Egy új dokumentumfilm, melynek címe "The Principle" (Az Elv), nemrég került bemutatásra, és a Kopernikuszi elv több mint négy é...
Egy új dokumentumfilm, melynek címe "The Principle" (Az Elv), nemrég került bemutatásra, és a Kopernikuszi elv több mint négy évszázados megalapozott hitét átölelve sokkolóan új tudományos bizonyítékokat bemutatva azt sugallja, hogy a Föld különleges helyet foglal el a kozmoszban.
A film már most abszolút média őrületet, lejárató kampányt eredményezett, és nagy vihart kavart, ahogy a dühös tudósok hevesen kezdik védeni az álláspontjukat - vagyis azelőtt, hogy látták volna a bizonyítékokat! Az univerzum, és benne elfoglalt helyünk radikálisan új megértésének küszöbén állhatunk? Rick Delano író, és a The Principle producere úgy hiszi, hogy igen.
Míg a legtöbb mai ember elfogadja, hogy a zseniális tudós elmék, az űrkutatási programok, és a csúcstechnológiájú távcsövek már rég bebizonyították, hogy a Föld kering a Nap körül, Delano szerint nincsen kísérleti bizonyíték amit szereztünk, mely egyértelműen bizonyítja, hogy ez igaz. Lincoln Barnett történész Az univerzum és Dr. Einstein-ben kimondja, "Nem érzékeljük a mozgásunkat a térben, és nincs olyan fizikai kísérlet, amely bebizonyította, hogy a Föld valóban mozgásban van."
Ezért Delano azt állítja, hogy a kopernikuszi elv nem tudományos tény, hanem egy metafizikai feltételezés, melyet mélyen meggyőző elképzelések és elméletek támasztanak alá. A The Principle című filmje az első dokumentumfilm, amely valaha is közvetlenül vizsgálja a Kopernikuszi elv tudományos alapját, felvonultatva a legnagyobb tudományos szakértőket, melyről azt mondja, hogy kétségek közt hagy bennünket a kozmoszban elfoglalt helyünket illetően.
Ősi hit a kozmoszban elfoglalt helyünkről
Több ezer évig a kozmosz geocentrikus nézőpontja volt az uralkodó, melyben a Földről azt hitték, hogy a világegyetem központja. Felnézve az égre, és látva a Napot, a Holdat, a bolygókat és a csillagokat, ahogy Föld körüli pályán keringenek nap nap után, úgy tűnt nyilvánvalónak az ősi emberek számára, hogy a Föld áll, és az univerzum többi része körülötte mozog. Ez összhangban állt azzal az Isten-központú világképpel, amely azt állította, hogy egy isten, vagy istenek teremtettek bennünket, és van egy célja ennek a teremtésnek.
Ugyanakkor Delano egy korábbi interjúban elmagyarázta, hogy az "ősök több mint elég intelligensek voltak ahhoz, hogy megértsék, hogy ugyanazok a megfigyelésen alapuló jelenségek egyformán tulajdoníthatók volnának a Föld tengely körüli forgásának." Szóval akkor miért nem volt elfogadott ez a perspektíva az ókorban?
"Az egyszerű igazság az, hogy az ősi világ hihetőbbnek találta, hogy azt higgye, hogy mi voltunk a fókusza és középpontja annak, amit magunk körül látunk." - tette hozzá Delano.
Így a geocentrikus univerzum modell vált elfogadottá mint uralkodó kozmológiai rendszer számos ősi civilizációban, mint például az ókori Görögországban (i.e 4. századtól), köztük Arisztotelész és Ptolemaiosz figyelemre méltó rendszerével. A Ptolemaioszi geocentrikus modellt használták a csillagászati előrejelzésekhez, hogy elkészítsék az asztrológiai és csillagászati táblázatokat több mint 1500 éven keresztül.
Ugyanakkor Nikolausz Kopernikusz (1473-1543), a porosz és a lengyel királyság briliáns matematikusának és csillagászának a munkája fektette le az alapjait annak, mely végül a feje tetejére állította a kozmosz több ezer éves geocentrikus modelljét.
A kopernikuszi forradalom
Kiadványában, a De Revolutionibus Orbium Coelestium-ban (A mennyei szférák forradalma) 1543-ban Kopernikusz a geocentrikus rendszer heliocentrikus modellre való lecserélését javasolta, melyben a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering, mivel a heliocentrizmus alapján egyszerűbb lehetett megmagyarázni az égitestek mozgását, mint a geocentrikus nézet szerint. Ennek a forradalmi ötletnek a következménye az volt, hogy a Földet már nem tekintették bármilyen központi, vagy különleges pozícióban lévőnek, egy koncepció lett, ami Kopernikuszi elv néven vált ismertté.
Ez sokkoló volt, és egy makacsul ellenálló erővel találkozott - a Katolikus Egyházzal. Végül mit is jelent valójában a civilizáció és a vallás számára azt találni, hogy "egy sivár csillag jelentéktelen bolygóján élünk elveszve egy galaxisban az univerzum egy elfeledett sarkában, amelyben sokkal több galaxis van, mint ahány ember?" - fejezte ki tömören Carl Sagan a 20. században.
Egy ilyen radikális világnézeti változás nem történhetett egyik napról a másikra, és valóban legalább egy további század kellett, mielőtt Kopernikusz nézetei elérték, hogy elfogadottak legyenek. Időközben számos tudós állt elő, hogy próbálja mérni a Föld pályáját a Nap körül.
"Két évszázadon keresztül a világ legnagyobb tudósai igyekeztek kidolgozni egy kísérletet, mely mérné a Föld Nap körüli mozgását, amiről mindenki nyilvánvalóan tudta, hogy megtörténik." - magyarázta Delano. "De paradox módon, két évszázadon keresztül minden ilyen kísérlet, amely megpróbálta mérni ezt az általánosan elfogadott feltételezést a Föld Nap körüli mozgásáról, a Föld mozgását a nulla értéken tartotta, és ez igazán nagy kérdéssé vált a tudomány számára."
Tycho Brahe dán csillagász (1546-1601), egy kiváló kísérleti tudós volt, akinek mérései a csillagok és bolygók helyzetéről felülmúlt mindent, amit a távcső feltalálása előtt végeztek. Ő egy olyan modellt javasolt, amely megpróbált kompromisszumot találni a geocentrikus magyarázat és a kopernikuszi elmélet között. Ebben a modellben az összes bolygó a Nap körül kering, kivéve a Földet. Más szóval a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap pedig a Föld körül.
"A figyelemre méltó dolog az, hogy a Tycho rendszer teljesen megkétszerezi azokat a megfigyeléseket, amelyeket a heliocentrikus rendszerként látunk az égen. Egyáltalán nincs látható különbség a Tycho rendszer és a kopernikuszi rendszer között," - magyarázza Delano
A 16. és 17. században hatalmas előrelépések történtek a csillagászat és a tudomány területén Johannes Kepler, Galileo Galilei és Isaac Newton munkáján keresztül, akiknek a munkássága túl terjedelmes ahhoz, hogy ebben a cikkben megfelelően foglalkozzunk velük. Így előre kell ugranunk a 20. századba Albert Einstein munkájáig.
Einsteint zavarba hozta az összes kísérlet kudarca, hogy mérjék a Föld Nap körüli általánosan elfogadott feltételezett mozgását, és kereste az okát, hogy miért nem mérhető. Az eredmény? A híres Einsteini relativitáselmélet. Megdöbbentő módon Einstein azt állította, hogy az abszolút mozgást nem lehet kimutatni semmilyen optikai kísérlettel, mivel nincs abszolút vonatkoztatási keret. Más szóval, a fizika ugyanúgy működik, ha a Föld van a középpontban és körülötte kering a Nap, mint amikor a Nap középpont körül kering a Föld.
Ennek ellenére Einstein azt állította, hogy úgy tűnhet, mintha mi volnánk a világegyetem és minden galaxis közepén, melyek távolodnak tőlünk (ahogy Edward Hubble figyelte meg távcsövén keresztül az 1920-as években), ez csak egy illúzió. Azt állította, hogy mivel a tér nem lapos, hanem ívelt, és mivel a tér tágul, bárhol is legyünk ebben a térben, a galaxisok mozgása úgy tűnne, hogy távolodik ettől a ponttól. Ez az elmélet természetesen támogatta a Kopernikuszi elvet, hogy nincsenek központok, nincsenek határok és nincsenek kitüntetett pozíciók. Delano szerint ez az, ahol bejön a nagy probléma.
Az elmúlt évtizedben számos rendhagyó kozmológiai megfigyelés jelent meg, melyeknek nincs értelme a Kopernikuszi elv szerint, a legutóbbi a Planck műhold 2013 márciusi eredményei. Míg az eredmények mögötti tudomány összetett, nagyon egyszerűen fogalmazva, a Kopernikuszi elv megköveteli, hogy bármilyen eltérés a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban (feltételezett hősugárzás, ami megmaradt a "Nagy Bumm"-ból), többé-kevésbé véletlenszerűen oszlott el az egész univerzumban. Azonban három különálló küldetés eredményei, kezdve a 2001-es WMAP műholddal, anomáliákat mutattak ki a háttérsugárzásban, amely közvetlenül igazodik a Naprendszerünk, és Földünk egyenlítőjének síkjához. Ez a soha nem látott igazodása a Földnek egy tengelyt eredményez a világegyetemben, amelyet a tudósok a "Gonosz Tengelyének" neveztek el, köszönhetően a jelenlegi kozmosz modellünkre tett sokkoló hatása miatt.
Laurence Krauss, amerikai elméleti fizikus és kozmológus nyilatkozott 2005-ben:
"Ha megnézzük a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképét, akkor azt is láthatjuk, hogy a megfigyelhető szerkezete valójában furcsa módon összefüggésben áll a Föld Nap körüli keringési síkjával. Kopernikusz visszatért, hogy kísértsen minket? Ez őrültség. Mi az egész univerzumra nézünk ki. Kizárt, hogy létezne összefüggés a szerkezetének a Földünk Nap körüli mozgásával - a Föld Nap körüli keringési síkjával - az ekliptikával. Ez azt jelentené, hogy valójában mi vagyunk az univerzum központja."
Kozmológusok, asztrofizikusok és mások kezdetben lesöpörték a furcsa felfedezést, és több tucat tanulmány és jelentés követte, hogy megpróbálják kezelni az anomáliát. De amikor a Planck eredményei 2013 márciusában megérkeztek, az összehangolódás még akkor is fennállt, ráadásul még nagyobb felbontásban és részletekkel, és mostanra sikerült megismételni három különböző küldetésen keresztül az eredményeket, ami arra utal, hogy itt valami sokkal többről van szó.
"Az a dolog, ami a filmünkkel kapcsolatban valójában elindította a média hisztériát, hogy mi lerántjuk a leplet a piszkos kis titokról, hogy nem csak szerkezet van ott, ez a szerkezet elképesztő módon kapcsolatban van egy pontos hellyel az univerzumban, és előfordulhat, hogy ez történetesen mi vagyunk." - mondta Delano.
"Ha van valami alapvető hiba a kozmológiában és a Kopernikuszi elvben, a valóságról alkotott képünk újra teljesen megváltozik, és a sors fintora, hogy csakúgy, mint az elmúlt két nagy tudományos forradalom során, mindkettő a rejtélyesen tartós kérdés körül forgott, vagyis a kozmoszban elfoglalt helyünk."
Függetlenül attól, hogy a The Principle dokumentumfilm elég meggyőző érveket mutat be ahhoz, hogy súlyos veszélyt jelentsen a Kopernikuszi elvre és a több mint négy évszázados tudományra, még a jövő zenéje. De egy dolog biztos, sokan alig várják már, hogy megtudják.
Ancient Origins
