlan és átkerül a túlvilágra, a kilencedik pedig a fizikai test, amit az emberi lény hátrahagy. A részek mindegyikének megvan a saját egyedi funkciója, és ezek elemzésével többet megtudhatunk arról, hogy miben hittek az ősi egyiptomiak.
Khat vagy Kha - A test
Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy maga a fizikai forma az emberi lélek része, és ezt az elemet Khat-nak vagy Kha-nak hívták. Ez volt a hajó, amely otthont adott a lélek többi részének a Földön. Részben ez az oka annak, hogy a mumifikáció annyira fontos volt az ókori egyiptomiak számára - a fizikai test megőrzése valójában a lélek fontos részének megőrzését jelentette.
Miután egy ember meghalt, még mindig felajánlásokat tettek a léleknek a fizikai testénél, mert úgy gondolták, hogy lelke többi része természetfeletti módon képes felszívni az áldozatok jótékony hatásait és tápanyagait. A test összeköttetésben állt a személyiségének azon lényegével, aki valaha benne lakott - ez a fogalom a lélek sok más értelmezésében is megjelenik.
Ba - A személyiség
A Ba állt talán a legközelebb az ókori egyiptomiak képzeletében a lélekkel kapcsolatos modern elképzelésekhez. Ez egy ember összes elemét magában foglalta, amely egyedivé tette őt.
Az emberi fejjel rendelkező madár formájában a Ba volt annak a módja, ahogy a halandó és a spirituális birodalom között mozoghatott. Az egyiptomiak úgy vélték, hogy a Ba néha mindkét birodalom között utazott, miközben egy ember még élt, de a Ba világok közötti utazásainak száma a halál után jelentősen megnőtt.
A Ba meglátogathatja az isteneket és a spirituális birodalmat, de a léleknek ez a része szintén gyakorta fordul meg azokon a helyeken, amelyeket az ember szeret, amikor még életben van, fenntartva a kapcsolatot a csillagok között lakó lélek, a Khat és a lélek más elemei között, amelyek a Földön maradtak.
Az a gondolat, hogy a Ba olyan helyeken tölti az időt, amelyeket az adott személy szeretett még életében, hasonló a modern gondolatokhoz, amelyek a szellemekről és lelkekről szólnak, melyek gyakran fordulnak meg olyan helyeken, amelyeket egy konkrét személy szeretett, amikor még életben volt.
Azt is hitték, hogy a Ba fizikailag kapcsolódik a testhez és a Khat-tal marad, ha nem látogat más fizikai helyeket, vagy nem kommunikál az istenekkel.
Ren - Az igazi név
Az ókori egyiptomiak nevet kaptak születéskor, amely mindenki számára titok volt, kivéve az istenek előtt. Ezt a nevet a lélek rendkívül fontos és hatalmas részének tartották, amely képes egy személyt és lelkét véglegesen elpusztítani.
Az egyént egész életében csak egy becenéven ismerték úgy, hogy senki sem tudta meg a valódi Ren-jét, és megszerezni a benne rejlő képességeket, vagy a megsemmisítéséhez szükséges esélyt és tudást.
Mindaddig, amíg a Ren létezett, a léleknek volt ereje a túlélésre. Mindaddig, amíg a balzsamozást megfelelően végezték és a mumifikáció sikeres volt, a Ren egy személyt és a lelkét jelentette, amely az örökkévalóságig létezik.
Egy sor temetkezési szöveg, amelyek időszámításunk előtt 350 körül keletkeztek és a "Légzés könyve" címet viselték, az ősi egyiptomiak nevét írta le fizikailag, hogy így biztosítsák a túlélésüket. A kártus létrehozásával elismerték a név hatalmát, ami a név leírásának egy speciális módja volt egy mágikus keretben, amelyeket a királyi nevek körül használtak.
Csakúgy, mint a név megőrzése, a Ren is elengedhetetlen volt a lélek megőrzéséhez. A Ren megsemmisítése egy módja annak, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy egy lélek örökre elpusztul. Ez az oka annak, hogy a gyűlölt személyek nevét, például Ehnatonét rituálisan eltávolították az emlékművekről és a szövegekből a halála után.
Ka - Az alapvető lényeg
A Ka volt egy ember létfontosságú esszenciája, amely különbséget tett élet és halál között. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a termékenység istennője Heqet, vagy a szülés istennője,
Meszhenet lehelte a Ka-t a testbe a születés idején. A Ka teszi az új csecsemőt valóban élővé.
Úgy hitték, hogy a Ka-t egész életen át az étel és az ital tartja fenn. Úgy vélték, hogy a Ka-nak a halál után is táplálékra van szüksége, ezért ajánlották fel az ételeket és italokat a Khat-nak. Nem gondolták, hogy a Ka-nak továbbra is fizikailag kell elfogyasztania az ételt, de úgy hitték, hogy a Ka a tápanyagokat a halál után is képes természetfeletti módon felszívni.
Egyfajta kínáló tálcát, úgynevezett "Lélekházat" készítettek agyagból, melynek ház alakja volt, melynek segítségével bemutatták a felajánlásokat a Ka-nak. Létezik néhány fennmaradt agyagmodell, amelyek annak meghatározására szolgáltak, hogyan nézett ki egy átlagos ház az ókori Egyiptomban.
Egyesek szerint a Lélekházakat a Ka fizikai tartózkodási helyének szánták, bár erre nincs bizonyíték, és valószínűbb, hogy egyszerűen egy módszer volt az étel és ital felajánlások bemutatására az elhunytnak.
Shuyet - Az árnyék
Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy az árnyék valójában az ember lelkének része. Mindig jelen volt és azt hitték, hogy tartalmazza egy részét annak, ami minden egyes embert egyedivé tesz.
Mint sok más kultúrában, az egyiptomiak is úgy gondolták, hogy az árnyék valamilyen módon kapcsolódik a halálhoz. A Shuyet-ről azt hitték, hogy Anubisz, az egyiptomi halál és túlvilág istenének szolgája volt. A Shuyet fizikai ábrázolása egy teljesen fekete árnyalatú emberi alak.
Néhány ember temetkezési tárgyai között szerepelt egy "árnyékdoboz," így a Shuyet-nek volt hol lakni. Az "Egyiptomi halottak könyvében" a lélek leírása szerint az elhunyt sírját árnyék formájában hagyja el a nap folyamán. A Shuyet-et csak a személyt képviselő árnyéknak tekintették, és nem az elhunyt lényeges vagy romboló megnyilvánulásának a fizikai birodalomban.
Jb - A szív
Csakúgy, mint ahogy sokan ma is hisznek benne, az ókori egyiptomiak a szívet az emberi érzelmek otthonának tekintették. A gondolat, az akarat és a szándék középpontjának is tartották. Ez azt jelentette, hogy számukra a Jb (szív) nagyon fontos részét képezte a léleknek, és ez a szó sok mondásban és kifejezésben megjelenik az ókori egyiptomi írásokban. Míg más nyelveken a szívet metaforának tekintik, az ókori egyiptomiak esetében a szív említése a fizikai szívre utalt.
A lélek egyik elemeként a Jb volt az a rész, amellyel az ember a túlvilági létbe átjutott. A szívet mérlegre helyezték egy toll ellenében - az igazság tolla -, és ha a szív nehezebb volt, mint a toll, akkor megtagadták az adott személy számára, hogy belépjen a túlvilágra, és a szívét megette egy Ammut nevű démon, akit egy félelmetes oroszlán-víziló-krokodil hibridként ábrázoltak.
A Jb megőrzése és védelme érdekében a szívet speciális módon balzsamozták, majd a test többi részével együtt és egy szív szkarabeusszal helyezték el, amely egy varázslatos amulett volt, amelynek célja az volt, hogy megakadályozza a szívet, hogy túl sok információt adjon egy személyről, és veszélyeztesse a sikerét, hogy túljusson a szív mérlegelésén.
Akh vagy Ikhu - A halhatatlan én
Az Akh a Ba és a Ka elemek varázslatos kombinációja volt, amely a megvilágosult halhatatlan lényt képviselte a halál után. A Ba és Ka varázslatos egyesülése csak akkor lehetséges, ha a halál után a megfelelő temetkezési rítusokat elvégezték.
Az Akh nem maradt a Khat mellett, mint a lélek több másik eleme, a csillagok között élt az istenekkel, bár szükség esetén visszatért a testbe. Ez egy személy intellektusát, akaratát és szándékait képviselte.
Az Akh a lélek azon aspektusa is volt, amely újra kapcsolatba léphetett a szeretteivel, akiknek megjelent az álmaikban.
Sahu - A bíró és a szellemi test
A Sahu valójában az Akh további aspektusa volt. Amint egy lélek méltónak tekinthető a túlvilágra való belépéshez, a Sahu elkülönül a lélek minden más formájától. A szellemekkel kapcsolatos modern elképzelésekhez hasonlóan azt mondták, hogy a Sahu üldözi azokat, akik az életben rosszat tettek vele, és megóvja azokat, akiket a lélek szeretett. Csakúgy, mint ahogy az Akh megjelenhet egy személy álmaiban, a Sahu is megjelenhet egy személy számára.
Gyakran bosszúálló szellemnek tekintették, és minden rossz dolog miatt hibáztatták. Létezik egy példa a Középbirodalom idejéből egy olyan levél formájában, amelyet egy özvegy hagyott elhunyt feleségének sírjában, és könyörgött a Sahujához, hogy hagyja abba a kísértést.
Sechem vagy Sekhem - Életenergia
A Sekhem volt az Akh másik eleme. A Sekhemről nem sokat tudunk, de a lélek valamilyen életenergiájának tekintették. A Sekhem az ítélet meghozatala után jelen volt a túlvilágon, miután a lelket méltónak tartották.
A "Halottak könyvében" a Sekhemet egy hatalomnak és helynek nevezik, amelyben Hórusz és Ozirisz istenek élnek az alvilágban.
A Sekhemet arra is használhatták, hogy ellenőrizzék egy személy fizikai környezetét és cselekedeteinek következményeit. Az Akh-hoz hasonlóan, a Sekhem nem a Khat-ban és a fizikai testben élt, hanem a csillagok között az istenekkel és istennőkkel.
A lélek bonyolultsága
Az, ahogy az ókori egyiptomiak felosztották a lelket, azt jelzi, mennyire volt fontos számukra. Egyértelműen olyasvalami, amivel kapcsolatban hatalmas részletességgel gondolkodtak, és ez volt a túlvilági élettel kapcsolatos hiedelmeik lényege, és az, hogy az emberek hogyan tudják azt elérni.
A lélekkel kapcsolatos hitük diktálta azt is, hogyan kezelték a testet a halál után. A mumifikáció, amely az ókori egyiptomi kultúra ikonikus része, a hiedelmeik következménye volt a Khat-ról és a lélek más részeiről, amelyeknek lakóhelyre van szükségük.
A lélek kilenc aspektusa az egyiptomi kultúra sok más részét is befolyásolta. A nevek erőszakos eltávolításától kezdve a Ren megsemmisítéséig, és olyan szövegek létrehozásáig, mint például a Halottak könyve, a lélek az ókori Egyiptom kultúrájának és társadalmának nagy részében döntő jelentőségű volt.
E bonyolult hitrendszer nélkül sok olyan lelet, amelyek az ókori egyiptomi kultúra ikonikus és világhírű emlékeivé váltak, nem jöhettek volna létre, és az a lenyűgöző világ, amely sokak modern képzeletét rabul ejtette, valószínűleg nagyon különböző kincseket hagyott volna hátra. (1)
(1) - https://www.ancient-origins.net/human-origins-religions/
