Meteorit csapódott a Hold felszínébe, amit a MIDAS teleszkóp rögzített

A januári teljes holdfogyatkozás megfigyelői egy ritka eseménynek lehettek tanúi, amikor egy rövid életű villanás történt, melyet egy met...

A januári teljes holdfogyatkozás megfigyelői egy ritka eseménynek lehettek tanúi, amikor egy rövid életű villanás történt, melyet egy meteorit becsapódása okozott a Hold felszínén. A spanyol csillagászok úgy vélik, hogy az űrszikla 61000 kilométeres óránkénti sebességgel csapódott a Holdba, és egy 10-15 méter átmérőjű krátert ütött a felületébe.

A teljes holdfogyatkozás akkor következik be, amikor a Hold teljes egészében a Föld árnyékába kerül. A Holdnak vörösessé válik a színe, ami a Föld légkörében visszaverődő szétszórt napfény eredménye, és sokkal sötétebb lesz, mint normál esetben. Ezeket a látványos eseményeket rendszeresen megfigyelik a csillagászok és a szélesebb közönség is.

A legutóbbi teljes holdfogyatkozás 2019. január 21-én zajlott le, melynek látványában az észak- és dél-amerikai, valamint a nyugat-európai megfigyelők gyönyörködhettek. Reggel, magyar idő szerint 6 óra 41 perckor, közvetlenül a teljes fogyatkozás kezdete után a hold felszínén egy villanást figyeltek meg. Az amatőr csillagászok széles körben számoltak be arról, hogy a meteorit becsapódásnak tulajdonított villanás elég fényes volt ahhoz, hogy szabad szemmel is lássák.

A Jose Maria Madiedo és Dr. Jose L. Ortiz csillagászok által működtetett Hold Becsapódás Észlelő és Elemző Rendszer (MIDAS) nyolc teleszkópját használva Spanyolország déli részén a Hold felszínét figyelték éppen, amikor a MIDAS videó felvételen rögzítette az ütközés pillanatát. (1)

A becsapódás okozta villanás 0,28 másodpercig tartott, és az első olyan alkalom volt, amelyet egy holdfogyatkozás során rögzítettek annak ellenére, hogy számos korábbi kísérlet történt már.

"Valami belül azt súgta nekem, hogy ez lesz az az idő," - mondta Madiedo, akit lenyűgözött, amikor megfigyelte az eseményt, mivel világosabb volt, mint a felmérés által rendszeresen észlelt események többsége.

A Földtől eltérően a Holdnak nincs légköre, hogy megvédje azt, és így a kisebb sziklák is elérhetik a felszínét. Mivel ezek a becsapódások óriási sebességgel történnek, a sziklák azonnal elpárolognak az ütközés helyszínén, és egy kiterjedő törmelék felhő képződik, amelynek fénye a bolygónkról is észlelhető, ahogy rövid időre felvillan.

A MIDAS távcsövei a becsapódáskor keletkezett villanást több hullámhosszon figyelték meg (különböző színekben), javítva az esemény elemzését. Madiedo és Ortiz arra a következtetésre jutottak, hogy a beérkező szikla tömege 45 kg volt, 30-60 centiméter volt az átmérője, és 61000 kilométeres sebességgel csapódott a felszínbe. Az ütközés helye közel volt a Lagrange H kráterhez.

A két tudós úgy becsüli, hogy 1,5 tonna TNT-nek felelt meg a robbanás ereje, amely elegendő ahhoz, hogy egy 15 méteres krátert hozzon létre. A szétrepülő törmelék a becslések szerint elérte az 5400 Celsius fokos csúcshőmérsékletet, amely nagyjából megegyezik a Nap felszínének hőmérsékletével. (2)

"Lehetetlen volna ezeket a nagysebességű ütközéseket reprodukálni a Földön lévő laborokban. A villanások megfigyelése nagyszerű módja annak, hogy teszteljük az elképzelésünket arról, hogy pontosan mi történik, amikor egy meteorit ütközik a Holddal," - mondta Madiedo.

A csapat azt tervezi, hogy továbbra is figyelemmel fogják kísérni a holdfelszínre gyakorolt meteorit hatásokat, nem utolsósorban azért, hogy megértsék az űrhajósok esetében jelentkező kockázatot, akik a következő évtizedben visszatérnek a Holdra.

(1) - https://ras.ac.uk/news-and-press/research-high
(2) - https://academic.oup.com/mnras/article/486/3/