Helló napfény! - A D-vitamin története és jelentősége az egészséges mindennapokban

A hosszú, hideg tél után a tavasz első jelei nagy megkönnyebbülést jelentenek mindenki számára. A meleg fényben a napsütés nem csak jó ér...

A hosszú, hideg tél után a tavasz első jelei nagy megkönnyebbülést jelentenek mindenki számára. A meleg fényben a napsütés nem csak jó érzés a bőrünknek, hanem valóban jót is tesz. Testünk elnyeli az ultraibolya fényt, hogy létfontosságú tápanyagot, D-vitamint termeljen.

A 20. század fordulóján az orvostudomány csak három alapvető tápanyagot ismert az élelmiszerekben, fehérjét, szénhidrátot és zsírt. 1911-ben Kazimierz Funk lengyel biokémikus megalkotta a vitamin kifejezést, hogy leírjon más, akkor még ismeretlen "kiegészítő anyagokat". A kutatás előrehaladtával a 20. század elejére egy sor alapvető szerves vegyületet fedeztek fel és jelöltek betűrendben A, B, C és D vitaminoknak.

A vitaminok nélkülözhetetlenek a normális növekedéshez és táplálkozáshoz. Habár maguk nem energia vagy nyersanyag források a szövetek felépítésében, az energiatermelő reakciók és az anyagcsere- és élettani folyamatok létfontosságú segítői az egész testben - nélkülük a szükséges dolgok nem történhetnének meg. Csak nagyon kis mennyiségű vitamint igénylünk, és ezek szinte kizárólag az általunk fogyasztott élelmiszerekből származnak.

A D-vitamin azonban kivétel. Azon kevés élelmiszerben, amelyben megtalálható, csak nagyon alacsony mennyiségben van jelen. Ugyanakkor egészen egyedülálló a vitaminok között, mivel a D-vitamint a bőrünk szintetizálja a Nap fényéből.

Ahhoz, hogy a Nap ultraibolya sugarait a testünk hasznosíthassa, számos bonyolult kémiai folyamatnak kell végbemennie. Amikor a bőrünk napfénynek van kitéve, D-vitamint termel és a májba irányítja. Itt a 25 (OH) D nevű kémiai vegyületté alakul és a vesékbe kerül, amely aktivált D-vitaminná vagy kalcitriollá alakítja át. A kalcitriol az, ami a testünkbe kerül és működésbe lép, így ma a D-vitamint gyakran hormonnak tekintik, nem pedig igazi vitaminnak.

Még mindig nem értjük a testünkre gyakorolt teljes hatását, de alapvetően a kalciumot és a foszfort szabályozza a csontok és a fogak egészségének megőrzése érdekében. A napfényt már az 1800-as években összekapcsolták az egészséges csontokkal az akkor igen elterjedt csont deformáló betegség, az angolkór vizsgálatai során.

A betegség azt eredményezi, hogy a gyerekeknek puhák, vékonyak és törékenyek lesznek a csontjaik, és a 19. század végére a szennyezett és napfényhiányos városi környezetben élő gyermekek 90 százaléka szenvedett angolkórban. Végső soron megértették, hogy a D-vitamin döntő fontosságú, amely lehetővé teszi a szervezet számára, hogy felszívja a kalciumot és a foszfort, azon ásványi anyagokat, amelyek nélkülözhetetlenek a csontok és a fogak szerkezetének és erősségének kialakulásához. Függetlenül attól, hogy mennyi kalciumot és foszfort fogyaszt valaki, D-vitamin nélkül a szervezet nem jut hozzá az előnyeihez.

A csontokon és a fogakon kívül a közelmúltban végzett kutatások arra utalnak, hogy számos más kulcsfontosságú rendszerben játszhat pozitív szerepet, támogatva az egészséges szív- és érrendszeri funkciót, az izomfunkciót, az immunrendszert, az endokrin rendszert és az idegrendszert, valamint szerepet játszik a sejtek közötti kommunikációban.

Míg a D-vitamin hiány tünetei gyakran nem pontosan behatárolhatóak - fájdalmas izmok, gyengeség, csontfájdalom és törékenység - összefüggésbe hozható az asztmával, a cukorbetegséggel, a depresszióval, az Alzheimer-kórral, a magas vérnyomással, a szklerózis multiplexszel, sőt még a rákbetegséggel is. Ezért a D-vitaminnak rendkívül fontos szerepe van a világ legsúlyosabb, hosszú távú egészségügyi problémáinak megelőzésében és kezelésében. Bizonyos fokú túlzással szuper-vitaminként is ismert.

Vannak tényezők, amelyek befolyásolhatják a testünk által termelt D-vitamin mennyiséget, beleértve az elhízást. A testzsír nagy mennyiségű, bőr által termelt D-vitamint tárol, így kevésbé áll rendelkezésre a szervezet számára.

Az olyan gyógyszerek, mint a szteroidok, a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek, és néhány diuretikum is gátolhatja a D-vitamin felszívódását a bélből, míg az afrikai, afrikai-karibi vagy dél-ázsiai származásúak nehezebben tudják megtermelni az elegendő mennyiséget, mert a sötétebb bőr több melanin pigmentet tartalmaz, amely természetes fényvédő hatású.

Szerencsére a megoldás egyszerűnek tűnt, miután a felfedezése után Kazimierz Funk feltalált egy eljárást, melynek során a D-vitaminban gazdag tőkehalmáj-olajat ízletes cukorral bevont tabletta formában kezdték előállítani. Ma a D-vitamin kiegészítők az egyik leggyakoribb fogyasztási cikknek számítanak, bár a megfelelő dózis vita tárgyát képezi.

Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mennyi napfényre van szükségünk a megfelelő mennyiség megszerzéséhez, vagy hogy a Nap erősségének szezonális változása mennyire befolyásolja a folyamat hatékonyságát. Ez azt eredményezte, hogy a szakértők 15 és 50 mikrogramm/nap közötti adagokat ajánlanak felnőtteknek. Természetesen sok mindent meghatároz, hogy valaki mennyi időt tölt a szabadban, és az orvos is tanácsot adhat arra vonatkozóan, hogy a D-vitamin kiegészítésnek van-e helye a mindennapi táplálkozásban. (1)

(1) - https://www.nationalgeographic.com/science/2019