A tudatosság, az emberi elme legmélyebb és legrejtélyesebb dimenziója, ma a tudományos diskurzus egyik legellentmondásosabb területe.
A tudatosság, az emberi elme legmélyebb és legrejtélyesebb dimenziója, ma a tudományos diskurzus egyik legellentmondásosabb területe.
Dr. Alex Gómez-Marín, spanyol fizikus és idegtudós, a Barcelonában megrendezett Tudat Tudományos Konferencián (Science of Consciousness Conference) tartott előadásában és egy vele készült interjúban megdöbbentő kijelentéseket tett: szerinte a materialista világnézet, amely évszázadok óta uralja a tudományt, már a '90-es években megbukott, mégis tovább él, mint egy elavult operációs rendszer, amely képtelen lépést tartani a modern kor kihívásaival.
Az interjúban, amelyet az Essentia Foundation készített vele, Gómez-Marín nemcsak a tudat kutatásának jelenlegi állapotát elemzi, hanem arra is figyelmeztet, hogy egy "tudatháború" zajlik, amelyben a transzhumanizmus sötét erői fenyegetik az emberi lét alapjait.
A tudatosság tabujának vége
Az 1990-es évek előtt a tudatosság tudományos vizsgálata tabunak számított. A tudósok számára a "tudat" szó kiejtése is kockázatos volt, hiszen a materialista paradigma szerint minden mentális jelenség az agy fizikai folyamataira vezethető vissza.
Francis Crick, a DNS szerkezetének felfedezéséről híres tudós azonban a 90-es években "áldását adta" a területre, ezzel legitimizálva a tudat kutatását. Azóta a tudatosság tanulmányozása a tudomány egyik leggyorsabban fejlődő ágává vált, ám Gómez-Marín szerint a terület ma a "vadnyugat" korszakát éli: rengeteg új ötlet, elmélet és megközelítés verseng egymással, de a zaj is óriási.
Robert Lawrence Kuhn, a tudatkutatás egyik prominens alakja, több mint 200 különböző tudatelméletet azonosított, amelyeket különböző "izmusok" alá sorolt. Gómez-Marín szerint ezek az elméletek olyanok, mint a fogkefék: mindenkinek megvan a sajátja, de senki sem akarja a másikét használni.
A tudatkutatás azonban nemcsak elméleti vitákról szól. Gómez-Marín szerint valóságos "háborúk" zajlanak a területen, amelyek különböző szinteken nyilvánulnak meg. Egyrészt ott van a tudományos közösségen belüli harc, ahol az ego, a kapzsiság és a dogmatikus szkepticizmus akadályozza az új ötletek elfogadását. Másrészt egy mélyebb, ideológiai küzdelem zajlik a materializmus és az alternatív világképek, például a pánpszichizmus vagy az analitikus idealizmus között. Harmadrészt pedig egy társadalmi-politikai dimenzió is megjelenik, ahol a tudatosság fogalma a transzhumanizmus és a mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével összefüggésben új értelmet nyer.
A materializmus halála és a "kemény probléma"
Gómez-Marín szerint a tudatosság tudományos vizsgálatának kezdete egyben a materializmus halálát is jelentette volna, ha a tudományos közösség őszintén szembenéz a tényekkel. David Chalmers 1994-ben megfogalmazta a tudatosság "kemény problémáját," amely arra a kérdésre irányul, hogy miként képes az agy fizikai folyamataiból szubjektív élmény, vagyis tudatosság létrejönni. Gómez-Marín azonban úgy véli, hogy ez a megfogalmazás valójában csak elfedte a materializmus csődjét. Ahelyett, hogy kimondták volna, hogy a materialista paradigma nem képes magyarázatot adni a tudatosságra, a "kemény probléma" megnevezéssel a tudósok egy megoldható kihívásként keretezték a kérdést, ezzel meghosszabbítva a materializmus "élettartamát".
A materializmus szerint minden, amit tapasztalunk, az agy fizikai folyamataira vezethető vissza. Ez a nézet azonban nem tud megmagyarázni olyan jelenségeket, mint a halálközeli élmények, a terminális luciditás (amikor haldoklók hirtelen visszanyerik szellemi frissességüket), vagy akár az olyan anomáliák, mint a távolbalátás. Gómez-Marín szerint ezek az adatok egyértelműen cáfolják a materialista világképet, mégis a dogmatikus szkeptikusok "anekdotáknak" minősítik őket, figyelmen kívül hagyva a tudományos bizonyítékokat.
A transzhumanizmus sötét árnyéka
Az interjú egyik legprovokatívabb része, amikor Gómez-Marín a transzhumanizmus veszélyeiről beszél. A transzhumanizmus azt az elképzelést hirdeti, hogy a technológia segítségével az emberiség meghaladhatja biológiai korlátait, akár a tudat digitalizálásával, akár a test és az elme "fejlesztésével". Gómez-Marín szerint ez az agenda azonban nem az emberi lét gazdagítását célozza, hanem annak kioltását. A transzhumanizmus hívei, mint például Ray Kurzweil, aki a technológiai szingularitás elméletét népszerűsíti, olyan jövőt vizionálnak, ahol az emberi tudat gépekbe tölthető, vagy akár elhunyt szeretteinket is "feltámaszthatjuk" technológiai eszközökkel. Gómez-Marín szerint ez az elképzelés nemcsak filozófiai és antropológiai szempontból naiv, hanem társadalmilag is veszélyes.
A transzhumanizmus mögött Gómez-Marín egyfajta "technokratikus büszkeséget" lát, amely a technológia mindenhatóságában hisz, miközben figyelmen kívül hagyja az emberi lét spirituális és etikai dimenzióit. Az interjúban a tudós a transzhumanizmust egyenesen "gonosznak" nevezi, amely egy új, technológiai alapú vallásként jelenik meg, halhatatlanságot és megváltást ígérve, miközben valójában az emberi lényeg elpusztítására törekszik. Ez a "tudatháború" nem csupán tudományos vita, hanem egy mélyebb, spirituális küzdelem, amely az emberiség jövőjéről szól.
A tudomány emberi arca
Gómez-Marín nem csupán a tudományos dogmák ellen emel szót, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a tudomány emberi vállalkozás, tele szenvedéllyel, egoizmussal és hibákkal. A tudatkutatásban különösen igaz ez, hiszen a tudatosság nem csupán egy elméleti probléma, hanem a létezésünk lényegét érinti. Az interjúban Gómez-Marín megoszt egy személyes történetet egy idegtudósról, aki három lehetőséget kínált fel neki, miután szkeptikusan viszonyult kutatásaihoz: vagy rossz tudós, vagy mentális problémái vannak, vagy szándékosan csal. Ez a történet jól mutatja, hogy a dogmatikus szkepticizmus mennyire elutasító tud lenni az új ötletekkel szemben.
A tudós szerint a valódi tudományos hozzáállás nem a kétkedés monopóliuma, hanem a nyitottság és a kíváncsiság. Ahelyett, hogy a szkeptikusok minden új ötletet elutasítanának, meg kellene vizsgálniuk a bizonyítékokat, még akkor is, ha azok nem illenek bele a jelenlegi paradigmába. Gómez-Marín különösen izgalmasnak találja az olyan jelenségeket, mint a távolbalátás vagy az extrakorporális élmények, amelyek szerinte a tudatosság nem-lokális természetére utalnak. Ezek a jelenségek nem csupán tudományos érdekességek, hanem olyan "ontológiai sokkok," amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a valóságról alkotott képünket.
A média szerepe és a társadalmi hatás
Gómez-Marín szerint a tudatkutatásnak nemcsak a tudományos közösségben, hanem a társadalomban is változásokat kell előidéznie. A média, különösen a podcastok és a YouTube, lehetőséget nyújt arra, hogy a tudományos diskurzus elérje a laikusokat, és megadja nekik a "jogot," hogy bízzanak saját tapasztalataikban. Az interjúban megemlíti, hogy sokan fordulnak hozzá személyes történeteikkel, például halálközeli élményeikkel, amelyeket korábban nem mertek megosztani, mert attól féltek, hogy kinevetik vagy őrültnek tartják őket. Gómez-Marín számára ezek a pillanatok értékesebbek, mint egy újabb tudományos publikáció, mert valódi hatást gyakorolnak az emberek életére.
A tudós szerint a tudományos publikációs rendszer maga is egyfajta "átverés," amely a kutatókat arra kényszeríti, hogy drága folyóiratokban publikáljanak, miközben a valódi tudás nem feltétlenül az akadémiai elit köreiben születik meg. Ehelyett a média és a közvetlen kommunikáció lehetőséget nyújt arra, hogy a tudatosság kutatása szélesebb közönséghez jusson el, és valódi változást indítson el.
A jövő: Szuperhumán vagy transzhumán?
Gómez-Marín víziója szerint az emberiség válaszút előtt áll: választhatjuk a transzhumanizmus útját, amely a technológia által ígért "fejlesztésekre" épít, vagy a "szuperhumán" utat, amely az emberi tudatosság belső lehetőségeit fedezi fel. A tudós olyan történelmi és spirituális példákra hivatkozik, mint a szentek vagy a "tudatosság atlétái," akik emberfeletti képességeket mutattak anélkül, hogy technológiai beavatkozásra lett volna szükségük. Ez a megközelítés a tudomány és a spiritualitás közötti új párbeszédet sürget, amely tiszteletben tartja az emberi lét mélységeit.
A Dr. Alex Gómez-Marín által felvázoltak nemcsak a tudatkutatás jelenlegi állapotáról adnak átfogó képet, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy a tudatosság megértése nem csupán akadémiai kérdés, hanem az emberiség jövőjét meghatározó kihívás. A materializmus bukása és a transzhumanizmus térnyerése olyan kérdéseket vet fel, amelyekre nem lehet pusztán racionális válaszokat adni. A tudós szenvedélyes és nyílt hozzáállása arra ösztönöz, hogy merjünk kilépni a megszokott keretekből, és fedezzük fel a tudatosság határait – akár a tudomány, akár a személyes tapasztalat útján.
