Egy tanulmány megállapította, hogy a vallásos gyerekek nehezen tudják megkülönböztetni a valóságot a fikciótól

Kathleen H. Corriveau vezetésével a Bostoni Egyetem kutatói egy tanulmányt készítettek, amely azt vizsgálta, hogy a vallásnak való kitett...

Kathleen H. Corriveau vezetésével a Bostoni Egyetem kutatói egy tanulmányt készítettek, amely azt vizsgálta, hogy a vallásnak való kitettség hogyan befolyásolja a gyermekek azon képességét, hogy megkülönböztessék a tényeket és a fikciót. Megállapították, hogy a fiatal kor vallásos neveltetése meglepő hatással bír: a gyermekek kevésbé képesek különbséget tenni a valóság és a fantázia között.

A kutatók három különböző típusú történetet mutattak be - vallásosat, kitaláltat és valóságosat - öt és hat éves korú gyerekek számára. A vallásos gyermekeket három csoportra osztották: keresztény vallásnak kitett gyermekre, akik templomba járnak és állami iskolába, templomba nem járókra, akik egyházi iskolába járnak, illetve templomba járókra, akik egyházi oktatásban vesznek részt.

A negyedik csoportba pedig olyan gyerekek kerültek, akik nem járnak templomba, állami iskolában tanulnak, és nem voltak kitéve a vallásnak sem templomban, sem az iskolában. A kutatás célja annak kiderítése volt, hogy a vallásnak való kitettség befolyásolja-e a gyermekek azon képességét, hogy azonosítsák, vajon az egyes történetekben a fő karakterek valóságosak vagy színleltek voltak.

A tanulmány megállapította, hogy az egyházi szolgáltatásokban részt vevő és / vagy egyházi iskolába beiratkozott gyermekek sokkal nehezebben tettek különbséget a tények és a fikció között, mint a nem vallásos háttérrel rendelkező gyermekek. A Cognitive Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint:

"Az eredmények azt sugallják, hogy a vallási elképzeléseknek való kitettség erős hatást gyakorol a gyermekek azon képességére, hogy különbséget tegyenek a valóság és a fikció között, nem csak a vallásos, hanem a kitalált történetek esetében is." (1)

A legérdekesebb szempontja a kutatásnak, hogy a gyermekek neveltetése milyen hatással volt a fantasztikus történetek főszereplőinek megítélésére. Ezekben a történetekben szerepeltek mágiával előidézett események (az 1-es vizsgálatban), vagy nem utaltak mágiára (2. kísérlet), ami egyébként lehetetlen lenne.

A világi neveltetésben részesült gyermekek sokkal nagyobb valószínűséggel azonosították a történetekben szereplő karaktereket, mint színlelt szereplőket, míg a vallásos környezetben nevelkedő gyermekek nagyobb valószínűséggel tartották őket valóságosnak.

A kutatók azt találták, hogy minden gyermek, függetlenül a vallási hátterüktől, a valóságos történetek főszereplőit valósnak vélték. Amikor vallásos történeteket muttatak be nekik, amelyek "isteni beavatkozás eredményeként rendszerint lehetetlen eseményeket ábrázoltak," a templomba vagy egyházi iskolába járó gyerekek, vagy mindketten, a fő karaktert valóságosnak azonosították, ami nem váratlan. Másfelől a vallásnak ki nem tett gyerekek a történetek főszereplőit kitaláltnak ítélték meg.

A tanulmány szerzői szerint:

"... még akkor is, ha a gyermekeknek nincs természetes hajlandóságuk, hogy higgyenek az isteni vagy emberfeletti  hatalomban, a vallásos oktatás könnyen erre vezetheti őket."

"... a vallásos tanítás, különösen a csodákat tartalmazó történeteknek való kitettség, a gyermekeknek egy általánosabb fogékonyságot ad a lehetetlen dolgokkal kapcsolatban, vagyis egy szélesebb körű elfogadással rendelkeznek, hogy a lehetetlen dolgok a rendes ok-okozati kapcsolatok ellenére megtörténhetnek."
[post_ads_2]
Ennek a tanulmánynak az eredményei arra engednek következtetni, hogy a vallás, szándékosan vagy sem, kihasználja a gyermekek természetes hiszékenységét, és úgy formálja őket, hogy higgyenek a vallásos tanítás és irodalom isteni karatereiben, mint amelyek a Bibliában szerepelnek.

Egy 2013-2014-es Gallup-felmérésben részt vevő amerikaiak mintegy 28 százaléka úgy gondolta, hogy a Biblia Isten valódi szavait tartalmazza és szó szerint értelmezendők, míg további 47 százalékuk úgy vélte, hogy a Bibliát Isten igéje ihlette. Elég világos, hogy nem születünk hívőknek, de a vallásos tanításnak való kitettségünk függvényében hívőkké válunk. (2)

Nehéz bizonyítani, hogy a vallásos környezetben való nevelés a gyermekeket jobb emberekké teszi-e, sőt egyes tanulmányok azt is megmutatták, hogy a vallásos gyermekek olykor durvábbak és büntetőbb módon viselkednek, mint a világi gyermekek.

A Corriveau és munkatársai által végzett tanulmány kimutatta a vallásos tanítások mellékes hatását, és hogy milyen nagy támogatást nyújtanak az elavult és fantasztikus történetek számára, melyeknek a gyerekek vannak kitéve korai életkorban. Ezek olyan képzelt hatalmat adnak nekik, amelyek révén képesek a vallást arra használni, hogy igazolják a célszerűtlen vagy akár a rosszindulatú cselekedeteket. (3)

(1) - https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111
(2) - https://news.gallup.com/poll/1690/religion.aspx
(3) - http://www.wakingtimes.com/2016/02/24/relig