Suttogás a síron túlról - Emberek, akik képesek az elhunytakkal beszélgetni

Egy kísérteties alak az ágy mellett; suttogás a síron túlról: Sok ember számára ez a rémálmot jelenti, amely akár őrületbe is kergethet e...

Egy kísérteties alak az ágy mellett; suttogás a síron túlról: Sok ember számára ez a rémálmot jelenti, amely akár őrületbe is kergethet egyeseket, hacsak nem gondolják, hogy máris elvesztették az eszüket.

De nem ez történt Maria-Louise Warne esetében.

Épp ellenkezőleg, a Devonban élő 61 éves nyelvtanár 20 évvel ezelőtt meghalt édesanyjának jelenéseit furcsa módon megnyugtatónak találta. Tény, hogy néhai anyja, Irene "tanácsai" még hasznosnak is bizonyultak élete legnagyobb döntéseinek meghozatalában.

Maria-Louise azt mondja: "Amikor házat néztem, úgy éreztem, hogy a hátamnál lökdös előre az ingatlanok megtekintése során. Ez egy jel volt, hogy ajánlatot kell tennem."

Úgy hangzik, mintha elvesztette volna az eszét. Mégis egyre több bizonyíték van arra, hogy az általa leírt tapasztalatok teljesen normálisak, sőt mindennapi részei a gyászolás folyamatának.

Egy nemrégiben készült tanulmány a Walesben élő özvegyek körében azt találta, hogy 13 százalékuk hallotta elhunyt házastársának hangját, míg 14 százalékuk "látta" is őket. Néhányan érezték az érintésüket, és több mint tízen azt állították, hogy beszéltek elvesztett szeretteikkel. (1)

Még ennél is fontosabb, hogy azok, akik megtapasztalják ezeket a jelenségeket, arról számolnak be, hogy sokkal jobban megbirkóznak a fájdalmukkal, mint azok, akik nem.

Tavaly a pop énekesnő, Celine Dion elmondta, hogy továbbra is érzékeli férje, Rene Angelil jelenlétét, aki 2016. januárjában rákban hunyt el. A házaspár 1994-ben kelt egybe, és a kanadai énekes elmondta, hogy még mindig beszél hozzá, és időnként még hallja is őt.

Sir Bruce Forsyth özvegye, a 60 éves Lady Wilnelia, nemrég egy interjúban elismerte: "Mindig beszélgetek vele."

Ez a halottakkal folytatott interakció - legyen szó akár látomásokról, hangokról vagy tapintható érzésekről, mint az íz és a szag - még nevet is kapott a pszichológusoktól, és "megtapasztalt folyamatos jelenlétnek" vagy ECP-nek hívják.

Maria-Louise-nak nincsenek kétségei afelől, hogy a tapasztalatai valódiak.

"Éreztem az illatát a bungaló minden szobájában, és egyszer láttam," - mondja. "Egy másik alkalommal megláttam a kedvenc virágait egy cserépben a bejárati ajtó mellett, és azonnal éreztem őt magam körül. Minden alkalommal úgy éreztem, hogy a jóváhagyását adja."

Úgy véli, hogy anyja megjelenései visszavezethetők azon ígéretéhez, amelyet az utolsó óráiban tett.

"Azt mondta: 'Soha nem leszel egyedül Maria, mindig veled leszek.' És úgy érzem, hogy tartotta a szavát."

Míg sokan ezt a dolgot a túlvilág bizonyítékának tekintik, a tudósok sokkal racionálisabb elméletet fogalmaznak meg: minden észlelés az agyból indul ki, amely megteremti a körülöttünk lévő világ észleléseit.

Miután valamit megtapasztalunk, az elme létrehozza az esemény vagy kölcsönhatás "sémáját", így tudjuk, mire számíthatunk.

Ezt a jóslatot ezután az agy felülvizsgálja a valós világ "visszacsatolása" - látnivalók, hangok, szagok felhasználásával.

Néhány szakértő szerint az észlelés egyfajta szerkesztett hallucináció.

Az agy jóslatokat készít azokról, akik állandóan jelen vannak az életünkben, és folytathatja ezt még akkor is, ha már eltávoztak.

Ezért látják vagy hallják gyakran az emberek ezeket a "szellemeket" olyan helyeken, amelyek nagyon ismerősek - egy kedvenc karosszékben vagy székben az ebédlőasztalnál, vagy éjszaka az ágyuk mellett.

"A szeretett személy elvesztése, aki állandóan jelen van az életünkben, gyakran szó szerint elképzelhetetlen," - magyarázza Dr. Simon McCarthy Jones, a Trinity College Dublin pszichiátriai osztályának professzora, aki az ECP jelenséget tanulmányozta.

A Roehampton-i Egyetem egy csapata által végzett ECP tanulmány szerint, melyet a Journal of Psychology & Psychotherapy című folyóiratban jelentettek meg, azok, akik ezt a jelenséget megtapasztalják, tipikusan olyan házastársak, akik elvesztették partnereiket, vagy akik elvesztették a szüleiket vagy a gyermeküket.

Annak ellenére, hogy az ECP gyakori jelenség, sokan vonakodnak beszélni tapasztalataikról. "A legnagyobb félelem, ha a barátaiknak beszélnek róla, annak a kockázata, hogy elítélik őket, és azt mondják, hogy őrültek," - mondja Pablo Sabucedo pszichoterapeuta, a Roehampton-i Szociális és Pszichológiai Átalakulás Kutatóközpontjának helyettes kutatója. "A másik aggodalom az, hogy ha elmondják az orvosuknak, akkor esetleg gyógyszeres kezelést kapnak vagy pszichotikusnak bélyegzik őket."

De ha a nappaliban a kedvenc foteljében látja valaki az elhunyt férjét, nincs ok a pánikra. Ettől még nem fog nála senki skizofréniát vagy más pszichiátriai rendellenességet diagnosztizálni. Ez része a gyászolási folyamatnak.

"De tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik nagyon szomorúak lesznek az ECP megtapasztalása után. Rosszindulatú hangokat hallanak, vagy valami baljós érzésük van, hogy valaki jelen van a szobában velük. Sokáig azt sem tudják biztosan, hogy mit kellene tenniük," - mondja Dr. Sabucedo.

Ezen emberek számára hasznos lehet a terápia a gyásztanácsadás mellett, mondja. A Roehampton kutatói személyre szabott terápiát kínálnak az ECP-t megtapasztaló személyek számára, és úgy gondolják, hogy az emberek többsége esetében 12 alkalmat követően javulás figyelhető meg.

"Célunk, hogy javítsuk betegeink jólétét és megváltoztassuk a szomorú, ambivalens vagy ijesztő kapcsolatukat ezen tapasztalatokkal összefüggésben," - mondja Dr. Sabucedo.

Maria-Louise számára azonban az anyja folyamatos jelenléte megnyugtató. Azt mondja: "Először aggódtam, hogy az emberek azt hiszik, hogy megőrültem. Mégis, a racionális részem felismeri, hogy ez egy szükséges mechanizmus. Egyedül élek egy nagyon vidéki helyen. Ha anyu megjelenik számomra és nem fáj senkinek, akkor miért aggódnék?" (2)

(1) - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1799198
(2) - https://www.dailymail.co.uk/health/article-6272469/Why